Ahogy a 90-es évekből átléptünk a 2000-esbe, úgy változott a rock/metál zene világa is. A leköszönőfélben lévő grunge vonulatot a jóval keményebb hangzásvilágú nu-metál követte, olyan zenekarok kerültek előtérbe, mint a Limp Bizkit, a Korn, vagy a Deftones, átvéve lágyabb stílusú elődjeiktől a stafétát. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg az átmenetről, a post-grunge vagy alternatív metál képviselőiről sem. Szeptember 30-án a szcéna egyik meghatározó bandája, a kanadai Three Days Grace látogatott el hozzánk a Budapest Park színpadára az amerikai 10 Years kíséretében.
Az alternatív metált játszó 10 Years ugyan kimaradt eddigi életemből, azonban csúnyán fogalmazva, nagy meglepődést nem okozott, és ezt a lehető legpozitívabban írom. Hallgatva koncertjüket, mindent megtaláltam zenéjükben, ami miatt ennek az „átmeneti” irányzatnak nagy rajongója vagyok. Modern, dallamos gitártémák, változatos vokálok, zenében előtérbe kevert basszusok. Több előző írásomban feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a jobb, ha eltérő stílusú bandák melegítenek be a főfellépő előtt, vagy ha azért van átfedés. Jelen esetben az utóbbi volt, és őszintén, aznap olyan lábbal keltem, hogy ezt jobban preferáltam. Ténylegesen rákészített az est központi fellépőjére.
Nagy szerencsénkre az időjárás is hálás volt velünk, nem úgy, mint nemrég Billy Idolon. Mondjuk ezt rendesen be is biztosítottam azzal, hogy ezúttal volt nálam esőkabát, garantálva ezzel, hogy tutira ne essen az eső. Ha nem hoztam volna, biztos özönvíz lepte volna el a Park területét, szóval szívesen mindenkinek.
Némi átszerelés és intro gyanánt a House of Pain – Jump Around-ja után el is foglalta a színpadot a Three Days Grace. Mondjuk a Jump Around-felvezetést nem igazán értettem, de hát nem is kell nekem mindent értem, és amúgy is szeretem a számot, szóval mindegy volt. Ami biztos viszont, hogy igen erősen bekezdtek a srácok. Az idén megjelent Explosions korongjuk nyitó száma, a So Called Life nem csak felvételen bizonyult hatásosnak, amit kapásból a méltán ismert Animal I Have Become követett. Azt még hozzátenném, hogy a programjukat nem bízták a véletlenre. Az ugye egyértelmű, hogy a frissen megjelent anyagot „kell” promótálni, ez a dalok eloszlásában is érezhető volt, ugyanakkor az ős rajongókat sem hagyták az út szélén. Az Explosions mellett a zenekar fénykorát jegyző első három album dalai voltak többségben, amit nem bántam. A 2010 után megjelent lemezekről csak amolyan ízelítőként kaptunk egy-egy számot.
Ami viszont a koncert folyamán nagyon kellemes meglepetést okozott, mikor előkerült az akusztikus gitár és az elektromos zongora. Sokan úgy gondolják, hogy egy rock bulit megtörni egy rövid akusztik blokkal eretnekség, mert szakadást okoz a téridő kontinuitásában, illetve oda az előadás flowja, de talán pont ez az a stílus, ahol ez tök jól működik. Legalábbis nálam. Jó, nem vitték túlzásba, csak két szám erejéig váltotta le a dobos a hangszerét zongorára, de szerintem ez semmivel se másabb, mint két zúzda közé berakni egy lírai lassú számot. Sőt, még talán izgalmasabb is. Ezt követően Matt Walst énekes színpadra invitált két szerencsés hölgyet, hogy jelenlétükkel és hangjukkal megtámogassák a Just Like You című számot. Erről valamiért a Steel Panther ugrott be, „gyengébb” kiadásban…
A fő szett zárásaként előkerült az a nóta is, ami nélkül szerintem nincs Grace-koncert, az I Hate Everything About You. Természetesen a nagyérdeműnek se kellett több, minden kéz az égben, és egy emberként üvöltötték végig a komplett szöveget.
A kötelezőnek számító visszatapsoltatás után a záró szettben ismét előkerült, az este folyamán már egyszer elhangzott I Am the Weapon. Mint utólag hallottam pletyka szinten, ennek az lehetett az oka, hogy a friss dalhoz koncert klipet terveznek készíteni, és kell a vágóanyag. Lehet benne valami, mert azért nem jellemző, hogy egy ilyen kaliberű zenekar duplán toljon számokat, ráadásul a mű szintén az új lemezen található. Aki pedig hiányolta volna, a top 3-ban lévő slágerüket, a Riot-ot, az azt is megkapta záráskánt.
Személyes véleményem, hogy jó lenne ebből az érából több bandát is élőben látni itthon, hiszen jócskán vannak még működő formációk, például Sevendust, és a közönséget elnézve igény is van rá, de nem leszek követelőző. Köszönjük a lehetőséget a Budapest Parknak és a New Beat-nek, jövőre ugyanitt.
Three Days Grace setlist:
So Called Life
Animal I Have Become
Home
Pain
Break
The Mountain
I Am the Weapon
Painkiller
The High Road (akusztikus)
World So Cold (akusztikus)
Just Like You (hölgyek a színpadon)
Neurotic
The Good Life
Lifetime
I Hate Everything About You
Never Too Late
I Am the Weapon (ismételten eljátszva)
Riot
Szöveg: Hari
Fotók: Máté Évi
