Jean-Michel Jarre, az elektronikus zene egyik első pionírja és mindmáig legnagyobb innovátora kilenc év után ismét egy fantasztikus show-val érkezett június 26-án a Papp László Budapest Sportarénába. A nemes egyszerűséggel csak a saját nevét viselő koncert teljes (hang)képet adott a francia szintetizátormágus 1973 óta töretlen karrierjéből.
A koncert felvezetését az alapjáraton jazztrombitás és zeneszerző Barabás Lőrincre bízták a szervezők, akitől egyáltalán nem állnak messze az elektronikus zenei hangzások sem. Fúvóhangszeres játékát ezúttal is billentyűkkel és looperekkel egészítette ki, igazi live act produkciót létrehozva.
Az ezt követő kicsit hosszúra nyúlt szünet okáról csak találgatni tudok: talán azért kellett beiktatni, hogy a hangpult mögött elhelyezett füstgépek elegendő mennyiségű aerosolt juttassanak a légtérbe, amik aztán majd látványosabbá teszik a lézerek működését. Volt aki türelmetlenségét egy óriási „Let’s get ready to rumble!” üvöltéssel fejezte ki, nem kis derültséget okozva ezzel. A tízezer fős közönség aztán 20 óra 37 perckor egy emberként lélegzett fel, ugyanis megelevenedett a színpad elején elhelyezett hozzávetőleg 30 darab intelligens robotlámpa, és egy rövid visszaszámlálás után a zéróra időzítve megjelent szintetizátorai között az est főhőse, és egyből bele is kezdett a Les Chants Magnétiques első tételébe.
Mindehhez az első pillanattól az utolsóig olyan vizuális kavalkád társult, amit nehéz szavakkal visszaadni. 11 különböző magasságú LED-oszlop, 18 plafonra szerelt óriási lámpa, a színpad hátterében egy hatalmas, míg jobb és bal oldalon két némileg kisebb kivetítő gondoskodott róla, hogy a legtávolabb ülő néző is tökéletesen átélhesse a koncert minden pillanatát. Ehhez pedig hihetetlen jó hangzás társult, ami nem mindig mondható el a Papp László Arénába érkező produkciókról, de ezúttal ez is teljesen rendben volt.
A nyitószám után JMJ 77. életévére fittyet hányva a lehető leglazább módon lesietett a hangszeres emelvényéről, hogy néhány mondatban angolul üdvözölje a közönséget és felkonferálja a show-t. Az outfitje sem a 8. X-ben járó nyugdíjasokat idézte: lezser olivazöld cipzáros ingkabátja, terepszínű buggyos nadrágja és futurisztikus magas szárú sportcipője inkább egy jövőbeli űrhajóskapitányt idézett meg, aki varázslatos utazásra invitálja a közönségét.
A koncert gerincét a Jarre-életmű olyan klasszikus darabjai adták, mint az Oxygène 2., 19. és 4. tétele, a Zoolookologie, az Équinoxe 7. és 4. része, a Quatrième Rendez-Vous vagy a Les Chants Magnétiques 2. Persze általában nem az eredeti, hanem a mai hangzásnak megfelelő remixekben, amiket nem egy esetben az elmúlt években kiadott Electronica kollab lemezein vele együtt dolgozó ifjabb elektronikus zenei alkotók gondoltak újra (Above & Beyond, Astral Projection). Legutóbbi, sorrendben 22. albumáról is szép számban játszott a mester, így az industrial technóba hajló címadó Oxymore mellett a Sex In The Machine, a Brutalism és az Epica is felcsendült az est folyamán.
Jarre igazi elektronikus zenei innovátorként már pályája indulásától saját maga készítette, fejlesztgette hangkeltő eszközeit, így igazán megható volt, amikor az Oxygène 2-t felkonferálva megemlékezett szeretett, fantasztikus öreg hangszereiről is. Legutóbbi budapesti koncertjén egyébként az aréna átelleni oldalán felállított színpad zsúfolásig volt pakolva az eredeti instrumentumaival, a kezdeti szintetizátoroktól az ikonikus fényhárfán át egészen a varázslatos themerinig.
