Idestova négy hónapja, hogy a Depeche Mode Milánóban bejelentette soron következő albumát, és az ahhoz kapcsolódó Global Spirit elnevezésű turnéját. A sajtótájékoztatón – az elmúlt alkalmakhoz hasonlóan – egy-két „snippet” erejéig megvillantották a rajongóknak és az újságíróknak, hogy min is dolgoznak jelenleg – ám mindez olyan volt, mint a magyar népmesék okos lányának ajándéka: hoztak is valamit, meg nem is.
És valljuk be őszintén, ezek a „vágyfokozó” zenei szösszenetek eddig sem mindig vitték jó irányba a rajongók elképzelését a rájuk váró nagylemezzel kapcsolatban… Szóval, inkább magam sem vontam le messzemenő következtetéseket, hanem türelemmel vártam.
A titokzatoskodást most valóban a végsőkig feszítő Depeche Mode annyit azért elárult a zsurnalisztáknak adott interjúiban, hogy ők sem tudnak közönyösen elmenni a nagyvilágban történtek mellett, és ez kihatással lesz a Spirit című albumuk gondolatiságára is. Nocsak, Martin Gore ismét megmutatja, hogy nemcsak a szívzűrök, de a világ történéseinek megéneklésében is jártas? Bár a Depeche Mode házi szerzője számára korántsem idegen műfaj a politizálás, a ’80-as évek végétől egyre ritkábban nyúlt ehhez a témakörhöz.
Diszkográfiájuk 1983-as darabja, a Construction Time Again című LP volt idáig a Depeche Mode leginkább átpolitizált lemeze, melyhez Gore thaiföldi útja szolgáltatta az élményanyagot. A banda 1983 áprilisában járt ugyanis először turnén Ázsiában, és ismerkedett meg a Föld, valamint a tőkés rendszer árnyoldalával. Bár a Depeche-fiúk – Alan Wildert leszámítva – mindannyian munkáscsaládok sarjai, a szegénység ilyen bugyraiba addig még nem merültek le. Az érzékeny lelkületű szőke dalnok így aztán dalba foglalta az emberek közti egyenlőtlenségek, a pénz világának visszásságai iránt érzett felháborodását.
Az éra egyik legismertebb dala, az Everything Counts a mai napig „kötelező” Depeche Mode-himnusz.
A ’80-as évek Mode-albumai tartalmaztak még ugyan egy-egy társadalmi vonatkozású állásfoglalást, kritikát (People Are People, Master And Servant, Blasphemous Rumours, New Dress), a ’90-es évektől azonban (leszámítva talán a Policy Of Truth szövegét) fokozatosan kikopott ez a téma a Depeche-dalokból. A legutóbbi sorlemezek közül egyedül a Playing The Angel-en kapott helyet ismét Gore valláskritikája, a kislemezre is kimásolt John The Revelator tradicionális blues-gospeljének átiratában.
Az idén március 17-én megjelenő Spirit előhírnökeként február 3-án napvilágot látott Where’s The Revolution talán az eddigi legpolitikusabb dala a Depeche Mode-nak.
A Brexit, az elsősorban az ISIS nevével egybeforrott folyamatos terrorcselekmények, az USA frissen megválasztott elnöke körüli visszásságok, a nemzetieskedés álarca mögé bújó, hecckampányokból tőkét kovácsoló politikusok mind-mind megihlették a szinti-rockereket. Sokan magukra ismerhetnek az erős dalszöveg alapján, de vajon pont azok a fülek nem maradnak-e ismét süketek, akiknek / akikről a kritika szól… Ezt sajnos nem tudhatjuk, de hogy két korábbi, ’80-as évekbeli dalszövegből idézzek:
„…Kezdetben nincs másra szükségünk,
Mint egy egyetemes forradalomra (Ennyi az egész!),
És ha bízunk a szívünkben,
Megleljük a megoldást…”
(And Then… 1983)
„…A világot nem változtathatod meg,
De a tényeket igen,
És ha a tényeket megváltoztatod,
Talán megváltozik az álláspontod,
És ha megváltoztatod a álláspontodat,
Talán megváltoztatod a szavazatodat is,
És egy megváltoztatott szavazat,
A világot is megváltoztathatja…”
(New Dress 1986)
Hogy a nagylemez további dalai mennyire lesznek tele politikai utalásokkal, az egyelőre még a jövő zenéje – az azonban biztos, hogy a Depeche Mode 37 év elteltével is tud újat, aktuálisat mutatni, ami mindenképpen tiszteletet érdemel!
A James Ford producerkedésével rögzített Spirit (Columbia Records / Sony) tracklistája:
1. Going Backwards
2. Where’s The Revolution
3. The Worst Crime
4. Scum
5. You Move
6. Cover Me
7. Eternal
8. Poison Heart
9. So Much Love
10. Poorman
11. No More (This Is The Last Time)
12. Fail
Bonus CD (Deluxe Edition)
Jungle Spirit Mixes:
1. Cover Me (Alt Out)
2. Scum (Frenetic Mix)
3. Poison Heart (Tripped Mix)
4. Fail (Cinematic Cut)
5. So Much Love (Machine Mix)
Janurik János