Három generáció, nagymama, anya és lánya történetét meséli el a rendszerváltás körüli korszakba ágyazva a Titanic Filmfesztivál versenyprogramjában szereplő Viktoria című bemutatkozó rendezésében a bolgár Maya Vitkova. A film tíz évvel a kommunizmus összeomlása előtt kezdődik, hosszan elidőzve Viktória születésének körülményeinél. Az anya, Borjana a reklámposzterekből ismert Amerika bűvöletében él, szökni készül, és nem akar gyereket szülni kommunista anyja világába. Ám amikor a különleges, köldök nélküli kislány megszületik, és a párt „az évtized gyermekének” választja, Todor Zsivkov pedig keresztlányának, Borjana csapdába esik, anyját kitiltja lakásából, a lányához viszont ahogy a köldökzsinór sem, érzelmek sem fűzik.
A csecsemőkorú, majd a Zsivkovval közvetlen vonalon társalgó 9 éves és később a kiváltságait elvesztett, maga útját kereső 14 éves Viktóriát ábrázoló, hármas tagolású történetben fontos választóvonal 1989, a pártállam bukása, ami az egész család, a nagymama, a könyvtáros Borjana (Irmena Csicsikova) és az orvos apa, Iván (Dimo Dimov) életében is fordulópontot jelent.”Élénken emlékszem: tízéves voltam, amikor bemondták a hírekben, hogy Todor Zsivkov lemondott, a televízióban is mutatták – bele is került a filmbe ez az archív részlet – minden annyira őrületes volt. Úgyhogy telefonáltam a nagyapámnak és megkérdeztem tőle: tudod, hogy Zsivkov elment? Aztán az apám elvette tőlem a telefont és letette. Akkor nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget, de most, amikor visszapergettem az eseményeket, tudom, hogy ez a félelem miatt történt. Attól tartott, hogy valaki kihallgat minket” – mesélte el a Maya Vitkova az MTI-nek filmje titanicos premierje után. „A másik emlékem, hogy olyan gyorsan szétfoszlott a sok remény. Alig ült el az ünneplés, azonnal elkezdődtek a sztrájkok, az éhezés, a tüntetések, a legjobb barátok fordultak egymás ellen, még családok is szétszakadtak, mert egyik felük még a kommunizmushoz kötődött, a többiek pedig új rendszert akartak. Nagyon nehéz idők voltak, és sajnos még nem értek véget, az átmenet még nem fejeződött be” – magyarázta az íróként is elismerésnek örvendő rendezőnő. A film a kilencvenes évek közepéig követi a széthulló család történetét. De vajon milyen jövőt képzel el számukra? A kérdésre szerinte egyértelmű a válasz: a nézők a film végén átélhetik az egymásra találás katarzisát anya és lánya között. „Lehet, hogy maga a család már fizikailag nincs együtt, de metaforikus értelemben összekovácsolódtak, rájöttek a szeretet fontosságára, és már képesek szeretni. Itt kezdődik az életük” – tette hozzá. Realisztikus módon akarta ábrázolni ezt a számára nagyon személyes történetet, nem valami szép tündérmesét, hanem valóságos, hihető sztorit írt, amelyben ugyanakkor vannak varázslatos pillanatok is – mondta el a film születéséről. A játékfilmet rendre archív felvételek bejátszása szakítja meg. „Az archív anyagok a történet pillérei. Azt akartam, hogy azok a nézők is értsék a történelmi hátteret, akik semmit sem tudnak a kommunizmusról. A film utolsó harmadára azonban elfogynak az archív idézetek, a történet egyre szűkül, és egyre jobban koncentrál a szereplőkre, nem marad hely a történelmi eseményeknek, társadalmi háttérnek” – magyarázta. A Viktoria első felét még átszövi a rendszer fonákságain élcelődő szatirikus humor. A végére viszont elfogynak a mulatságos jelenetek, a film komolyra fordul. A rendezőnő édesanyjának ajánlotta a filmet. „Anyám csodálatos ember, ártatlan, ami egészen különleges valakinél, aki már hatvanhárom éves. Egyetlen embert szeretett életben, az apámat, akitől elvált – őt is Ivánnak hívják, akárcsak a filmbeli apát -, és elég viharos kapcsolatuk volt” – mondta. „Nálunk is felborította valami az asztalt annak idején, mint a filmben a nagymama halála, ez volt az a pont, amikor elkezdtem szeretni anyámat. Ezért mondom, hogy én úgy látom, a filmbeli történetnek is szép a vége, egy szép barátság kezdete” – folytatta. A forgatással kapcsolatban megemlítette, hogy igyekeztek természetes látványvilágot teremteni: főleg természetes fények mellett forgattak, a szereplők pedig nem viseltek sminket. Vitkova a szerposztásról elmondta, hogy a filmben szereplő két lány, aki Viktóriát kisebb és nagyobb korában alakítja, az unokahúgai, a fivére gyerekei. „Testvérek, de más anyától születtek, ugyanakkor nagyon szoros a kapcsolatuk. Sok száz gyereket néztem végig, de végül mellettük döntöttem. Úgy gondolom, jó választás volt, mert ez nagyon személyes film, természetes volt számomra, hogy velük dolgozzam.” A Viktoria az első bolgár produkció, amelyet a Sundance Filmfesztiválra beválogattak. A rendezőnő elmesélte, hogy két unokahúgával együtt, életében először utazott Amerikába és nagy élmény volt számukra a meleg fogadtatás a nézők részéről. A Viktoria című filmet csütörtökön láthatja utoljára a Titanic Filmfesztivál közönsége a Toldi moziban. ( MTI )