Pörgős ütemeket és éteri dallamokat hozott augusztus 24-én a Budapest Park színpadára a Blahalousiana. Nem unatkozhattunk a bő másfél órás bulin: akadt LMBTQ-s kikacsintás, nyárvégi strandlabdázás, csellóval és hárfával kísért lelkizés.
A több mint tíz éve, egy Kazinczy utcai albérletből indult Blahalousiana végigjárta a zenei szamárlétrát, míg az egyik kedvenc hazai fesztiválzenekar lett. A rengeteg koncertezés meglátszik az élő fellépéseken: egy igazán profi showt kapunk, ahol a fellépő ruhákon és a kivetítőn pörgő képeken keresztül egészen az apróbb mozdulatokig minden jól kitalált és bejáratott.
A Budapest Parkos bulin sem volt ez másként, a dress code a fehér-lila-diszkógömb hármas között mozgott. A fellépő szettjeit mindig gondosan megtervező Schoblocher Barbara egy gyöngyökkel csillogó bodyban, hozzá passzoló kesztyűben és térdig érő csizmában, valamint egy lila lepelben hozta le az estét. Hozzáöltözött Jancsó Gábor basszusgitáros fehér felsőjével, Mózner Gábor szólógitáros lila ingjével és Szabó Anna vokalista is.
A koncert sorra hozta a pörgős, vidám dalokat: a Testemnek ha engedem alatt még egy gyors bugyi igazítás is belefért az énekesnőnek. A Szeressetek a klisés, csukott szemmel öleld meg a melletted állót felvezetés után LMBTQ-s kikacsintást tett, amikor az énekesnő egy szivárványos zászlóval menetelt a színpadon. A zenekar a kultikus Kispál és a borztól a Mégegyszert is lenyomta, mivel Jancsó szavaival élve, „ezen nőttek fel”. Az Ott van a nap egy könnyed, nyáresti előadást kapott hatalmas strandlabdákkal, míg Barbi egy gumimatracon heverészve énekelt napszemcsiben.
A habkönnyű és a bulizósabb, alapvetően rádióbarát dalok mellett két pillanat volt a koncert alatt, amikor úgy éreztem, több is van még ebben a zenekarban. A Fishing on Orfű himnusz Szívemet kitéptedbe belehalt az egész zenekar, nem számított, hogy hanyadszorra adják elő. Ezután pedig hárfa és cselló kíséretében énekelte el Barbi az egyik legszebb lassú dalukat, a Magamban méget. Egy pillanatra a csillagok is megjelentek a kivetítőn és egészen mennyei hangulat szállt a Parkra.
A ráadásban Kovács Kati is tiszteletét tette, közösen adta elő a zenekarral az LGT sláger Szólj rám, ha hangosan énekeleket. A fiatalok meghatóan kedves alázattal kezelték a zenei legendát. Az estét végül a Sokat bír pörgős ütemeivel zárták, így minden rajongó elégedetten indulhatott haza.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Képek: Rosta Márk / Budapest Park