Szinte hihetetlen, hogy a London dél-nyugati negyedében, Claphamben 1985-ben alakult, a hip-hopot az elektronikus tánczenével mesterien ötvöző Stereo MC’s idén ünnepli fennállása 40. évfordulóját. Ember legyen a talpán, aki meg tudja számlálni, hogy eddig hányszor lépett fel a Rob Birch vezette formáció hazánkban, a Pepsi Szigettől a VOLT Fesztiválon és a Zöld Pardonon át egészen az A38-ig. Ez utóbbi helyszín adott teret november 4-én legutóbbi fővárosi fellépésüknek, ami True To Life turnéjuk 3. állomása is volt egyben.
E sorok írója le sem tagadhatná, hogy elfogult a bandával kapcsolatban, aminek ékes bizonyítéka, hogy valamennyi albumuk, maxijuk CD-n és vinylen is a polcán sorakozik. Így aztán óriási öröm volt, hogy az első sorból, szó szerint karnyújtásnyira nézhettem végig a full sold out koncertet. Sajnos az előzenekarról éppen lecsúsztam, de utólag bepótoltam a Fluida eddigi repertoárját, ami a dallamos liquid DnB / breakbeat tengelyen határozható meg, vagy ahogy magukat találóan jellemzik: „ahol a Hybrid Minds találkozik a London Grammarral egy esős délutánon”. Közben ki is tették csatornájukra a fellépésüket, így mindenki megbizonyosodhat róla, mit is jelentenek a fenti gondolatok.
Az est fő fellépőire nem kellett sokat várni, a rövid ideig tartó átszerelés után egyenest az A38 gépházából lazán a színpadra sétált a vállán hátizsákot cipelő perkás, Tansay Omar, a narancs melegítőfelsőbe és terepmintás, hosszú nadrágszoknyába bújt vokalista, Cath Coffey és a zenei alapokért felelős DJ/zenei producer, Nick Hallam, hogy néhány pillanat múlva belecsapjanak a Nagy-Britanniában platina státuszt elért 1992-es Connected album Fade Away című slágerébe. Így aztán már ennek a nyitó taktusaira robbant be a színpadra 64 éves korát meghazudtoló swunggal a fekete kezeslábast és sapkát viselő frontember, Rob Birch.
A zömében 40 pluszos közönség természetesen óriási ovációval fogadta az ikonikus megjelenésű frontembert, és bólogatva, egy emberként vele együtt énekelte innét az összes dal szövegét. A hangulat pedig dalról dalra (Everything, Black Gold) egyre csak fokozódott, amit a kis kocka alakú dobogóján állva a tömeg fölé magasodó frontember az énekét visszhangosító kütyüjét tekergetve szinte karmesterként irányított. Fun fact: a kis hangmanipuláló berendezés elejére – nyilván nem véletlenül – a Connected felirat volt ráragasztva.
Így aztán egyáltalán nem meglepő módon a Pressure után máris ez a sláger következett, amire szinte felrobbant a hajó raktere, ki-ki vérmérséklete szerint reagálva az ismerős taktusokra. Volt, aki önfeledten ugrált, volt, aki egész testében ringatózva táncolt, de olyan is akadt szép számmal, aki épp decens fejbólogatással adta át magát a zene hullámainak, amikre jellegzetes, szörfölést imitáló mozgásával maga Rob is felugrott, mintegy meglovagolva a nagyérdemű felől áradó szeretetcunamit. Hatalmas érzelmi adok-kapok jellemezte végig a koncertet, hihetetlen mennyiségű pozitív energia szabadult fel az este folyamán, amire a közel 700 fős közönség végig kitartó tetszésnyilvánításai és mosolygása volt a legjobb bizonyíték.
És ekkor mindössze csak az 5. számnál tartottunk! Ám a kezdéssel már eleve magasra rakott lécet végig ott is tudták tartani, sőt, sok esetben még nagyobb fokozatba kapcsolva még emelgették is azt. A lemezjátszótányér forgási sebességeiről elnevezett 1989-es debütáló albumuk, a 33-45-78 következett a retrospektív válogatásban, és a róla választott On 33 alatt Rob jazzénekeseket is megszégyenítő módon improvizált, majd az Elevate Your Mind Higher közben narancsszínű csörgődobjával fokozta a ritmust és a hangulatot. A dal végén pedig a közönséget is aktív hangadásra késztette amolyan „ezt utánozzátok, ha tudjátok!” játék keretében, ami mindkét fél számára win-win szituban teljesedett ki. Mr. Birch a koncert során egyébként többször is elmondta, mennyire szereti Budapestet és mennyire jó itt nekik mindig fellépni.
Újabb csúcspont, a szintén jellegzetes taktusokkal elősejlő egyet balra – egyet jobbra Step It Up következett. Itt már leírhatatlan hőfokon izzott a hangulat, amit Rob igazi hip-hop sámánként uralt, miközben alig 60 kilójával felszántotta a fedélzetet. De a csapat többi tagja is hasonló módon beleadott apait-anyait: a „This is no planet B” feliratú pólót viselő hosszú rasta fürtjeit szabadjára engedő Cath vokáljával végig remekül támogatta zokniba tűrt nadrágszárú főnökét, a sárga sísapkás Tansay olyan perkafutamokat nyomott, hogy libabőrös lett tőle az ember, miközben mindehhez a rezzenéstelenül összpontosító Nick tűpontosan keverte az alapokat mixere és laptopjai segítségével.
Hihetetlen hamar elreppent az alapkoncert utolsó néhány felvétele is (Ground Level, Running, The Here & Now), de szerencsére jött a nem kevésbé parádés ráadás! Erre a végig ásványvizet kortyoló Rob az addig elvégzett munka jutalmául egy Becks sörrel a kezében tért vissza, ám mindössze egyet kortyolt bele, és tért is vissza a melóhoz, és jött a Sketch, a Lost In Music végül a Creation. A turné korábbi setlistjeit ismerve a közönség egy részével én is azt hittem, hogy véget ért a buli, de nagyobbat nem is tévedhettem volna! Szerencsére csak a ruhatár távolságáig jutottam, amikor hatalmas ováció közepette a négyes ismét a színpadra perdült, és belekezdett a Deep Down & Dirty-be, majd végül extraként a Place zárta a csodabulit.
Setlist:
1. Fade Away
2. Everything
3. Black Gold
4. Pressure
5. Connected
6. Changes (Adam Port cover)
7. On 33
8. Elevate My Mind
9. Step It Up
10. Ground Level
11. Running
12. The Here & Now
Ráadás
13. Sketch
14. Lost In Music
15. Creation
Ráadás 2
16. Deep Down & Dirty
17. Place (Adam Port cover)
Szöveg: Majsa Tibor
Fotók: Máté Évi
