A fennállása 51. évfordulóját idén ünneplő brit hard rock legenda, a Deep Purple első, 1987-es magyarországi hármas fellépése óta eddig már összesen tízszer tette tiszteletét hazánkban, köztük 2007-ben és 2014-ben is a Budapest Sportarénában. A 2017 májusa óta dübörgő The Long Goodbye című turnéjukkal december 9-én ugyanide tértek vissza.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a terepet a kanadai Monster Truck melegíttette be előttük. Markáns southern rock és füstös blues jegyekkel kiegészített hard rockjuk tökéletesen passzolt a nagy előd fellépése elé. A 2013-as Juno Award év felfedezettjének kikiáltott négyes fogat számára már nem volt ismeretlen a terep, hiszen három évvel ezelőtt a szintén juharleveles Nickelback számára készítették elő a közönséget. Ahogy akkor, most is hangulatos fellépést produkáltak, bár annak ellenére, hogy igazán jó zenészek, kicsit egysíkúnak hatott a fellépésük, és érződött rajtuk, hogy egy kisebb klub közönségével sokkal jobban működne a kémia. Időközben ugyanis csaknem teljesen megtelt az Aréna, zömében magukat újra tininek képzelő 60 pluszosokkal, akik már alig várták, hogy kedvenceik következzenek.
A Deep Purple a Led Zeppelin és a Black Sabbath társaságában a „’70-es évek brit hard rock és heavy metal szentségtelen háromsága” kitüntető címet is kiérdemelte már, fél évszázadot felölelő pályafutásuk során pedig több mint százmillió lemezt adtak el, és 2016-ban beiktatták őket a Rock and Roll Hírességek Csarnokába is. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a klasszikus Ian Gillan-Roger Glover-Jon Lord-Ian Paice-Ritchie Blackmore felállásból mára már csak az énekes Gillan, a basszeros Glover és az egyetlen ősalapító tag, a dobos, Paice maradt meg.
Pontban 21 órakor felcsendült a hangszórókból Gustav Holst Mars, The Bringer Of War című szerzeménye, a színpad mögötti óriás kivetítőn pedig megjelent a Mount Rushmore óriás elnökfejei mintájára megalkotott Deep Purple In Rock album grafikai parafrázisa, az úszó jéghegyből „kivésett” aktuális felállás.
Aztán berobbant a nyitószám, a Highway Star, aminek lendületes riffjeit tovább erősítette a metróalagútban száguldó vizuál. De a tempó csak fokozódott, hiszen megállás nélkül még két dal jött, a Pictures Of Home és Bloodsucker. Az egyszerű fehér inget viselő 74 éves Ian Gillan hangja ugyan már nem olyan, mint 30 évvel ezelőtt, de egyáltalán nem volt oka a szégyenkezésre, mindent tisztán kiénekelt.
A koncert alaposan meg volt tűzdelve instrumentális szólókkal, talán éppen azért, hogy Gillan pihentetni tudja hangszálait közben. Elsőként a dobos Ian Paice püfölte szét a tamokat, majd Steve Morse mutatta meg virtuóz hangszerkezelését, néhol már bálnahangokat csikarva ki gitárjából. Don Airey szólóját a 2012-ben elhunyt John Lordnak ajánlotta, és orgonaszólóival alaposan megdolgozta a Kurzweil instrumentumot a klasszikus Chopin melódiáktól a progrockon át a szintiboogie-ig tartó stílusutazásban.
De Gillan időről-időre visszavette a vezető szerepet, és még mókázni is volt kedve: a Lazy közben egy Mikulás sapkát viselt, és sokoldalúságát bizonyítandó szájherflivel is beszállt a dalba. Valószínűleg a sok szólisztikus momentum miatt, de azon vettük észre magunkat, hogy az egymásba hangszerelt Perfect Strangers és a Space Truckin’ után megállás nélkül máris a Smoke On The Water csendül fel, vitathatatlanul az este csúcspontját produkálva.
A ráadásban jött egy óriási poén, amit egyébként már jó pár éve így játszanak: a Booker T & the MG’s nevű instrumentális funk formáció Green Onions című slágere vezette fel a Hush-t, amit az egész stadion egy emberként na-na-nazott végig. Aztán hogy Roger Glover se maradjon ki, egy basszusszólóval kötött rá a végleges búcsúnótára, és stílszerűen a Black Night energiabombája zárta a bulit.
A válogatás nem is lehetett volna sokszínűbb, hiszen 7 album 12 dalát gyömöszölték bele a setlistbe az 1970-től 2017-ig eltelt 47 évből. Annak ellenére, hogy a Deep Purple tagjainak együttes életkora 355 év, és átlagban is 71 jön ki, egyáltalán nem egy fél évszázada a pályán lévő, alibizó zenekar képét mutatták, hanem erőtől duzzadó, zenélni szerető formációét, akik a turné címével ellentétben reméljük nem intenek végleg búcsút a színpadnak, és még láthatjuk őket Budapesten is.
Setlist:
Mars, The Bringer Of War (Gustav Holst song)
1. Highway Star
2. Pictures Of Home
3. Bloodsucker
4. Demon’s Eye
5. Sometimes I Feel Like Screaming
6. gitárszóló
7. Uncommon Man
8. Lazy
9. Time For Bedlam
10. billentyűszóló
11. Perfect Strangers
12. Space Truckin’
13. Smoke On The Water
Ráadás:
14. Hush / Green Onions (Joe South / Booker T & the MGs feldolgozás)
15. basszusszóló
16. Black Night
fotó: Máté Évi, szöveg: MT
