A VeszprémFest egy – immár a második évtizedét kezdő – dinamikusan fejlődő kulturális nagyrendezvény, amely igazi értéket teremt mind a helyi, mind az országos igényes zene- és művészetkedvelők örömére. A rendezvény nyaranta több napon át kínálja különböző zenei műfajok legszínvonalasabb, világhírű előadóit, legyen szó világzenéről, jazzről, klasszikus zenéről, operáról, vagy pop zenéről. Néhány név az elmúlt évek prémium kategóriás fellépőiből: Diana Krall, José Cura, Nigel Kennedy, Al Di Meola, Paco de Lucia, Kocsis Zoltán, Richard Bona, Herbie Hancock, Chick Corea, Joe Zawinul, Jan Garbarek, Rost Andrea, Miklósa Erika, Ramon Vargas, The Gypsy Kings, Candy Dulfer, Gilberto Gil, George Benson, Buena Vista Social Club Omara Portuondóval, Craig David és még sorolhatnánk…
A koncertek háttere, természetes díszlete a Veszprémi Vár érseki palotájának gyönyörű barokk épülete. A helyszín nagyban hozzájárul ahhoz, hogy – a nagyvárosok zajától távol – az idelátogatók egy egyedi, meghitt, baráti hangulat részesei lehessenek. Idén július 15. és 20. között rendezik meg a 11. VeszprémFestet. A rendezvény nyitónapján, kedden, a nagyszínpadon Roberto Fonseca kubai zenész és a mali származású, Franciaországban élő, kortárs világzenét játszó Fatoumata Diawara lép fel. Másnap Katie Melua grúz származású brit énekesnőt, csütörtökön a Vaya Con Dios-t, pénteken a The Brand New Heavies londoni acid jazz zenekart, szombaton pedig Youssou Ndour szenegáli popénekest hallhatja a közönség. Július 20-án vasárnap – hagyományteremtő szándékkal – rendezik meg a Magyar Jazz Napját, amelyen fellép többek között a Kőszegi Imre 70’, a Modern Art Orchestra, a Pátkai Rozina Sextet, Borlai Gergő és Kaltenecker Zsolt és a Charlie Jazz. 2011-ben hagyományteremtő szándékkal mutatkozott be a Rozé, Rizling és Jazz Napok kísérőrendezvény, melynek keretében a Balaton környéke kiváló borászatainak kínálatát, kézműves ételeket illetve a hazai jazz élet fiatal egyéniségeit ismerhetik meg a gasztrokulturális élményekre vágyók, idén július 14. és 22. között az Óváros téren. Néhány név a fellépők közül: a Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjai, Tóth Vera, Pély Barna Trió, Budapest Ragtime Band, Mystery Gang, Szőke Nikoletta, Kozma Orsi, Harcsa Veronika és még sokan mások. A Rozé, Rizling és Jazz Napok zenei programjai ingyenesen látogathatók. A Nagy generáció, a VeszprémFest másik kísérőrendezvénye – szintén 2011 nyarától -, amelyet július 16. és 19. között, a Jezsuita Kolostorban rendeznek meg. A rendkívül inspiráló, mintegy 120 nézőt befogadni képes szakrális tér minden évben más-más zenei tematika mentén kínál programot az idelátogatóknak. Idén olyan neves művészek lépnek fel, mint Sebestyén Márta – Andrejszki Judit – Balogh Kálmán, Somló Tamás és barátai, Dés László, Karácsony János és Angler Ákos duója.
Program:
2014. július 15. – Fatoumata Diawara & Roberto Fonseca
A mali énekes, Fatoumata Diawara és a kubai zongorista, Roberto Fonseca transzatlanti találkozója.
Az Atlanti-óceán egyik oldalán egy elismert jazzista, a hagyományos kubai és a mai utcai stílus képviselője, Roberto Fonseca. Legutóbbi, YO („Én magam”) című lemeze utazásra hív, a tradicionális kubai hangzásvilágon túl az afrikai zenei gyökerek felfedezését is kínálva hallgatóinak.
