Április 30-át érdeklődve és kétségekkel tele vártam. Ismét Budapesten járt a finn Sonata Arctica, és birtokba vette a Club202 színpadát. A 2010-es Metalfest általam egyik legjobban várt fellépőjeként volt hozzájuk szerencsém már egyszer, ami végül igen mély benyomást tett bennem. Történetesen életem legrosszabb koncertélményét köszönhetem a csapatnak. Csak mostanra jutottam el odáig, hogy talán megérdemelnek még egy esélyt.
A bemelegítő szerep az olasz Trick or Treat-nek jutott, akik anno Helloween tribute bandaként kezdték, majd a power metal-os vonalat megtartva elkezdtek saját dalokat gyártani. És ezt bizony nagyon jól is tették: kellemes riffek, jó dalok, remek énekes. A Cyndi Lauper – Girls Just Wanna Have Fun feldolgozás pedig csak hab volt a tortán, élmény volt tőlük hallani. Itt épp reménykedtem, hogy a fő koncertnek bizony jónak kell lennie, mantráztam is magamban, hogy virítsatok srácok, virítsatok.
A menetrendet pontosan tartva 9 órakor bele is csaptak a húrok közé az északiak. Az első hangok közben elképesztő mennyiségű és féle érzelem cikázott át a fejemben. Előkerült az a hatalmas csalódás, amit okozott a banda; hogy előtte mennyire szerettem őket; hogy ezután pár számon kívül mennyire képtelen voltam hallgatni őket. Továbbra is reménykedtem, féltem, örültem, hogy végre azért látom őket, volt itt minden. Az első számokat elég kritikus szemmel figyeltem, aztán egyszer csak történt valami. Néha azért tovább húztam a számat, néhol a hangzás miatt, néhol amiatt, hogy kedves Tony már nem a régi, és a magas részekkel már nem olyan jó barátok, mint régen, de úgy látszott legalább ezt a koncertet élvezi a zenekar, és elkezdtem én is. Előtérbe kerültek a régebbi érzéseim, főleg az I Have a Right- Replica- Kingdom for a Heart kombó volt az, amire azt mondtam, ez nekem most jó, ennek így kell lennie. A FullMoon-t is végre olyan hangzásban hallhattam, amit megérdemelt volna a dal korábban is, ráadásul, ha minden igaz, nálunk volt élőben kereken a 700. alkalommal hallható. Habár az idén megjelent album, a Pariah’s Child bemutató turnéján voltunk a „bojkottom” miatt nekem eddig nagyjából kimaradtak az újabb dalok, de azok is egész hallgathatónak bizonyultak, bár sokan azért elég kétkedve és kritikusan fogadták a korongot, sokan hasonló élményeik miatt, mint én.
Összességében a szokásos vodkás búcsúzás után azt kell, hogy mondjam, nem volt tökéletes koncert, sőt, de végre egy olyan Sonata Arctica bulin vehettem részt, ami megközelítette azt a szintet, amit régebben elvártam volna tőlük. Most már talán újra visszakerülnek az itthon lejátszandók közé, mindenesetre egy-két dal már beleült ismét a fejembe.
2014.04.30. Játszott dalok:
Intro
The Wolves Die Young
Losing My Insanity
My Land
In the Dark
Victoria’s Secret
What Did You Do in the War, Dad?
FullMoon
X Marks the Spot
Love
White Pearl, Black Oceans…
I Have a Right
Replica
Kingdom for a Heart
Wolf & Raven
Ráadás:
Blood
San Sebastian
Don’t Say a Word
Outro – Vodka
Kőhalmi Zsuzsanna
(A képekért köszönet Pásztor Csabinak! További fotói a koncertről: ITT!)