Sorrendben 18. stúdióalbumát jelenteti meg a Vince Clarke és Andy Bell alkotta szintipop duó, az Erasure. Azt, hogy a 35 éve üzemelő zenei vállalkozásuk mennyire nem csak a múltjából él, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy augusztus 21-én új albummal jelentkeznek, mely számos zenekritikus szerint az utóbbi évek egyik legerősebb produktuma a két úriembertől. Az anyag megjelenésétől már csak órák választanak el, és az izgalmakat fokozandó, kollégánk, Janurik János egy rövid interjúra csípte el az érintetteket, az információs szupersztrádán.
A beszélgetés másik apropóját az adta, hogy a csapat zenei atyja, Vince Clarke a napokban vehetett át – a Covid vírus miatt csak virtuálisan – egy rangos kitüntetést az AIM Független Zenei Díjkiosztón, mégpedig egy „Speciális Elismerést” a négy évtizedes popzenei tevékenységéért.
– Több mint 3 év telt el az utolsó online interjúnk óta. Egyrészt semmi sem változott azóta – és itt a nemzetközi politikára gondolok – másrészt szembe kell néznünk a Corona-világjárvány minden keménységével. Azt gondolhatnánk, hogy a World Be Gone (2017) után egy még komorabb hangulatú albummal jelentkeztek az idén. A Hey Now (Think I Got A Feeling) című első kislemez után azonban egyből világossá vált, hogy az új hangzás „optimista, előremutató” lesz – ahogy magatok megfogalmaztátok. Azt gondolom, hogy pontosan ez az, amire a rajongóknak – fülüknek, lelküknek, szívüknek és elméjüknek – jelenleg szükségük van: a zenétek segítségével egy kicsit élvezni az élet szép oldalát. Az album ugyan a nyár végén jelenik meg, ám a hallgatóban tovább életben tartja a napsütést. Szándékos volt részetekről ez a kiadási dátum, annak érdekében, hogy segítsen a rajongóknak átvészelni ezeket a nehéz időket? Tudnátok mondani néhány szót a Neon online album-megjelenési partijáról?
– Vince Clarke: A kiadás dátumát a lemezkiadó választotta. Egy ideig várakoztak vele, de aztán a zárlat ellenére azt gondolták, hogy a rajongók nagyra értékelnék az új zenét. A megjelenési parti jó alkalom lesz az új lemezről beszélgetni, válaszolni néhány rajongói kérdésre, és beszélgetni a Mute kiadó néhány emberével, aki részt vett a Neon produkciós fázisában (és persze, sört inni).
– Térjünk vissza a beharangozó kislemezre. Bár a dalt még jóval a Corona-korszak előtt írtátok, a dalszöveg akarattal sem lehetett volna naprakészebb. „Sétálok a városban, Halleluját énekelve, és szerelmes érintésre vágyva”, „A városba tartok, magányosnak érzem magam, el kell játszanom a szerepemet”. Andy, május 1-jei online video-beszélgetésében megemlítetted azt is, hogy jelenleg nagy távolságra élsz a házastársadtól. Egy másik interjúban arról beszéltél, hogy a Nerves Of Steel című dalt – amely egyébiránt a másodikként megjelentetett kislemez az albumról, és minden bizonnyal abszolút rajongói kedvencé válik – úgy is lehet értelmezni, hogy bármit megtehetsz, és túlélhetsz egy szeretett partner mellett. Hogyan befolyásolta a járvány a magánéletedet? Gondolom, hogy ezek az idők az „acél idegeidet” is felőrölték. Hogyan tudja megvédeni magát érzelmileg egy amúgy is érzékeny művész?