A másik oldalon Fatoumata Diawara, a Maliból származó énekesnő, generációjának legfigyelemreméltóbb hangja, aki zenéjében újrafogalmazza hazájának ritmus és hangzásvilágát, középpontban meleg hangú, nagyhatású előadásmódjával. Fatou című albuma a mai Afrika fiataljainak szenvedéséről szól, az emberi racionalitás szükségességét hangsúlyozva.
A két fiatal művész fellépésén izgalmas találkozásra számíthatunk, ahol is együtt mutatják be közös szenvedélyüket – zenéjüket – úgy, ahogy korábban még sosem hallhattuk.
Fatoumata Diawara
A mali énekes Fatou, eredeti nevén Fatoumata Diawara, 1982-ben született Afrikában. Gyerekként édesapja tánccsoportjában táncolt, ezt követően film- és színpadi szerepeket játszott, Mali és Párizs között váltogatva lakhelyét. A Royale de Lux francia színtársulattal számos szerepben mutathatta meg magát szerte a világon, turnézott Vietnamban, Mexikóban, Európa számos országában.
A turnék közötti szünetekben párizsi klubokban énekelt, így találkozott Cheikh Tidiane Seckkel, az ünnepelt mali zenésszel és producerrel, akivel aztán Maliba visszatérve kórus énekesként dolgozott két projektben is, köztük az amerikai jazz énekes Dee Dee Bridgwater Grammy-t nyerő Red Earth című lemezén – így indult Fatou énekesi karrierje.
Franciaországba visszatérve már csak szenvedélyének, a zenének élt. Írt egy albumra való szerzeményt, amelyeken ő játszott gitáron, ütős hangszereken és énekelte a dallamot is. Az anyagot hallva Oumou Sangaré kiadta debütáló albumát.
A lemezfelvételek között jutott ideje közreműködni a Damon Alban Africa Express, a Cheikh Lô és az AfroCubism projektekben, Herbie Hancock Grammy-díjas Imagine Project című albumán, továbbá dolgozott az Orchestra Poly‐Rythmo de Cotonou zenekarral is.
Fatou Kanou című EP-je 2011-ben jelent meg, majd ezt követte Fatou című teljes albuma, amelyet a kritika lelkesen fogadott.
A folytatásban Fatoumata Damon Alban Rocket Juice and the Moon című albumán és élő koncertjein játszott Alban mellett, valamint dolgozott Roberto Fonseca legújabb, YO és Bobby Womack The Bravest Man in the Universe című albumán.
Roberto Fonseca
Roberto Fonseca (1975-ben született Havannában, édesapja dobos, édesanyja énekes) generációjának egyik legkarizmatikusabb kubai zenésze nyolcéves volt, amikor zongorázni kezdett, tizennégy, amikor első darabját írta, és tizenöt, amikor a havannai nemzetközi Jazz Plaza Fesztiválon feltűnt játékával.
A Buena Vista Social Club® zenekarában ő tölthette be bálványa, a 2003-ban elhunyt Rubén González helyét a billentyűk előtt. Azóta a zenekar oszlopos tagja, nélküle nincs album, és sokáig turné sem volt. Zenélt már Omara Portuondóval és Herbie Hancockkal, ő volt az utolsó Ibrahim Ferrer-lemez producere.
2007-ben önálló karrierbe kezdett Zamazu című lemezének megjelenésével, 2013-ban pedig Grammy-díjra jelölték YO című albumát, mint a legjobb latin jazz albumot. A korábbi hat lemezéhez képest (Tiene que ver, No limit, Elengo, Zamazu, Akokan, Live in Marciac) a mostani hordozza az eddigi legmerészebb zenei anyagot, amelyben Fonseca új hangokat és új ízeket kever a tradicionális akusztikus hangzásvilágba: tiszteleg ugyan az afro-kubai gyökerek előtt, ugyanakkor megújítja a kubai zenei vonalat.
Változtatott eddigi öttagú jazz együttesén is, koncertjén az elektromos és az afrikai zene, a Hammond orgona, a kongák, a kora és a beszélő dobok egyesítésével szintetizálja az afro-kubai groove és griot hagyományokat. Amikor Roberto Fonseca játszik a zongorán, minden pórusából árad a zene, előfordul, hogy felpattan és a billentyűket ütős hangszerként használja, vagy megfog egy dobot és zenekarát mintegy comparsává, azaz kubai karneválozók csoportjává alakítja, a nézőket is eufórikus hangulatba sodorva.
