A skandináv erdők hűvös és súlyos sötétségébe oltott éteri, kísérletező elektropop, ami egyáltalán nem retten vissza a komolyabb társadalmi témáktól, legyen az a klímaválság, a feminizmus vagy az LMBTQ-jogok – a korábbi Sziget Fesztiválos fellépést követően a Budapest Park közönségének mutatta meg művészete esszenciáját Aurora.


Az estét a szintén bergeni székhelyű Amalie Holt Kleive nyitotta. A zenész már több alkalommal kísérte el Aurorát turnéira előzenekarként, illetve billentyűsként. A jazz alapú, elektronikus és house ütemekkel felpezsdített dalokban érződött az énekesnő klasszikus zenei képzettsége. A nyáresti szellőben kellemesen lebbent Kleive fehér ruhája és légies dallamai – mint később Aurora kiemelte, „egy istennő volt a szélben”.

Aurora Aksnes hatéves kora óta ír dalokat, hazájában nevét tinédzserként ismerhették meg. Napjainkra a pop erdei tündéreként tartják számon, aki Billie Eilisht terelte a zene felé, de emlegették már a norvég Florence and the Machineként is. Fiatal kora ellenére, többek között olyan előadókkal dolgozott együtt mint a Chemical Brothers, Tom Odell, Jacob Collier és Hans Zimmer, emellett a Jégvarázs második részében, a Wolfwalkersben és az Assassin’s Creedben is felcsendült zenéje. Művészete a norvég erdők hűvös és súlyos sötétségébe oltott éteri, kísérletező elektropop, ami egyáltalán nem retten vissza a komolyabb társadalmi témáktól, legyen az a klímaválság, a feminizmus vagy az LMBTQ-jogok.

A megadott kezdéskor elsötétült a Budapest Park színpada, majd a kivetítőn maga az énekesnő jelent meg és viccesen kérdezte, hogy ébren van-e a közönség, olyan nagy a csend. A tarkabarka, színes tömeg természetesen egy emberként vágta rá, hogy igen. Ezt követően mezítláb, fehér, kombinészerű ruhában jelent meg Aurora, és zenekarával rögtön belekezdtek a Churchyardba. A mindössze 29 éves művész piros mikrofonállványára támaszkodva köszöntötte a többezres közönséget. Kiemelte, mennyire inspirálják a magyar koncertek, milyen kedves emberek vagyunk, majd rögtön be is gyűjtött pár rajongók által gyártott ajándékot – köztük egy róla megformázott babát.

Aurora koncertjein megszokott, hogy az énekesnő előszeretettel bocsátkozik rövidebb, vagy inkább hosszabb monológokba az általa fontosnak tartott témákban. A The River előtt például a mentális egészség sarkalatosságát, valamint az érzések megélésének fontosságát hangsúlyozta. A fehérben, angyalként suhanó zenész mellett tökéletes kontrasztot adtak feketébe öltözött zenészei, akik a lírai dal alatt köré gyűltek vokálozni. Az érzések bizony túltengtek a másfél órás produkció alatt: a Heathenst a világ összes nőjének dedikálta, majd a The Dark Dresses Lightly közben úgy menetelt vokalistáival, mintha egy képzeletbeli kéz tőrt vájna a szívébe.

Az este leghangsúlyosabb beszédét az LMBTQ-jogoknak szentelte. Aurora elkötelezett emberi jogi aktivista, magát biszexuálisnak vallja, aki nem címkék alapján szeret. A Queendomot, „a számára legszebb dolognak, a melegeknek” írta, a dal végén szivárványos zászlót lobogtatott. Ezt követően, egy hosszabb monológot tartott a nigériai Seun Kuti Glastonbury-n elhangzott beszéde nyomán: kiemelte, hogy Palesztina, Szíria, Ukrajna, a melegek a nők és a gyerekek felszabadítása mellett mindenekelőtt Európát is fel kell szabadítani a nyugati világot rabul ejtő szélsőjobboldali ideológiától. Itt kiemelte, hogy hallotta, hogy megpróbálták betiltani a Budapest Pride-ot, de mindezek ellenére egy hatalmas tömegrendezvény lett belőle, és emiatt nagyon büszke.

Kedves természetessége még az elrontott számkonferálás alatt sem tört meg, az emberek vele együtt mosolyogtak bakiján. Amikor viszont énekelt, akkor az úgy szólt, hogy ránk szakadt a képzeletbeli plafon: kristálytisztán és akkora erővel, amit első látásra hihetetlennek gondolnánk egy apró, törékeny alkatú művésztől. Szerényen vezette fel egyetlen szerelmes dalát, a gitárosával együtt előadott Exist For Love-ot, majd a gyermeki ártatlanságában írt, de mai napig aktuális Through The Eyes Of A Childot. Ezután a kivetítőn apró fények jelentek meg és következett a Runaway. A légies, érzelemteli alkotásokat jó érzékkel váltották a táncolható, kísérleti elektropop dalok, majd egy hatalmas integetésbe torkollt a Giving In To The Love.

Ezt követően, a ráadásban még megkaptuk a pörgős Cure For Me-t és a béke mellett kampányoló Some Type Of Skint. Itt azonban letelt a műsoridő és a hivatalos dallistában szereplő, magányról szóló Invisible Wounds már nem csendült fel. A zenekar összeölelkezve hajolt meg a tapsviharban, láthatóan senkit sem zavart, hogy a hosszabb beszédek a zene rovására mentek. Aurora valahogy így kerek egész, légiesen érzelmes dalaival és erőteljes kiállásaival.

Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Vatai Réka Tímea