Nyolc óra után pár perccel szálltam le a buszról a Budapest Park előtt, de már a távolból láttam, hogy a Thievery Corporation komolyan vette a kétórás koncertidőt: Ashish ‘Hash’ Vyas basszusgitáros kék kezeslábasában, katonákat megszégyenítően lépegetett mezítláb, Rob Myers szitáros pedig egy kendőt a nyakába kanyarítva, törökülésben bólogatott a színpadon. Majd a bájos Natalia Clavier énekes robbant be közéjük, és egy szivárványos zászlót lengetve boldog Prideot kívánt mindenkinek.
A Buenos Aires-i énekesnő helyét sorra váltották a rapperek és énekesek, mint egy életműkoncerten a volt tagok. Az eredetileg washingtoni Thievery Corporation maga a multikulti: tíz perc alatt Jamaikából Argentínába érkezünk Ázsián keresztül. A karibi hangulatot az alkarjára géppuskát tetovált, légies Racquel Jones rapje, míg a reggae életérzést a bostoni Mr. Lif és az amerikai Virgin-szigetekről származó Christopher ‘Puma’ Smith hozta el. A szemüveges rasztahajú Mr. Lif tüzelte leginkább a közönséget, rendszeresen ellenőrizte a nézők hangerejét garantálva, hogy hétfőn mindenki rekedten menjen dolgozni. A színpad elé gyűlt tömegre nem lehetett panasz, ugráltak az emberek rendesen. Volt, aki egy leselejtezett szőnyeget is hozott, hogy mezítláb azon táncolhasson önfeledten.
Hiába váltották egymást az énekesek és rapperek a színpadon, a legnagyobb megőrülés mégis az instrumentális részeknél volt. Különösen amikor a karizmatikus basszusgitáros, mint egy Buddha, pókerarccal leült törökülésbe és farkasszemet nézett az ezres tömeggel, mögötte pedig Rob szintén ülve tépte a szitárja húrjait.
A koncert közel két órája alatt a zenészek úgy cserélgették hangszereiket, mint mások a ruháikat. Frank Orrall ütőhangszeres időnként énekelt, Natalia Clavier két szám közben beállt dobolni, a szitáros Rob sokszor gitározott, Rob Garza alapítótag pedig a szintetizátor mögül gyakran kijárt szintén gitározni.
Majd negyed 10-kor nagy fotózkodás után mindenki levonult, hogy pár perccel később újult erővel térjenek vissza egy negyvenperces végső örömzenélésre. A Thievery Corporation nagy erőssége ebben rejlik: a tagok sokfélesége, hatalmas zenei tudása és merészsége megfér egy helyen, összeköti azt az elfogadás, a nyitottság és maga a nagybetűs zene.
Szöveg: Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