2014. július 16. – Katie Melua
Katie Melua egyike Nagy-Britannia legnagyobb lemezsikereket arató előadóinak, több mint 11 millió eladott albummal, 1 millió koncertjeggyel és 56 platina díjjal. Amikor a grúz születésű Katie 2002 szeptemberében leszerződött Mike Batt Dramatico Records nevű kiadójához, még elképzelni sem tudta senki, hogy mire harmadik, Pictures című albumát kiadja, abban az évben ő lesz a világon a legnagyobb példányszámban lemezt eladó női előadó. Első két albuma, a Call Off The Search és a Piece By Piece egyaránt nemzetközi listavezető lett. A The House címmel 2010-ben megjelenő negyedik albumát a kritikusok lenyűgöző hangzásúnak, izgalmasnak és drámainak jellemezték, s felkerült az európai toplisták élére. 2011-ben együttese egy vonósnégyessel egészült ki, majd megjelentették a Secret Symphony exkluzív kiadását, s egy digitális gyűjtést a The Tracks That Got Away címmel, amelyen B-oldalas számok és élő kedvencek kaptak helyet.
Tíz évvel a listák élére került debütáló Call Off The Search album után jelent meg Katie hatodik stúdió lemeze, a Ketevan, 2013 szeptemberében, Katie 29. születésnapján.
A Ketevan (ez Katie grúz neve) első single-je az I Will Be There, amelyet a koronázási gálán mutattak be a Buckingham Palotában július 11-én. A dal, amelyet Katie régi társa, Mike Batt írt, csodás tisztelgés egy gondoskodó, óvó, anyai személy előtt. Egyszersmind annak a jele, hogy Katie visszatért a dalíráshoz és a közös munkához régi barátjával, Mike Batt-tel.
Katie egyedi, lenyűgöző hangja, az elmúlt évtized érettségével és gazdagságával a szerelemről és az életről mesél. A korábbi albumok oly nagy sikerei után mit vár a Ketevantól? „Remélem, az emberek élvezik majd a dalokat, az albumon megjelenő gondolatok sokaságát, a romantikát, a melankóliát és a néhány retró jazz jellegű számot. Talán már nem úgy hallgatjuk a lemezeket, mint egykor, de bízom benne, hogy az album teljes repertoárja tetszeni fog.”
A lemezeken túl Katie Melua rekordokat döntő turnésorozattal és számtalan olyan nagyszerű pillanattal büszkélkedhet, mint amikor Nelson Mandeláért lépett egy színpadra bálványával, a Queennel, vagy amikor a királynőnek játszott, s vele vacsorázott a Buckingham Palotában.
Lépett már fel 40 tagú zenekar kíséretében, tartott akusztikus körutat, csak gitárjával és zongorájával kísérve, játszott már úgy, hogy saját együttese vonósnégyessel egészült ki. Magyarországon először köszönthetjük őt a színpadon; legnépszerűbb dalait triójával mutatja be a veszprémi közönségnek.
2014. július 17. – Vaya Con Dios
Több mint 20 éve már, hogy Dani Klein, Dirk Schoufs és Willy Lambregt megjelentette Vaya Con Dios nevű gipsy-blues triójuk debütáló albumát. Még a zeneipar szakemberei is azt jósolták nekik, hogy sosem jutnak majd sehova: akusztikus zenéjüket túl nehéz volt műfajba sorolni, túl keménynek tűnt a piac számára. Valóban, szándékosan voltak eklektikusak: zenéjük keveréke volt a blues alapú lounge-nak, a latin hatású popnak és a memphisi soulnak. De első, pimaszul szexi kislemezük, a Just a Friend of Mine sikere után az együttes neve ismertté vált Belgiumban. Két évvel később második, Night Owls című albumuk pedig meghozta a nemzetközi hírnevet is. Rajongóik, akik lélekkel teli zenére szomjaztak, a szintetikus new wave után szinte falták a csípős stílusú belga csapat muzsikáját, a gyors, jazzes Nah Neh Nah-t ugyanúgy, mint a lassú, fülledt Dani Klien klasszikust, a What’s a Womant. A véget nem érő turnék és tévészereplések során a közönséget mindig meglepte és elvarázsolta, hogy egy belga lányt lát a színpadon, akinek hangja alapján addig egy déli bluesénekest képzelt el. Ez a hang két évtized során mit sem vesztett érces erejéből – mély, sajátságos és tökéletesen magabiztos.
