Orosz ska-ra táncoló ukrán zászlókkal, részeges brit gitárpoppal, óvodává alakult nagyszínpaddal és spontán szerveződő Sziget-családokkal nyitotta meg kapuit a Sziget Fesztiválköztársaság. A -1. napon a Leningrad táncoltatta meg az éppen beköltözött fesztiválozókat, majd a The 1975 dallamai pihentették és készítették fel a megfáradt végtagokat a Blink-182 hatalmas visszatérő zúzására – koncertek, hőség, homokviharok és külföldi rohamok a 22. Szigeten.
Vannak dolgok, amelyek sohasem változnak a Sziget Fesztiválon. Legyen szó az időjárásról, a fesztiválozók többnyire a 35 fokos melegben és homokviharokban aszalódnak, vagy az esőben táncolnak a sár és a pocsolyák ellenére. A fesztivál -1. napján az előbbivel kellett beérnünk, azonban az időjósok előrejelzései szerint csütörtöktől az utóbbit is megkapjuk. Újabb állandó jellemző a közeli Auchan parkoló tömöttsége – többnyire magyar – fiatalokkal. Az áruházban idén sem lehet bemenni mezítláb vagy félmeztelenül, de cserébe kedvező áron csillapíthatjuk éhségünket fesztiválmenükkel. Emellett még mindig több a külföldi, mint a magyar. A tömött, szaunaszerű HÉV-en alig hallani magyar szót – kivéve a hajnali járaton, amikor a poros fesztiválozók éles kontrasztot alkotnak a munkába igyekvőkkel.
A fesztivál helyszíne sem sokban változott a tavalyi évhez képest. Ugyan kisebbnek tűnik a Sziget Eye, de cserébe több kreatív alkotást kapunk. Például a Hello Wood projektnek köszönhetően idén óriási tojás alakú pavilonokban pihenhetünk a következő koncertig. Továbbá, ha tudunk még gyalogolni, a Hajógyári-sziget északi sarkában homokos strandon, kempingszékekben ücsöröghetünk az augusztusi csillaghullásban gyönyörködve. Emellett mindenhol nagy a sor, mintha mindent ingyen adnának – pedig nem. Az árak még mindig nem a magyar pénztárcára szabottak – bár mi lennénk a leginkább meglepődve, ha bárminek csökkenne az ára a fesztiválon. A csapolt sört aranyárban, 640 Ft-ért mérik, míg a dobozosét jobb le sem írni. Ennek ellenére a külföldiek állandóan részegek, mintha a porból merítenék a folyamatos utánpótlást.
Orosz ska ukrán zászlókkal
Délután 4 órakor hatalmasat robbant a Sziget Pop-Rock Nagyszínpadán az orosz Leningrad zenekar. A banda a fesztiválon már több alkalommal bizonyította, hogy még a legpasszívabb hallgatókat is meg tudja táncoltatni. Az idei évben sem volt kivetnivaló Szergej Shnurov énekes zenekarára: hibátlanul szóltak az orosz indulók és táncdalok, továbbá a fúvósok tüdőkapacitására sem lehetett panasz. Volt olyan fesztiválozó, aki szívrohamot kockáztatva táncolt a tűző napon, míg mások az árnyékban mozgatták ütemesen végtagjaikat. A koncert alatt sok ukrán zászló lobogott, az ukrán fesztiválozók a politikai és fegyveres csaták ellenére is lelkesen énekelték az orosz dalszövegeket. Talán nekik kellene megoldani napjaink egyik leghevesebb konfliktusát. A zenekar dalszövegei és konferálásai nagyon velősek és viccesek voltak – állítólag. Nyelvtudás hiányában senki sem tudott véleményt mondani, de ez nem nagyon érdekelte egyik táncolót sem.
