Selmeczi György Spiritiszták című kétfelvonásos, olasz nyelvű operájának vasárnapi ősbemutatójával nyitja az évet a Magyar Állami Operaház. Egy kortárs magyar opera bemutatója ünnepi pillanat az Operaház életében – hangsúlyozta Ókovács Szilveszter a darabról tartott hétfői sajtótájékoztatón. A főigazgató szerint a klasszikus repertoár játszása mellett a dalszínház fontos feladata a kortárs magyar darabok befogadása is. Selmeczi György szerzői pályája egyik csúcsának nevezte, hogy az Operaház műsorra tűzte művét, amely elmondása szerint az álom, a valóság és a színlelés hármas egységéről szól. A történet szerint egy orosz nagyherceg spiritiszta szeánszot tart barátaival, melyen megpróbálják megidézni az egyetlen, vágyott nőt. Meg is jelenik egy különleges hölgy, a történet pedig a herceg álomszerű bálján folytatódik.
Amint a szerző felidézte, 16 évvel ezelőtt kezdett el dolgozni az operán, majd egy jelenet megírása után tíz évre félretette, hogy a mű végül öt évvel ezelőtt elnyerje végleges formáját. „Az opera nagy részét Rómában írtam, olasz nyelven. Azért olaszul, mert vonzott a kihívás, hogy az opera anyanyelvén, Verdi, Puccini nyelvén írjak, ennek minden melodikus és ritmikai következményével. Az olasz mellett orosz nyelvű jeleneteket is beiktattam, így a darab hordozza a századvégi orosz világ éthoszát is” – fogalmazott Selmeczi György a darabról, amelynek librettója Alekszandr Blok orosz szimbolista költő Komédiásdi című drámáján alapul. Az opera szövegét Péntek Csilla és Selmeczi György írta. „A librettó sokkal inkább poétikus nyelvezetű, mint epikus vagy drámai. A szimbolizmusnak erőteljesen része ez a beszédmód; kicsit olyan, mintha egy álomban beszélne mindenki” – magyarázta a szerző. Selmeczi György szerint két feltétele van annak, hogy ma operát lehessen írni: „az egyik a közönséggel való gesztusközösség megőrzése. Ha ez megvan, a hallgató halványan úgy érzi, hogy ezt ő is el tudná énekelni otthon, a fürdőszobában. A másik fontos dolog pedig az, hogy minden pillanatban újra tudatosítani kell: ez egy játék, ahogy azt a nyelvünk is kifejezi. Aki elveszíti a játékösztönét, játék-étvágyát, az rajtaveszt. Blok zseniális alapszituációja óriási lehetőséget ad arra, hogy játsszak.”
A felszabadult játékban pedig olykor meglazulhat a logikai szükségszerűség lánca. A szerző nem javasolja a leendő nézőknek, hogy a mű történetfűzése nyomán feltegyék a kérdést: miért? „Egyetlen válaszom van: csak. Az eseményeket egy önkényes fantázia mozgatja. Aki logikai bukfencet talál bennük, annak mélységesen igaza van” – fejtegette Selmeczi György. Novák Eszter rendező kiemelte, hogy a szerző jelenléte inspirálta a próbákat. Úgy vélte, Selmeczi György gondolkodásmódja nem követhető egyszerűen, nem lineáris, ezért valósággal kutatni kell, fel kell fedezni a művet. Kitért arra is, hogy Zeke Edit díszlet- és jelmeztervező kivételes látványvilágot teremtett: „a színpadkép olyan, mint egy különleges festmény” – mondta. Végül megjegyezte, hogy a darabban két zenekar is játszik – egyik a színpadon -, továbbá fellépnek a táncművészeti főiskola néptánc-szakos hallgatói is.
A sajtótájékoztatón felidézték Kovács Jánosnak, az ősbemutató karmesterének gondolatait is, aki minden szempontból szélsőséges alkotásnak tekinti a darabot, „melynek van pókhálóból szőtt, egészen finom, teljesen anyagtalan zenéje, mintha nem is evilági volna, s megszólal ennek ellentéte is, a legdurvább, legközönségesebb formában, változatos zenei eszközökkel.”
A Spiritiszták főszerepeiben Cser Krisztián, Gábor Géza, Hámori Szabolcs, Sándor Árpád, Pasztircsák Polina, Kovács István és Pataki Adorján hallható. A vasárnapi ősbemutatót követően három további előadást tűzött műsorra az Operaház, január 22-én, 25-én és 28-án.
Ókovács Szilveszter a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a nemrég elhunyt Szokolay Sándorra emlékezve ősszel ismét bemutatják a zeneszerző Vérnász című operáját, amely A kékszakállú herceg vára után mind a mai napig a világszerte legtöbbet játszott magyar opera. A főigazgató szerint a Spiritiszták versenybe szállhat ezért a második helyért. ( MTI )