A hírnév súlya mindig veszélyes, az együttes hamarosan fel is oszlott. Nem sokkal Dirk tragikus halála után, Daninak össze kellett szednie magát és dönteni. Elhatározta, hogy Vaya Con Dios név alatt folytatja szóló előadóként, tisztelegve az együttest alapító zenészek előtt, akik segítették karrierje kiteljesedését.
Egyértelműen jó döntés volt. Három albummal és két válogatás lemezzel később a Vaya Con Dios rajongói világszerte több mint 10 millió albumot vásároltak meg. Dani sikerszámainak – Puerto Rico, Heading for a Fall, Don’t Break My Heart – szövegei mély érzéseket közvetítettek, költőien szóltak a tönkrement kapcsolatokról és a rideg visszautasításokról.
2009-ben Dani Klein végül franciául is megjelentette saját albumát. Comme on est venu… – imádott, nagy francia dalszerzői, Jacques Brel, Georges Brassens és Barbara nyomán Dani metaforikus dalai a szerelmet hajótöréshez hasonlítják és a bánatot enyhítő egyszerű szépségről szólnak. „Akik meghallgatják ezt az albumot, azt mondják, a hangzása még mindig nagyon Vaya Con Dios-os” – mosolyodik el Dani. Nem véletlenül. Megváltoztathatod a nyelvet, de Dani Klein hitét, hangját és szenvedélyét nem tudod megváltoztatni.
Az együttes világszerte folyamatosan turnézik. Isztambultól Helsinkiig, Jeruzsálemtől Montrealig, Szentpétervártól Bejrútig és vissza, a Vaya Con Dios több mint 40 országban koncertek százait adta, szinte mindegyiket telt ház előtt.
Veszprémbe is a legnagyobb slágereiket hozzák el.
2014. július 18. – The Brand New Heavies
A The Brand New Heavies, a londoni acid jazz szcéna egyik úttörője, intézménynek számít Angliában. Zenéjük, amely a jazz, a funk és a soul egyedi keveréke, több mint két évtizede tartja lázban az Egyesült Királyság zenei életét. Az évek során a The Brand New Heavies a legnagyobb angol R & B és soul szerzeményeket tudhatta magáénak 16 top 40-es single-t írva, köztük olyan számokkal, mint a Dream On Dreamer és a You’ve Got A Friend, lemezeladásuk pedig jócskán túllépte a kétmilliós példányszámot.
Az eredeti felállásból a ma is a csapatban játszó Jan Kincaid, Simon Bartholomew és Andrew Levy (ütősök/billentyűsök, gitár és basszusgitár) 1985-ben alapította meg a formációt London Ealing nevű külvárosában, s lettek nagy hatású életre hívói annak a műfajnak, amelyet acid jazz néven ismerünk a 90-es évek eleje óta.
Az 1990-es első Brand New Heavies lemez elsősorban inkább instrumentális anyagokat tartalmazott néhány vokális szerzemény mellett. Ezt követően csatlakozott a csapathoz az amerikai énekesnő, N’Dea Davenport, s ezzel megkezdődött az együttes első aranykorszaka. A nevüket fogalommá tévő bemutatkozó albumukat újra kiadták Davenport éneklésével, s világsiker lett 1992-ben.
Ezután a Heavies egy éles kanyarral stílust váltott, és előrukkolt a Heavy Rhyme Experience: Vol. 1 című lemezzel, olyan népszerű rapperekkel erősítve, mint Main Source, Gang Starr, Grand Puba és a Pharcyde.