Elárvult brit fiú keresi gazdáját
A manchesteri The 1975 zenekar beharangozott frissessége és életereje alig volt érezhető, amikor megérkeztek a Sziget nagyszínpadára: Matt Healey enyhén ittas állapotban egy üveg vörösborral a kezében támolygott fel a színpadra. A közönség egyik fele teljes extázisba esett a férfi láttán, míg a többiek azon aggódtak, mikor vágódik el a színpadon. Matt becsületére legyen mondva, végig talpon maradt, és még George Daniel dobszerkóját is megmászta.
A brit fiúk a kezdeti támolygást követően hamar magukra találtak. Matt hamar összeszedte erejét és beszélni kezdett a közönséghez: közölte, hogy büdösek vagyunk, de így is szeret minket. A dalszövegek többnyire a szex–szerelem–tudatmódosító szerek hármasát járták körül. A diszkós, gitárpopos dalok folyamában végül felcsendültek a mindenki által ismert és várt Girls és Chocolate számok. A részeg énekes a lassabb dalok alatt a színpad kinyúló részébe telepedett, olyan volt, akár egy elárvult kisfiú, aki arra vár, hogy valaki felemelje és megmentse. Lett is volna rá néhány jelentkező: egy lány táblán hirdette, hogy rejtélyes ajándéka van számára.
Pop-punk óvoda a backstageben
A kaliforniai Blink-182 a zenekar alapításának 20. évfordulójára állt össze ünnepelni. A buli még ma is tart, és 2 év után Magyarországra érkezett. A banda ugyan kicsit megöregedett és megemberesedett, de a bulihimnuszok még mindig jól szóltak, nem volt panasz az energiára. A zúzás során egy „kölcsönvett” babzsák járt körbe a közönség soraiban, majd miután pár dobás után kilyukadt, apró töltőanyaga landolt a leghevesebben bulizók nyakában. A hatalmas ugrálásban sok tárgy gazdát cserélt: volt aki, pogácsájának és vízének mondott búcsút, ám cserébe egy francia zászlóval lett gazdagabb.
Az All The Small Things-hez, a First Date-hez és az I Miss You-hoz hasonló slágerek között Mark Hoppus és Tom DeLonge énekesek adták egymásnak a labdát. A legértelmetlenebb felkonferálás díját, mint mindig most is Tom nyerte el. Az énekes-gitáros Travis Barker dobos teljesítményét értékelte, kiemelve, hogy az őrült dobszólók nem csupán a női szívekig, hanem annál sokkalta intimebb részekig szállnak fel.
A Blink-182 koncertje alatt a backstage szinte óvodává alakult, a zenekar tagjainak családja ellepte a kulisszákat. Travist kislánya etette meg ropival a koncert közben, míg a többi gyerek fülvédővel a fején élvezte az apák örömzenélését. A zenekar, hogy ne hazudtolja meg önmagát, a ráadásban pár szám erejéig egy égő fuck felirattal tért vissza. Majd ahogy jöttek, láttak és győztek, meghajoltak és gyorsan távoztak.
Szerveződik a Sziget Family
Az idei Szigeten újra a külföldiek vannak többségben, a magyarok szinte alig, akkor is többnyire napijegyes karszalagokkal bukkannak fel. A koncertek utáni buliban az írek néptánctanítással, a brazilok kézcsókokkal, a franciák plüssállatos jelmezekkel és női ruhákkal, az olaszok a Szellemirtók megszemélyesítésével, míg a svájciak a legközelebbi gyógyfürdő elérhetőségével ismerkedtek.
Az este folyamán továbbá arra is fény derült, hogy még mindig a németek tartják be leginkább a szabályokat: ki más figyelmeztetné a magyarokat a HÉV-megállóban arra, hogy nem szabad a padkára ülni, mert veszélyes. Az alkoholmámoros, tömött járműről szokás szerint még el kellett igazítani pár londonit, akik sehogyan sem akarták megtalálni hostelüket. Végül sikeresen felkerülnek a helyes metróra és köszönetképp közölték, hogy olyan jó az angolom, hogy akár brit is lehetnék. Ám legyen.
Hajdú Eszter
Forrás: OrientPress Hírügynökség