Villámokkal kísért gitár- és doborgia, háttérben felsejlő rúdtáncosok és magyar zászlólengetés – telt házas Budapest Aréna előtt mutatta meg a közel hatvan esztendős Scorpions, hogy milyen az igazi rock and roll. A német zenészlegendákon szinte alig fog az idő: a sapkás énekes, Klaus Meine ugyan kissé megtört előadást adott, azonban Rudolf Schenker V alakú gitárja szó szerint füstölt és Mikkey Dee dobverői is majd’ kettétörtek a nagy püfölésben.
Rock You Like A Hurricane, Wind Of Change, Send Me An Angel – csak pár dal a Scorpions több mint fél évszázados repertoárjából, de talán ennyi is elég lenne, hogy csurig pakoljanak egy arénát. A német hard rock és heavy metal banda nevéhez azonban ennél jóval több lírai ballada, őrülten tomboló nóta és egy felszabadult, örök rock ’n’ roll életérzés tartozik. Így nem csoda, hogy ugyan visszatérő vendégek hazánkban, most is szinte teljesen megtöltötték a Budapest Arénát.
A zenekar előtt az Omega Testamentum melegítette be a terepet. Az elhunyt Kóbor János zenei örökségét tovább vivő Schrott Péter hangja szépen simult rá a dalokra, azonban zeneileg kissé erőtlen és rövid volt az előadás. A záró Gyöngyhajú lány alatt azonban megcsillantak a közönség telefonos vakui, a látvány gyönyörű csillagtengerré varázsolta a folyamatosan töltődő sorokat.
A banda gitárosai tizenéveseket megszégyenítő kondiban pörögtek villám alakú hangszereikkel: Schenker egyszemélyes frontemberként rohanta végig a másfél órát, hol füstszórót tett gitárjára, hol hatalmas terpeszbe állt bele. Matthias Jabs-t és Paweł Mąciwoda-t se kellett félteni: előbbi egy hatalmas szólót nyomott a Delicate Dance alatt, majd a Coast To Coast egy óriási gitáros együttállásban tornyosodott ki a színpad elején. Egyedül Klaus-on látszott kissé az idő: az énekes mozgása darabos volt, inkább egy helyben állt, sokszor csak a közönséget énekeltette.
A klasszikus Send Me An Angel és a Wind Of Change alatt vörös bársonyfüggönybe borult a színpad, telefonok vakui kerültek elő és több ezer torokból hangzottak fel a jól ismert sorok. A kivetítőn meg is jelent a dalszöveg, bár az orosz–ukrán háború miatti apró átírások ellenére is nagyon kevesen lehettek azok, akiknek tényleg szükségük volt a puskára. A két gigaslágert követően Meine egy magyar zászlót terített a vállára és lazán megkérdezte a közönséget, hogy készen állnak-e a rockra. A pörgős dalok a New Vision alatt értek a csúcsra, amikor is Mikkey Dee egy akkora dobszólót lenyomott, hogy örültünk, utána a helyén maradt a fejünk. A kivetítőn megjelenő rulettgép szemtelenül kikacsintott a Motörhead ex-dobosának múltjára: a masina folyamatosan Motörhead-logót, metalvillát és nőket pörgetett a skorpiók helyett.
A Blackout és a Big City Night rock and roll megőrülését követően a kötelező visszatapsolás és dobogás meghozta a gyümölcsét: a lírikus Still Loving You és az ikonikus Rock You Like A Hurricane dallamát dúdolva hagyhattuk el az ovációt visszhangzó tízezres arénát.
A koncert dallistája:
1. Coming Home
2. Gas In The Tank
3. Make It Real
4. The Zoo
5. Coast To Coast
6. I’m Leaving You
7. Crossfire
8. Bad Boys Running Wild
9. Delicate Dance
10. Send Me An Angel
11. Wind Of Change
12. Tease Me Please Me
13. The Same Thrill
14. New Vision
15. Blackout
16. Big City Nights
Ráadás:
17. Still Loving You
18. Rock You Like A Hurricane
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
