Önfeledt születésnapi zsúrt tartott Brian Molko és utazó cirkusza november 11-én a Budapest Arénában. Dívaság, cipőcsere, slágerhalmozás, valamint egy csipetnyi aktuálpolitika koronázta meg a két évtizedes örömzenélést.
Brain Molko hiába nyilatkozta a 20 éves jubileumi turné előtt, hogy bizony olyan számokat is játszani fognak, amelyekre korábban megesküdtek, hogy soha többé nem fognak, a közönség mégis csak egy videoklipes Every You, Every Me-t kapott koncertindítóként. Az összegyűlt tömeg egy emberként szuggerálta az androgün, kifestett Molko kaszinós kalandjait és rádöbbent, hogy ezt a dalt már valóban soha nem hallhatja élőben.
Panaszra azonban nem lehetett ok, hiszen a brit banda sorra ontotta az elmúlt két évtized drogfüggőséggel és/vagy világfájdalommal küzdő fiataljainak himnuszait. A frontember a turnéindító dán koncerttel szemben ezúttal sikeresen vette a kezdést, és nem kellett a Pure Morning és a Loud Like Love eljátszását követően távoznia a színpadról. Túljátszott viselkedése azonban elég gyanússá tette, hogy most is fogyasztott pár tudatmódosító szert – hiába állította az ellenkezőjét.
A Szigetes fellépéseken többnyire a gitárja mögé bújó frontember a születésnapi bulin meglepően közvetlen volt a közönséggel. Molko nem volt rest két szám között új cipőt behozatni az egyik roaddal, mivel a Budapesten vásárolt lábbelije igen csak törte a lábát. Ezt követően megivott vagy két litert ismeretlen eredetű teát, majd kinyomozta a magyarországi fellépéseik számát és biztosította az embereket, hogy tízedik alkalommal is eljönnek értük.
A melankolikusabb dalok ugyan a koncert közepén kicsit megrogyasztották a bulit, azonban a banda jó érzékkel váltott a pörgősebb számokra. A For What It’s Worth, a Special K, a Song To Say Goodbye és a Bitter End hömpölygését követően pedig már senki sem kérdőjelezte meg, hogy egy igazi Placebo-bulin jár.
A zenekar sajnos nagyon mereven ragaszkodott az előre meghatározott setlisthez, azonban a számok között és alatt több aktualitás is felbukkant. A banda például megemlékezett a januárban eltávozott David Bowie-ról és a napokban elhunyt Leonard Cohen dalszerző-költőről. A zenész legendák mellett az aktuálpolitika is megjelent: az Infra-red refrénje alatt egy cigis doboz villódzott a kivetítőn Donald Trump fejével és egy cseppet sem kedves egészségügyi figyelmeztetéssel.
A bő kétórás buli utolsó utáni ráadását Kate Bush Running Up That Hill című dalával zárták, amely igen bizonyossá tette, hogy ott a helyünk azon a tízedik magyarországi Placebo bulin is.
Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
