D és M betűk. Hányszor firkáltam ezeket unalmas órákon a gimnázium padjaira. Mindenki tudta, hogy ez a Depeche Mode logója – főleg, hogy akkoriban az a bizonyos drogéria szaküzlet nálunk, Magyarországon még nem is létezett. Ez a két betű ez év május 26-ától egyet jelent Dave-vel és Martinnal, a kultikus csapat két, még aktív tagjával. Andy Fletcher, a harmadik alapító tag ugyanis ezen a napon hunyt el tragikus hirtelenséggel, aortadisszekció következtében.
A sors furcsa fintora, hogy a 2020 novemberében a rock & roll halhatatlanjainak csarnokába beiktatott csapat ilyen hamar kellett, hogy szembesüljön saját halandóságával. Ugyan már a pandémia idején – akkor még hármasban – elkezdtek dolgozni az új lemezükön, annak címét az élet kegyetlen, már-már perverz módon igazolta. „Memento mori” – azaz, „Ne feledd, hogy meg kell halnod!” Temetési beszédekben gyakran idézett fordulat ez, mely bizonyára Dave és Martin fejében is átvillant, amikor egykori csapattársuk búcsúztatóján vettek részt Londonban. Ennyire aktuális és naprakész talán még egy Depeche Mode nagylemez címe sem volt… Dave és Martin erről, és sok más dologról is meséltek október 4-én Berlinben.
Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy ennyire furcsa beharangozója még talán egy Depeche Mode sajtótájékoztatónak sem volt a banda történetében. Az Andy Fletcher halálhíréből még épp, hogy csak felocsúdott rajongók körében futótűzként kezdett el terjedni egy – akkor még meglehetősen kacsa-gyanús hír: Dave Gahan és Martin Gore még az ősszel sajtótájékoztatót tartanak Berlinben.
Igaz, hogy egy aprócska videoüzenet formájában adott némi életjelet magáról a duóvá zsugorodott Depeche Mode, amiből mindenki számára lejöhetett, hogy stúdióban vannak. A hívek talán azzal is bőven kiegyeztek volna, ha egy új kislemez, és egy „best of” album kiadásával tesznek pontot a – rajtuk kívül álló okokból – lezáródó 40 éves karrierjük végére. Ezzel szemben egy 1997-es daluk sora látszott megvalósulni, megy így szól: „…The fire still burns…”. Azaz, a gépezet nem állt le, csak kicsit átalakult. Andy halála közelebb hozta egymáshoz a – saját bevallásuk szerint – nem igazán társasági életet élő Dave-et és Martint. Hiába vannak ők együtt már több mint négy évtizede, ilyen szituációval most találkoztak először. És ebből igyekeztek kihozni a legtöbbet, mert úgy érezték, ezzel egykori társuk emlékének is tartoznak. Ehhez hasonló dolgokról is meséltek október 4-én a Berliner Ensemble patinás épületében, az ott összegyűlt újságíróknak és rajongóknak.
A szeánszot Marek Lieberberg, a nagy nevű német koncertszervező szavai nyitották meg, a beszélgetés fonalát pedig Barbara Cherone igyekezett gombolyítani, aki szintén jelentős PR-személyiség. Dave és Martin próbáltak fesztelennek tűnni, és néhány poént is elsütöttek, de azért az érződött, hogy még nem igazán tudták feldolgozni társuk korai halálát.
„…Amikor együtt voltunk a stúdióban, sokszor viccelődtünk, szóba kerültek köztünk dolgok, és persze hiányzott Fletch. Ahogy biztosan megjegyzést tenne valamire… És ezek azok a dolgok, amik miatt nagyon tud hiányozni valaki, amikor nincs ott. Olyan dolgok, amiket teljesen természetesnek veszel, amikor ott van…” – mesélte Dave. „…Amikor szombat este Berlinbe érkeztünk, bementem a szállodába, és ahogy megláttam a bárt, egyből Andy-t láttam magam előtt, mint minden egyes alkalommal, amikor ott szálltunk meg…” – emlékezett meg barátjáról Martin is.
A szűk félórás sajtótájékoztatón természetesen fellebbentették a fátylat az új, sorrendben 15. Depeche Mode album címéről (Memento Mori), melyről a következő sztorit mesélte Dave: Nagyjából ez idő tájt Martin elkezdte átküldeni néhány dalát. Először hat demót küldött nekem, amiket ő írt. Éppen arról beszélgettünk, hogy mit érzünk a meglévő dalokkal kapcsolatban, vagy milyen irányba szeretnénk őket elvinni, és Martin azt mondta, ’tudod, volna egy cím ötletem’, és ez azonnal megtetszett.”
„Ez (az album címe „Ne feledd, hogy egyszer meg kell halnod” – a szerk.) most, hogy Andy elment közülünk, egy újfajta többletsúlyt is kapott” – tette hozzá Barbara Cherone, a sajtószóvivő. A még készülő, munkafázisban lévő albumról, melynek befejező munkálataira New Yorkban kerül sor, annyit sikerült megtudni, hogy James Ford és Marta Salogni nevével fémjelzett producer-team bábáskodik rajta, és amelyen az ex-Goldfrapp-es Davide Rossi vonós munkái is felbukkannak, aki maga is nagy rajongója a Depeche Mode-nak. A dizájnért ezúttal is Anton Corbijn felel, aki a turné látványvilágát is képbe álmodja majd.
A sajtótájékoztatón egy kis ízelítő is elhangzott a jövő tavasszal érkező albumról, mely bizonyára sokunkat meglibabőröztetett. A Ghosts Again munkacímet viselő dal kapcsán Martin Gore egy privát interjúban elmondta, hogy bár vezérfonalként az új nagylemez jelentős részén végigvonul a halál, a sötét témát a Depeche Mode-ra jellemzően felemelő módon közelítik meg. Az album-mottó pozitív oldala így megvalósulni látszik: A „memento mori“ ugyanis eredetileg a keresztény szerzetesek legfontosabb jelmondata volt a középkorban. Ám ők a halálra, mint az öröklétbe való átlépésre utaltak ezzel, vigasztalásul a jelen szenvedéseinek elviseléséhez.
A jelen sajnos most is tele van szenvedéssel – gondoljunk csak a háborúra, a klímaválságra, a pandémiára –, szükségünk van tehát a Depeche Mode-féle zenei feloldozásra, melyet hamarosan élő koncerteken is megélhetünk. A közösségi élménynek ugyanis szintén gyógyító hatása van – erről szintén mesélt Martin. A Depeche Mode megmaradt két tagja ugyanis – Christian Eignerrel és Peter Gordenoval kiegészülve – jövőre turnéra indul, melynek során július 28-án Budapesten is viszontláthatjuk őket. A telhetetleneknek ajánljuk még – lásd: „Just Can’t Get Enough” – a hozzánk legközelebbi pozsonyi (2023. május 28.) és klagenfurti (2023. július 21.) koncerthelyszíneket, Szlovákiában és Ausztriában.
Janurik János