A modern technikának köszönhetően ma már nem elvárás, hogy egy zenével foglalkozó előadó értsen valamilyen hangszerhez. A Nomad azonban a nevében rejlő ősi erőt, a földközeliséget úgy is megjeleníti, hogy akár akusztikusan is utazásra hívják a közönségüket. Szerencsére meglehetősen gyakran, hiszen míg beszámolónk egy januári koncertről készült, február 4-én újra el lehet csípni Juhász Marci és Cicó kettősét.
Ha valami ostoba közhellyel lenne kötelező indítani Juhász Marci és Jánosi Cicó Szabolcs gödöllői koncertjének ismertetőjét, azt mondhatnám, megint nomádokkal vándoroltam, vagy éppen a kettő az egyben fordulatot, hiszen az akusztikus buli mintegy felét a tehetséges, feltörekvő zenekar, a Nomad nótai adták. A helyszín formabontó módon egy kávézó volt, de aki ott volt a Tűztoronyban, erre jött, sőt a viszonylag korai kezdés és a konszolidált környezet miatt sokan a kisgyereküket is hozták. Legalább a kereskedelmi rádiók és kommersz zenecsatornák aljakultúrája helyett volt ilyen élményük is…
Juhász Marci már a beállás alatt elnyomott A felszarvazottak balladája Deák Bill-nóta részletével előrevetítette, mi vár ránk az este. Egy szál gitárral, szájharmonikával és elemi erejű énekkel nyomta a blues témákat. Hogy aztán A csitári hegyek alatt népdalénekesi múltját idézze meg. A feldolgozások sorában jött aztán a Quimby, hogy egy alternatívan népszerű választás is legyen. Marci hangja azonban mindenhol „juhászmarcis” maradt, itt is megőrizte egyéniségét, a feldolgozás ténye ellenére. Hogy került ide Cserháti Zsuzsa? A boldogság gyere haza című klasszikus melankolikus hangulata szoros párhuzamba állítható a Nomad járta úttal, stílustól függetlenül. Nem volt szükség dübörgő rockzenekarra, hogy a Tankcsapda megszólaljon, és itt nemcsak az Egyszerű dalra gondolok, hanem a pár számmal később a sokkal ütősebb A legjobb méreg interpretációjára.
A kvázi szólóprodukció után itt kapcsolódott be Cicó. Ha ő az elmúlt negyedszázadban semmi újat nem tett volna le az asztalra, a régi Bedlam hatása miatt akkor is felejthetetlen lenne személye a hazai metal történetében. Ami viszont az elmúlt években jellemezte, mégpedig az, hogy kissé elvont, rétegzene jellegű irányból sikeresen elmozdult egyfajta minőségi, totális rockzene felé, fontos fejlődésről tanúskodik. Az első nótát, a 35-öt viccesen a YouTube-os Nomad-tévé szövegével vezették fel. Majd jöttek sorban a Nomad-klasszikusok, A Tenger meséinél már a közönség is becsatlakozott, fergeteges hangulatot alakítva ki a szűk térben. A Mammonország ritmusszekció nélkül is totális zúzásba torkollott, majd a Fájdalom G érzelmi sokkjával zárták a második felvonást.
A harmadik blokkban megint Marci volt a főszereplő. Ez viccesen kiforgatott népdaloktól kezdve Kis Grofó-féle ízlésficamon át újraértelmezett Beatrice-ig terjedt, hogy nemcsak megénekelve, de valójában is lehúzzon egy dupla viszkit, persze jéggel. Tehetsége miatt még ezek is élvezhetőek voltak, a jó hangulatról pedig garantáltan gondoskodtak.
A záró szettnél újra jött Cicó, és újra a Nomad-nóták. A hangulat nem hagyott alább, sőt Marci a Hotel Polimer alatt táncra perdült a kávézó asztalai közt. A Sajnálom kapcsán ismét le kell írni a melléfogást, amivel elutasították A Dalban való megjelenést. Helyette jön majd valami tucat szerzemény… Az Igazak álma ezúttal is igaz volt, mint minden Nomad szám életérzése. A koncert spontaneitását jól szemléltette, hogy a Kimondhatatlan kezdetét némi baráti vita előzte meg a két zenésztárs között, a sorrendet, vagy tán az akkordmeneteket tekintve. Kedvencemnek, az Ajtó a Mennybe című tételnek itt is, akusztikusan is el kellett hangoznia. Majd az Engedd, hogy mégegyszerrel zártak, elemi erővel, a közönség heves visszhangjával.
Juhász Marci február 4-én tartja a születésnapi akusztikus koncertjét a Gozsdu Manó Klubban. Az este vendége Cicó lesz.
Az esemény Facebook linkje: https://www.facebook.com/events/840923082696589/
Beszámoló: Rezsabek Nándor
Fotók: Polgár Mariann