Igazán el vannak kényeztetve a Depeche Mode hazai rajongói, ha a 2017-18-as koncertszezont nézzük. A tavaly május 22-ei Grupa Arénában megtartott buli és az idei VOLT Fesztiválos 0. napi fellépésük közé ékelődve ugyanis a Papp László Sportarénában is tartottak egy igazi „fekete ünnepet”. Így a Global Spirit Tour zsinórban háromszor is tiszteletét teszi kis hazánkban.
Ez első hallásra talán soknak tűnhet, de az 1985 óta rendszeresen hozzánk látogató brit formáció magyarországi rajongótábora olyan népes és stabil, hogy a fél éves pauzákat is türelmetlenül várja ki. De hogy végül melyik lesz a legjobb hangulatú koncert a sorozatban, az majd csak június 26-án, Sopronban derül ki. Szerkesztőségünknél egyelőre a szabad téri buli vezet, talán a legutóbbi album, a Spirit akkori újdonsága, vagy az első Fradi-stadionos nagykoncert hangulata miatt. Minden esetre február 2-án is közel teltházas aréna fogadta Dave Gahan, Martin Gore és Andy Fletcher formációját. (Nem hallgathatjuk el a turné két session zenészét, Peter Gordeno billentyűst és Christian Eigner dobost sem, akik szervesen illeszkednek a Mode hangzásába és imidzsébe.)
A két koncert törzsanyaga egyébként csak minimálisan tért el egymástól: ezúttal kettővel kevesebb dal fért a setlistbe, illetve négy helyen játszottak mást, mint tavaly. A változtatás talán leginkább a zenekar számára fontos, mert egy „sohavégetnemérős” világkerülő turné során is elengedhetetlen a helyszínről helyszínre való megújulás képessége. Ennek ellenére ezúttal kissé enerváltan indult a koncert, pedig a zömében 40 pluszos közönség nem spórolt szeretete kinyilatkoztatásával. A dalokat egy emberként énekelte szinte mindenki, aztán szép lassan Dave Gahanre is egyre inkább átragadt a hangulat, és a koncert harmadától már jellegzetes színpadi pózaival, csípő- és fenékmozgásával hergelte tovább a rajongókat. Ráadásul a tömegbe ékelődő kifutón is egyre többször mutatta magát, hogy a következő pillanatban már a díszlet tetejéről énekeljen kifogástalan hangon. Kondi tekintetében tehát minden rendben van a hosszú évtizedekig kábítószer problémákkal küzdő, május 9-én 56. születésnapját ünneplő frontembernél.
A külsőségeknél maradva talán a koncert első negyedében használt nem túl mozgalmas háttérvetítések sem segítették az első pillanattól a közönség és a banda egymásra találását, de ahogy egyre másra jöttek a majd’ 4 évtized meghatározó slágerei, lassanként össznépi örömünnepbe fordult át a buli. Ekkor már az Aréna valamennyi széke is felhajtott állapotban leledzett, teret adva az össznépi táncnak, nem is beszélve a küzdőtér zsírégetős csápolásáról.
Összesen 8 albumról játszottak a fiúk: a dalok felét az Ultra, a Spirit és a Violator slágerei tették ki, de azért jó néhány további csemege is felcsendült. Az első ilyen a Barrel Of A Gun szövegébe becsempészett Grandmaster Flash rapklasszikus, a The Message néhány strófája volt, de a Martin által egy szál gitárral akusztikus verzióban előadott Insight és Strangelove is különleges, bensőséges hangulatot teremtett.
Természetesen a ráadás sem maradhatott el – a Walking In My Shoes, az A Question Of Time és a Personal Jesus emelte a végén az egekbe a hangulatot, egy igazán felejthetetlen arénakoncertet zenei emlékezetünkbe vésve. A folytatást pedig már most izgatottan várjuk a VOLT Fesztivál 0. napján, hiszen a fesztiválhangulat mindig rátesz még egy lapáttal mind a zenészek, mind pedig a közönség számára.
Setlist:
1. Going Backwards
2. It’s No Good
3. Barrel Of A Gun
4. A Pain That I’m Used To (Jacques Lu Cont’s Remix Version)
5. Useless
6. Precious
7. World In My Eyes
8. Cover Me
9. Insight
10. Home
11. In Your Room
12. Where’s The Revolution
13. Everything Counts
14. Stripped
15. Enjoy The Silence
16. Never Let Me Down Again
Ráadás:
17. Strangelove
18. Walking In My Shoes
19. A Question Of Time
20. Personal Jesus
Fotók: Máté Éva
Szöveg: Majsa Tibor
További fotók a koncertről itt!