A Steel Panther az a zenekar, akiknek koncertjei mindig felemás érzéssel töltenek el: mintha csak egy nagy költségvetésű gagyi vígjátékot néznék, amiben akad ugyan pár meglehetősen alpári poén – melyeknél én szégyellem magam az írók helyett is –, összességében mégis felettébb élvezem a látottakat, és be kell ismernem, hogy valamit marha jól csinálnak. Péntek este sem volt ez másképp: egy rendkívül szórakoztató élményben lehetett része annak, aki ellátogatott a Barba Negrába.
A bulit a Florence Welsh nevű brit trió vezette fel, akik a főhősökkel ellentétben minden cicomától mentesen léptek a világot jelentő deszkákra, hogy aztán rendesen felszántsák azt. Láthatóan a gyülekező közönség is vette a lapot – amihez a kissé túlbuzgó, a színpadon operatőrként tevékenykedő stábtag hathatós segítségére se lett volna szükség –, és minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, akinek már ott is virít lejátszási listáján a formáció.
Produkciójukon már csak egy fokkal jobban érthető basszus sound dobhatott volna még, de ez igazán nüansznyi észrevétel csak, tekintve, hogy stúdióminőséget megközelítve zenéltek a srácok. Húzós riffek, tapadós dallamok, remélem, hamarosan önálló koncerttel is tiszteletét teszi nálunk a banda.
Azt ugyan nem mondhatni, hogy a Steel Panther koncertjei tele lennének meglepő fordulatokkal, azonban a jól megszokott elemek már-már kihagyhatatlanok repertoárjukból. Pénteken viszont hiába volt azonos a helyszín – a srácok ismét a Barba Negra deszkáit tették próbára – legutóbbi, 2019-es budapesti fellépésükkel, egy komoly változás máris észrevehető volt a kevésbé naprakész rajongók számára is: a tavaly nyáron, bő húsz év után távozó Lexxi Foxx helyére – míg hivatalos utódját keresik – a turnémenedzserként és gitártechnikusként is funkcionáló Joe „Spyder” Lester ugrott be basszusgitározni.
Emberünk nem először segítette már ki a csapatot, és érezhetően élte a bulit, Nikki Sixx-re hajazó dizájnjával pedig teljesen bele is illett a képbe. Természetesen játékára se lehetett panasz, ami pont annyira elvárható a bandától, mint az, hogy még véletlenül se vegyék magukat komolyan.
További üde színfolt volt a Nest Of Plagues nevű hazai banda gitárosának, Kövecses Evelinnek a felbukkanása, aki a 17 Girls In A Row szokásos csajáradatában – a nóta, melynél rendre ellepik lenge öltözetű hölgyek a színpadot – ragadta magához Sachel hangszerét, és tolt egy ütős és látványos szólót a közönség arcába, kiknek soraiból kissé korábban Nedda is kapott egy szívhez szóló szerenádot a zenekartól.
Bár a hangulat önmagában is forró volt már a kezdetektől – nem csak az időjárásnak köszönhetően –, tovább fokozta azt az elmaradhatatlan Crazy Train – Michael Starr Ozzy-paródiájával –, Stix Zadinia dobos Rick Allen (Def Leppard) „fan klubja”, vagy Sachel gitárszóló-egyvelege, olyan örökzöldeket megidézve, mint a Rock You Like a Hurricane, a Seek & Destroy, vagy a Breaking the Law.
Ismét egy olyan estét rittyentettek Starrék, melyen még a legvaskalaposabb metálrajongók is tutira jól érezték magukat, manapság pedig szinte lehetetlen beszámolót írni a pandémia emlegetése nélkül, ami amennyire megviselt minden koncertre járó zenerajongót, annyira teszi még értékesebbé az olyan nyári eseményeket, mint a pénteki, ahol ismét igazi fesztiválhangulat uralkodott a Barba Negrában. Frappánsabb zárással mi sem szolgálhatnánk, mint maga a zenekar tette közösségi oldalán – stábunk fotójával illusztrálva – a budapesti buli után: Heavy. Metal. Rules.
Szöveg és fotók: Máté Évi