Két évvel később jelent meg a Brother Sister, melyen olyan sikerek szerepeltek, mint a Dream On Dreamer, a Back To Love és a Spend Some Time. Az angol toplistán a 4. helyre jutott, és platinalemez lett.
Davenport 1994-ben távozott az együttesből, hogy régóta vágyott szóló albumát elkészíthesse. Következő énekesük Siedah Garrett lett, aki régóta zenélt Quincy Jones-szal és rendszeresen közreműködött Michael Jackson lemezein és turnéin. A Shelter című albumot együtt készítették el.
A Young Disciplesből érkező Carleen Anderson, Garrett távozásával csatlakozott énekesként a Trunk Funk – The Best of The Brand New Heavies elkészítéséhez.
Rövid szünet után a csapat 2006-ban újra összeállt, s egy új albummal jelentkezett Get Used To It címmel. A lemez megjelenése után az amerikai Billboard magazin Davenportot a világ hét csodáinak egyikének nevezte, aki nemcsak elénekli a szöveget, hanem életre is kelti.
2013-ban az újjáalakult Heavies kiadta új, Forward című albumát, melyen N’Dea Davenport több számot is előad az új angol énekessel, Dawn Joseph-fel, nem egy számot Kincaid-del együtt hangszerelve is, jellegzetes funkos instrumentális stílusukban.
Koncertsorozatukon – melynek a VeszprémFest is egy állomása – a Forward számai mellett természetesen legnagyobb slágereik is elhangzanak.
2014. július 19. – Youssou Ndour et le Super Etoile de Dakar
Az 1959-ben született Youssou Ndour alapkőnek számít a szenegáli zenében és elbeszélő előadó-művészetben, s ez művészi személyiségének védjegyévé vált.
Tevékenységét tradicionális „griot” énekes-előadóként kezdte. Két év utcai színházi szereplés után Youssou karrierje 1972-ben indult be igazán, mindössze 13 évesen. Ekkor halt meg Papa Samba Diop, a dakari Star Band „Mba” néven ismert vezetője. Youssou az ő emlékének szentelve előadott egy dalt, amelyet ott, a helyszínen írt, a szenegáli Saint-Louis Stadion színpadán. A dal végén a közönség felállva, vastapsban tört ki.
1981-ben, elhagyva a dakari Etoiles együttest, Youssou megalakította az iránymutató Super Etoile zenekart. 1984-ben mutatkozott be Párizsban az Africa Fête-n, a mali származású Mamadou Konté szervezte afrikai kulturális fesztiválon.
Peter Gabriellel találkozva 1984-ben, Youssou Ndour csatlakozott a „Band Aid for Ethiopiához”; 1988-ban pedig énekelt a Wembley-ben, amikor Nelson Mandela szabadult, majd fellépett Stinggel, Tracy Chapmannel és Bruce Springsteennel az Amnesty International támogatásáért.
1990-ben jelent meg egyik legcsodálatosabb albuma, a Set, rajta a Medina című dallal, egy tiszta, nosztalgikus és elégikus szerzeménnyel, benne a Közel-Keletet idéző trombitával.
1996-ban vált világhírűvé a 7 Seconds-nek köszönhetően, amelyet Neneh Cherry-vel duettben énekelt (1994-ben jelent meg a Wommat című albumon Bob Dylan Chimes of Freedomjával együtt). Ekkor rögzítette a nagyszerű Yandé Codou Sènével eredeti, szenegáli griot hagyományok szerinti stílusban a Voices of the Heart of Africát.
2003-ban felvette a murid vallást a spirituális iszlám szufik hagyományai szerint, s ennek tiszteletére kiadta az Egypt című albumot Kairóban. Két évvel később, 2005-ben iszlám toleranciát hirdető himnuszáért Grammy-díjat kapott: Shukran Bamba – egy forró köszönetnyilvánítás Amadou Bamba sejknek, a Murid Testvériség alapítójának: „Te tanítottál a megbocsájtásra és a könyörületre, s az erőszak és az arrogancia elutasítására.”