– Andy Bell: Úgy gondolom, hogy Vince és az én számomra is nagy szerencse volt, hogy az albumot és a hozzá tartozó fotókat még közvetlenül a járvány kitörése előtt elkészítettük. Természetesen nagyon szomorú és bosszantó, ha távol vagyunk egymástól a partneremmel, különösen akkor, ha valamilyen segítségre szorulsz, mert őszintén mondom, hogy nagyon ösztönzőleg hatott rám, amikor Atlantában írtam a dalszövegeket. Soha nem éltem egyedül azóta, hogy elhagytam a szülői házat, tehát ez egy nagyon jó önállósági gyakorlat most a számomra, és azt bizonyítja, hogy el tudom látni magamat, bár jobban szeretek valakivel együtt lenni. London teljesen más hely volt a járvány kitörésekor, autók és emberek nélkül. Lassan visszatér ugyan az élet, de én jobban szeretem ilyen csendesnek.
– Vince, ebben az értelemben te jobb helyzetben vagy, mivel a feleségedet és a fiadat közvetlenül magad mellett tudhatod. És ha mégis magányra vágysz, hogy a szintetizátoraiddal kísérletezz, akkor csak lemész az alagsorba, ahol a saját otthoni stúdiód található. Az új albumon most jobban visszanyúltál a klasszikus analóg dolgokhoz, amelyek egyfajta melegséget, és a ’80-as évek hangulatát adták az új dalokhoz. Nagyon szeretem azokat az űrszerű instrumentális átkötéseket, mint amiket a No Point In Tripping, a Shot A Satellite, a Diamond Lies vagy a Careful What I Try To Do dalokban hallani. Számomra ez az Erasure zenéjének az egyik igazi kvintesszenciája, amiért a rajongótoknak mondhatom magam, most már több mint három évtizede. Garantálják a libabőrt, és boldoggá teszik a klasszikus, analóg szintetizátor-hangzás rajongóit. Mit tudsz nekünk az új dalok zenei alapjának kialakításáról mesélni? Véletlen volt csupán, hogy éppen ezeket a szintetizátorokat (mint például a Sequential Circuits Pro-One-t és a Moogot) választottad ki a hatalmas gyűjteményedből? Van kedvenc szintetizátorod, aminek nagyon tetszik a hangzása?
– Vince Clarke: Soha nincs igazán világos elképzelésem arról, hogy a daloknak a kezdeti fázisban hogyan kell megszólalniuk. Ez a folyamat nálam mindig a kísérletezésről szólt. Van ugyan kedvenc szintetizátorom, de megpróbálom a lehető legtöbb különböző gépet használni. Számomra érdekesebb ez így, és remélhetőleg kevésbé kiszámítható hangzást is eredményez.
– Az új album tele van potenciális slágerekkel. A rajongók már jól ismerik a beharangozó Hey Now (Think I Got A Feeling) kislemezt, és a Shot A Satellite című dalt, amelyet további ízelítőként adtatok ki, de vannak még az új albumon bőven rajongói kedvenc-várományos számok. Gondoljunk csak a gyönyörű, közép-tempójú Nerves Of Steelre vagy a Fallen Angelre, amely egy energikus, azonnali együtténeklésre ösztönző dal. Egy másik abszolút kedvencem a No Point In Tripping címet viselő szintetikus diszkó-himnusz. A Diamond Lies fülbemászó keleti motívumaival hódít, és szintén kiemelkedő track az albumról. A rádióállomásoknak ezeket a dalokat „heavy rotationben” kellene játszaniuk. Van már személyes kedvencetek az új albumról? Melyik dal lesz a következő kislemez?
– Vince Clarke: Személyes kedvencem a New Horizons, mert a szívemben legbelül egy öreg romantikus alkat vagyok.
– Andy Bell: Nekem a Nerves Of Steel a kedvencem. Egyre csak újra és újra lejátszom magamnak. Számomra ez egy elektro-rock dal, és alig várom, hogy jövőre remélhetőleg élőben is előadhassam. Ez egy dal arról a kitartásról és az elszántságról, amely egy kapcsolat életben tartásához szükséges. A világ szerelmeseinek ünnepe ez a szám, függetlenül attól, hogy ki kit és hogyan szeret. Az utolsó kislemez a Fallen Angel lesz, amely az érzelmek igazi hullámvasútja.
