Hosszú és nehéz két év áll mögöttünk, ezt gondolom le se kéne írnom. Többek közt a szórakoztatóipar is keményen megsínylette az utóbbi időszakot, de hál’ égnek idén úgy néz ki, ténylegesen sikerült valamennyire „rehabilitálódnia” a szakmának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nyáron több fesztivál is újranyitotta kapuit. Így történt ez a Fehérvári Zenei Napokkal – közismertebb nevén FEZEN-nel is –, ráadásul mindezt a rendezvény 25. évfordulóján. Eme neves alkalomból mi is leszabadultunk pár napra.
Az esemény ugyan rendelkezett egy keddi nulladik, amolyan „beköltöző” nappal, ez azonban azoknak a kitartó embereknek szólt, akik nem adták el az előző két évre tervezett FEZEN-ek hetijegyeit, így mi csak szerdán tudtuk kezdeni a régóta várt fesztiválozást.
Gyors terepbejárás után az első, ami kis társaságunknak kollektív feltűnt, hogy idén kiemelten ügyelnek a szervezők a biztonságunkra, hiszen mind a rendőrség, mind a honvédség kivonult egy-egy sátorral toborzás céljából. Személy szerint mindig is szerettem az ilyen rendezvényeken a nem zenei célú standokat, ahol érdekes játékokkal, feladatokkal fel tudtad dobni az üresjáratokat, és akár még egy-két repi ajándékkal is távozhatsz. Jelen esetben a honvédség bódéja izgalmasabbnak bizonyult fegyverbemutatójával és vurstlit idéző lézeres céllövöldéjével. Igen, a FEZEN területén a kötelező retró piros kakas nyalóka is megtalálható volt.
No de kezdődjenek hát a koncertek. Idén is két nagyszínpad volt, melyekből ezúttal, egyet leszámítva a kisebbre szorultak a külföldi produkciók. Ennek sorát nyitotta az amerikai The Iron Maidens. A zenekar szexepilje, hogy egy Maiden feldolgozás bandáról beszélünk, és a tagok soraiban csak hölgyek találhatóak. Kis érdekesség, hogy Nita Strauss, aki 8 évig Alice Cooper mellett pengette a hathúrost – többek közt pont a FEZEN-en is –, ebből a formációból nőtte ki magát.
Következő állomásunk a FEZEN Csarnok, valamint a kertjében lévő Captain Morgan színpad volt. Utóbbiban a hazai Slowmesh kezdett, akinél a saját számaik közt békésen megfért egy-egy Black Stone Cherry vagy Bon Jovi feldolgozás, stoner köntösbe öltöztetve.
Sajnos az átfedések miatt itt sem tudtunk túl sok időt tölteni, de személy szerint úgy voltam vele, hogy bele kell nézni a csarnokban az Omega Diatribe bulijába is. Mindamellett, hogy szintén egy vér profi honi bandáról beszélünk, a srácok majdnem visszamondták az esti hangversenyt, ugyanis lebetegedett a dobosuk. Van nekünk azonban egy aranyemberünk/dobosunk, aki kihúzta őket a kumiszból. Ő nem más, mint Makai ˇMakkosˇ Laci, a Lazarvs-ból. Neki hála, ha nem is teljes programmal, de le tudták tolni a bulit, Panterás stílusával megfűszerezve Diatribe-ék masszív zenéjét.
Visszasétálva a „nemzetközi” Fehérvár Színpadhoz még pont bele tudtunk lesni a Leander Kills-be, de az est igazi kuriózuma csak utánuk következett: a svéd Meshuggah.
Az 1987 óta működő zenekar egyedi hangzásával olyannyira megalapozta a mai, modern metál bandákat, hogy még saját zenei stílust is kaptak az utódok djent néven, ami a Meshu-ra jellemző gitártémák hangutánzója akar lenni. Az idén új albummal előrukkolt banda ezúttal egy kevésbé „best of” programmal látogatott el hozzánk. Példának okáért kimaradt a szettből a legismertebb számuk, a Bleed, de ettől függetlenül „elrejtegettek” klasszikus csemegéket is, mint a Rational Gaze, a Born In Dissonance, vagy az alap szettet záró Straws Pulled At Random.
Ugyan a fotós kolleginák panaszkodtak a fényekre és a füstre, de szerintem a Meshuggah az a zenekar, akik két molinóval és a sötétebb tónusú világítással és köddel, tökéletesen át tudják adni azt a hangulatot, amit a zenéjük megkövetel. A koncert záróakkordjai a Demiurge és a Future Breed Machine voltak, utóbbi elkerülhetetlen egy igazi Meshu koncerten, bár így visszagondolva a Bleedről is ezt hittük.
Eddig a pillanatig amúgy nem mertem kijelenteni, de igen, jól szóltak a színpadok, nem csak fesztiválkörülményekhez képest. A sör olcsó, az emberek kedvesek, és néhány szervezési „nemértem”-en kívül minden rendben lezajlott. Remélem a többi nap is hasonlóan kellemes lesz.
Folytatása következik a csütörtöki nappal…
Szöveg, életképek: Hari
Koncertfotók: Máté Évi