Isabelle Geffroy – alias Zaz – zenekarával szinte pontosan egy év elteltével lépett ismét a Budapest Park színpadára július 21-én. A már jól ismert francia sanzonok és latin ritmusok mellett az énekesnő a novemberben megjelent Effet miroir című albumát is elhozta a közönségnek.
Az energikusságáról és könnyedségéről ismert zenész se szó se beszéd, berobbant a színpadra az új lemezről választott Si c’était a refair című dalával. Ezt követően azonban már sokkal beszédesebb volt: az amúgy is a közvetlenségéről híres énekesnő folyamatosan beszélt a tömeghez, hol franciául, hol magyarul. A több külföldi zenész által is megtanult „köszönöm” és „hogy vagytok?” mellett azonban Zaz egész szép mondatokat olvasott fel. Néha ugyan franciásította a magyar ragozást, de lelkesedését a külföldiek számára kiejthetetlen képzők sem törték meg.
A koncert gerincét a sokak által túl mainstreamnek bélyegzett új album dalai adták, ám Zaz a tőle megszokott természetességgel, hatalmas mosollyal énekelte el a stílusukban igencsak eklektikus – hol rockos, hol elektro-popos – dalokat is. A friss lemez balladisztikus Nos vies-je és a lírai Demain c’est toi-ja után következett a slágeres Que vendrá, ahol a bohém énekesnő teljes természetességgel, fekete bakancsában salsázott és a francia mellett spanyolul énekelt. Ezt követően kicsit furcsának tűnt a rockosabb On s’en remet jamais. A gitárszólókban és a kivetítőn villódzó ezüst alakok forgatagában mintha elveszett volna az, ami a zenész egyediségét adja: a játékosság, a természetesség és a bohém báj.
Annyi biztos, hogy az utcazenészként indult énekesnő leginkább a jazzes és lírai dalokban tündökölt, a közönség is leginkább a régi dalokból álló blokkra mozdult meg. Itt a színpadkép is megváltozott: egy Edit Piaf korabeli jazz lokál jelent meg a zenészek mögött, villódzó fényekkel és fekete-fehér képekkel. A Les passants pattogós ütemei, a táncoltatós Comme si, comme ça és a gigasláger Je veux alatt ütött át igazán az énekesnő személyisége. Zaz legismertebb dala közben lement a színpadról és pacsizott a rajongókkal, majd hangos éneklésre buzdította az embereket. Hiába kiabált az első pár sor teli torokból, a zenész még tökösebb dalolást várt tőlük.
Zaz számára kiemelten fontos a társadalmi felelősségvállalás, erre több alkalommal fel is hívta a figyelmet a koncert alatt. Az igazságosabb és virágzóbb világért küzdő Zazimut nevű kezdeményezéssel minden országban, ahol fellépnek, kiválasztanak és támogatnak egy szervezetet. Magyarországon az Oltalom Karitatív Egyesület munkásságát emelték ki, akik a családsegítés és az idősek támogatása mellett a hajléktalan- és menekültellátásban is aktív szerepet vállalnak.
A lírai segítségkiáltásként értelmezhető, Éoublier par la nuit alatt piros fénybe borult a színpad és a zenekarból mindössze körvonalak maradtak. Majd egy hatalmas gitárszólóba torkollott a Tout ma vie, ahol a teljes extázisba kerülő énekesnő még a gitáros lábába is beleharapott. A ráadásként eljátszott On ira utáni hatalmas meghajlás és tapsolás után Zaz nem akart lemenni a színpadról, fürdött a közönség energiáiban – végül az egyik road kapta fel és cipelte le.
Szöveg: Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
