Egy éven belül másodszor érkezett Deep Purple klasszikusokkal a tarsolyában hazánkba Glenn Hughes: míg nyáron a Harley jubileumi fesztiváljának zárónapján lépett fel, addig április utolsó napján hasonló műsorral egy önálló koncerten tért vissza Budapestre, ezúttal a Barba Negrába.
Bevált recepten ugyebár nem érdemes változtatni, az egykori Purple-énekes/basszusgitárost most is Soren Andersen gitáros, Ash Sheehan dobos, valamint Bob Fridzema billentyűs kísérte, akárcsak tavaly. Ahogy a setlist is szinte ugyanaz volt, ám most sajnos Highway Star nélkül maradtunk, amit ugyan szívesen meghallgattam volna ismét élőben – akármilyen elcsépelt is –, azért nélküle is egy igencsak kerek koncertet kaptunk. Laza tízperces dobszóló – de persze billentyű- és gitárfronton se maradtunk brillírozás nélkül –, és egy remek formában levő Glenn Hughes, akinek hangja még mindig lenyűgöző.
Az estet amúgy a csupán pár éve alakult Rook Road nevű formáció nyitotta, majdnem egy órával a meghirdetett menetrend előtt, úgyhogy az amúgy sem túl hálás előzenekari poszt ez alkalommal még kellemetlenebb lehetett a még csak épphogy arra lézengő emberek előtt. Ráadásul a hangerőt is annyira visszafogták, hogy bent, a sátorban sem igazán áramoltak az energiák – igaz, az előbb említett okokból csak a koncert végére sikerült beesnem –, és még azt se tartom elképzelhetetlennek, hogy volt, aki vidáman trécselt valamelyik kinti pultnál, és fel se tűnt neki, hogy bent már élőben szól a zene.
Ugyan Glenn műsora alatt se kellett attól tartani, hogy dobhártya-gyulladást kapunk, azért némi kakaót már adtak az ő koncertjére, ahol a hangzásra szerencsére nem lehetett panasz, annak ellenére, hogy még egy kis hangerő elkelt volna szerintem. Bár úgy tűnt, hogy a korai kezdés – főhősünk is jó negyedórával a meghirdetett időpont előtt lépett színpadra – a nyáriasra nyitott sátornak, és az ezzel járó 22:00-ás kötelező kicsengetésnek volt köszönhető, a buli mégis túllógott ezen, és egy bő másfél órán át élvezhettük a rendkívül szerethető művész programját. Az esetet pedig az örök klasszikus, még 50 év után is nagyot ütő Burn zárta. Nézzétek meg képeinket a koncertről!
Máté Évi