Eddigi utolsó albuma, a Dakar-Kingston 2010-ben látott napvilágot, ezen a legendás jamaikai énekesnek, Bob Marley-nak tiszteleg, s a reggae-hez kapcsolódó zenei szálakat fűzi fel rajta. 2011-ben a Yale Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta, Szenegálban pedig turisztikai miniszternek nevezték ki. 2013 augusztusában elnyerte a jelentős Polar Music-díjat.
3 év kihagyás után most újra visszatér a zenéhez, amely politikai szerepvállalása miatt az elmúlt években háttérbe szorult.
2014. július 20. – Magyar Jazz Napja
A 11. VeszprémFest – záróakkord gyanánt – a Magyar Jazz Szövetséggel közösen rendezi a 2014-es Magyar Jazz Napját.
A Magyar Jazz Szövetség 2009-ben hívta életre a Magyar Jazz Napját, melynek első alkalommal a Sziget Fesztivál adott helyet. Az eseményen e műfaj legjelesebb sztárjai közül mintegy nyolcvanan léptek színpadra. A rendezvény sikerén felbuzdulva a szervezők úgy döntöttek, hogy hagyományt teremtve, 2010-ben, a Fesztivál nulladik napján külön színpadot szentelnek a műfajnak, ahol a hazai jazz nagyágyúinak zenekaraiban világsztárok is közreműködtek. Ez a rendkívüli alkalom minden túlzás nélkül jazztörténeti esemény volt. 2011-ben a Magyar Jazz Napja a Szeptember Feszt-en aratott átütő sikert, 2012-ben és 2013-ban a Budavári Borfesztivál volt a helyszín. Idén pedig a vidéki közönséghez is közelebb lépve a VeszprémFest fogadja be a rangos eseményt. A Magyar Jazz Napja keretében olyan neves világsztárok léptek magyar zenekarokkal színpadra, mint George Duke, Dennis Chambers, Dean Brow, Gary Willis, Tommy Campbell és Billy Cobham.
A Magyar Jazz Szövetség, amely 1990-ben alakult, a magyar jazzművészet egésze érdekében munkálkodik.
A VeszprémFest a jelentős nemzetközi jazz-előadók tekintetében a legerősebb vidéki fesztiválként határozza meg magát: Al Di Meola, Wayne Shorter, Joe Zawinul, Chick Corea, Herbie Hancock, George Benson, vagy Diana Krall személyében a nemzetközi jazz első vonala lépett színpadra az elmúlt évtized során Veszprémben.
Ez évtől a VeszprémFest – szándékaink szerint – hagyományteremtő jelleggel fogadja be a Magyar Jazz Napját. Célunk, hogy a Magyar Jazz Napja a VeszprémFest keretein belül minden évben egy metszetét adja a hazai jazznek, egyfajta tükröt tartva elé. Az idei év vezér-motívuma a külföldön élő, nemzetközileg jegyzett szólisták „hazahozása”, és emellett megteremtjük az együtt muzsikálás lehetőségét a hazai jazz szereplői számára, nemzetközi szólistákkal.
Program
Nagyszínpad
Előzenekar: a Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjai 17.00-tól
18.00: Pátkai Rozina Sextet
Pátkai Rozina – Pecze Balázs – Tóth Mátyás – Soós Márton – Juhász Márton – Dés András
18.45: Kőszegi Imre 70′ (New5) – vendég: Patches Stewart (trombita), Csepregi Gyula (saxofon)
Kőszegi Imre – Horányi Sándor – Vasvári Pál – Szaniszló Richard
19.45: Borlai Gergő – Kaltenecker Zsolt – vendég: Gary Willis (bass)
21.00: Modern Art Orchestra – Fekete Kovács Kornél
Vendég: Tony Lakatos (sax) és David Liebman (sax)
22. 00: Charlie Jazz
Horváth Charlie – László Attila – Lattmann Béla – Halász János – Borlai Gergő – Csiszár Péter
vendég: Hámori János, Schreck Ferenc
Rozé, Rizling és Jazz Napok színpad
A Magyar Jazz Napja keretében a Szőke Nikoletta B Version, a Budapest Ragtime Band, a Band of Gypsys AllStar, valamint a Jász András Kulturfunk mutatkozik be.