Azért ezúttal sem maradtak csemege nélkül a hangszerfetisiszták, hiszen fejkamerája segítségével bepillanthattunk a potméterek és szekvenszerek misztikus világába, ráadásul még egy üvegrudakból álló fura vonós hangszeren is játszott egy keveset. Minderre jól rezonált az elektronikus zene történetéből tartott kiselőadása, amiben kiemelte, hogy míg a jazz, a blues és a rockzene Amerikából indult, az elektronikus hangzások Európában születtek meg. Így aztán az Arpegiateur című szerzeményét az összes német, francia, olasz, svájci, spanyol és magyar elektronikus zenésznek dedikálta.
A koncert közepén csendült fel a 2016-ban az Electronica 2: The Heart Of Noise albumon kijött Exit, amiben a WikiLeaks iratokat kiszivárogtató Edward Snowden monológja hallható arról, miért fontos kiállni a jogainkért. Itt az ütem már a goa trance világát idézte, és összességében is az mondható el a koncertről, hogy többször érezhette a közönség magát egy vérbeli trance bulin. A modern hangzás és a dropok is adták volna, hogy ha nem is az egész koncert, de egyes dalok blokkosítva egymásba keverve csendüljenek fel, azonban a számok közti szünetek így mindannyiszor megakasztották a zenei folyamot.
A másik apró negatívum, hogy hiába volt erősen 50 fölött a közönség átlagéletkora, talán jobb lett volna a küzdőteret meghagyni a bulizni vágyóknak. Ennek ellenére szép számban akadtak, akik ülőhelyüket hátra hagyva rögtönzött táncparkettként birtokukba vették a hangpult mögötti üres részt, kiengedve a lábukba költözött bugit. Nem volt ezzel másként főhősünk sem, aki maga is végig ropta az egész koncertet.
A Robots Don’t Cry 3. tétele előtt Jarre a mesterséges intelligenciáról fejtette ki véleményét, miszerint az MI semleges, nem kell tőle félnünk, mert csak egy eszköz, amit ő és vizuális csapata is előszeretettel használ. Közéjük tartozik egyébként Szauder Dávid digitális művész is, aki nagyban felelt a koncert fantasztikus látványvilágáért.
Az elektronikus zene nagy öregje kiváló érzékkel válogatta össze a dalok sorrendjét, és egyre csak emelte a tétet, egyben az ütemszámot. Így jutottunk el a Stardust euforikus dallamaiig, majd természetesen rövid szünet után mindenki örömére jött a ráadás is két klasszikus track jóvoltából! Így a finálét a Rendez-Vous és a Les Chants Magnétiques 2 igazi örömünneppé változtatta, miközben a szintetizátor-mágus maga is gyermeki örömmel ugrált a billentyűi mögött. Végül pedig, mikor már a stadion fényei is felgyúltak, még hosszas köszönetet mondott mindenkinek, aki ezen az estén megtisztelte, hogy eljött, és kifejezte reményét, hogy mielőbb visszajöhet Budapestre. Remélem, ez mihamarabb be is következik, talán esetleg egy még grandiózusabb szabadtéri koncert alkalmával! Merci beaucoup monsieur Jarre!
Setlist:
1. Les Chants Magnétiques 1
2. Epica – Oxygène
3. Oxymore
4. Sex In The Machine
5. Oxygène 2
6. Arpegiateur
7. Zoolookologie
8. Équinoxe 7
9. Zero Gravity (Above & Beyond Remix)
10. The Architect
11. Exit
12. Révolution Industrielle 2
13. Robots Don’t Cry (Movement 3)
14. Herbalizer
15. Oxygène (Part 19)
16. Équinoxe 4
17. Brutalism
18. Oxygène 4 (Astral Projection Remix)
19. Epica
20. Stardust
Ráadás:
21. Quatrième Rendez-Vous
22. Les Chants Magnétiques 2
Szöveg: Majsa Tibor
Fotók: Máté Évi