– Nagyon örülök annak, hogy hosszú idő elteltével újra kaptunk egy Erasure balladát, zongora aláfestéssel. A New Horizons az egyik legszebb Erasure dal, amely valaha megjelent. A zene, Andy hangja és a dalszöveg tökéletesen illeszkednek egymáshoz! A dal simogatja a lelket és új reményt ad. Hiszel a zene gyógyító erejében? Melyik dal érintette meg utoljára a lelkedet?
– Vince Clarke: Számomra a zene mindig vigasztalást nyújtott. Szerintem ez különösen igaz a mostani helyzetben. Nem vagyok biztos abban, hogy a zene gyógyít, de biztosan reményt ad nekünk. A Life In A Northern Town a jelenlegi kedvenc vigasz-dalom.
– Az utolsó track, a Kid You’re Not Alone szintén egyenesen betalál a hallgató szívébe, és méltón zárja az albumot. Olyan legendásan szép albumzáró zeneszámokra emlékeztet, mint a Because You’re So Sweet vagy az I Bet You’re Mad At Me. Biztos vagyok abban, hogy a rajongók a kedvenceik közé fogják választani a ragyogó Neon albumot, amely színes, meleg és világosságot hoz a világnak – a címéhez hűen. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, az egy turné, hogy a jól végzett munkát együtt ünnepeljétek a rajongókkal. És akkor mi, „kölykök, „nem leszünk egyedül”. Tudom, hogy jelenleg nagyon nehéz élő fellépéseket tervezni, de van-e minimális esély arra, hogy legalább az Interneten találkozzunk, amíg a klasszikus élő show-kat biztonságosan nem lehet megszervezni?
– Vince Clarke: Lehet, hogy lesz néhány kisebb performansz, de teljes koncerteket nem tervezünk, főleg azért, mert Andy és én 3000 mérföldre vagyunk egymástól.
– Kérlek, mondj néhány szót a jól sikerült lemezborítóról is, amely gyönyörűen illusztrálja és egészíti ki a zenei tartalmat. A speciális kiadást előre megrendelő rajongók biztosan örülni fognak a színes Neon dizájnnak.
– Vince Clarke: A borítót egy fotózás ihlette, amihez a képeket a Gods Own Junkyardon készítettük. Ez egy a neon történelmének szentelt múzeum.
– Az Erasure-ön túl mellékprojektjeitek is vannak, gondoljunk például Andy Torsten-trilógiájára vagy a te új zenei felfedezettjeidre a VeryRecords kiadónál. De ne felejtsük el a Reed Hays-szel közös rádióműsorodat a szintetizátorzene varázslatos világáról sem. Milyen megjelenések várhatók még tőled, amíg újra turnéra nem indultok? Hallottam pletykákat egy esetleges együttműködésről Neil Arthurral a Blancmange-ból. Hogy néz ki zenei élet az Erasure-en kívül?
– Vince Clarke: Hamarosan megjelenik egy új Alka album a VeryRecords-nál. A Neil Arthurral való együttműködés folyamatban van. Már majdnem kész, de jelenleg még nincs hozzá kapcsolódó kiadási dátum.
– Az Erasure nem csak a stúdióban van csúcsformában, hanem a színpadon is. Mint már említettem, ezek az idők nem feltétlenül kedveznek a koncertkörutaknak. Andy azonban májusban egy rádiós beszélgetésben beszélt egy lehetséges USA turnéról, amely jövő év márciusában kezdődik, és további Egyesült Királyság / EU-beli koncertek is szóba jöhetnek 2021 őszén. Várjátok már a rajongókkal való találkozást? Mi az üzenetetek a rajongói közösségnek?
– Vince Clarke & Andy Bell: Mindketten nagyon várjuk a következő évben a turné megkezdését, és az új album méltó bemutatását. „Tartsatok ki!” – ez lenne az üzenetünk a rajongóinknak.
Erasure – The Neon tracklista:
Hey Now (Think I Got A Feeling)
Nerves Of Steel
Fallen Angel
No Point In Tripping
Shot A Satellite
Tower Of Love
Diamond Lies
New Horizons
Careful What I Try To Do
Kid You’re Not Alone
Az új album erről a linkről rendelhető meg.
interjú: Janurik János