Hazánkban nyitotta legfrissebb, Rock Solid elnevezésű turnéját a Nazareth, akik szűk egy év után tértek vissza Budapestre, és az előző, szintén zseniális, de kissé megfáradt buli után hatalmas energiákat szabadítottak fel a Barba Negra Blue Stage-én.
Míg tavaly a Hajón egy remek kis szettel melegítette be az egybegyűlteket Lord Bishop és csapata, addig idén valahogy eléggé félresikerült az előzenekar választás. A The Ground Shaker egy szinte végig – főleg az ének terén, de a hangszeresekkel is volt baj – hamis koncerttel nyitotta az estét. A svájciak zenéje ugyan egy fokkal ötletesebbnek tűnt az őket követő német Sons Of Sounds-énál, ám sajnos olyan aránytalanul szóltak – halk gitárok, hangos dob –, hogy sok mindent nem lehetett kivenni az amúgy látványosan zúzó és abszolút lelkes srácok dalaiból.
Lelkesedésből a következő brigádnál se volt hiány, a gyakran anyanyelvén konferáló frontember például már az első dalok alatt a közönségbe vetette magát, és végig csinálta a show-t a színpadon is. Ugyan ők már zeneileg összeszedettebbnek tűntek, és egy fokkal jobban is szóltak, mégsem sikerült maradandót alkotniuk valahogy.
A két, amúgy rendkívül szimpatikus – a tagok szinte egész este a közönségben bandáztak – formáció után aztán egy éles váltással csendült fel a Nazareth skót dudás, kelta intrója, majd ahogy már megszokhattuk, mindenféle körítés nélkül, lazán felsétált a zenekar a színpadra. Mint az jól ismert, már csupán a 77 éves Pete Agnew az egyetlen eredeti tag az 1968-ban indult bandában, mögötte fia, Lee Agnew üti a bőröket, a hathúrost Jimmy Murrison nyüvi immáron 1994 óta, Carl Sentence személyében pedig 2015-ben találták meg a 2013-ban betegsége miatt visszavonult, tavaly elhunyt Dan McCafferty utódját.
Innentől kezdve egy másfél órás igazi örömzenélésnek lehettünk szem- és fültanúi, egy baromi jó formában levő zenekartól. Talán a koncert eleje még döcögött egy kicsit, de aztán igazi varázslatnak lehettünk részesei. Itt már a hangzásra se lehetett panasz, Pete feszes, pengetős játéka remekül egészítette ki Murrison gitárját, hozván a jobbnál jobb blues témákat. Az egyik katarzis-élményt mindenképp a Changin’ Times hozta, ami hosszas, mégsem unalmas, zsigeri jammelésbe torkollt.
A Hair Of The Dog kolompos ütemei továbbra is hihetetlenül szexik, a Guns által is feldolgozott nóta most is nagyot ütött élőben. Ezek után pedig már az sem olyan meglepő, hogy ekkora mosollyal az arcomon sem énekelgettem még arról, hogy a szerelem mekkora szemét is tud lenni a gigasláger – The Everly Brothers feldolgozás – Love Hurts alatt, de egy ilyen estén még egy röpke dal erejéig sem volt helye szomorkodásnak.
A 62 éves Rammstein pólóban feszítő frontember – aki lazán letagadhatna minimum egy tízest a korából – meglehetősen kommunikatív kedvében, egy ponton még azt is megjegyezte, hogy rég látott ilyen üres pultokat, mi közben ő maga szívesen kortyolgatta habzó dobozos nedűjét egy-egy dal után. A menny és a pokol is helyet kapott egy kis közönség-üvöltetéssel egybekötve a Beggar’s Day előtt, és természetesen az elmaradhatatlan csörgődobolással is erősítette a ritmusszekciót, végig makulátlan és erőteljes orgánuma mellett.
Klasszikus rock, klasszikus felállás, klasszikus dalok, sehol egy hard disc, nincs pirotechnika, csak maga a nagybetűs zene, ami igenis tud működni 2023-ban is. A ráadásblokkban még megszólalt többek közt a This Flight Tonight Joni Mitchell dal zseniális Nazareth változata, hogy még véletlen se támadhasson bárkinek is hiányérzete. Nem kérdés, hogy a zenekar teltházat érdemelne, talán mégsem baj, hogy ezen az estén nem telt meg dugig a Blue Stage, ahol így egy családias hangulatú, szívmelengető zenei élményben lehetett részünk.
A koncerten elhangzott dalok:
Miss Misery
Razamanaz
Shanghai’d In Shanghai
Love Leads To Madness
Sunshine
Holiday
Cocaine (J.J. Cale feldolgozás)
Turn On Your Receiver
Beggars Day (Crazy Horse feldolgozás)
Changin’ Times
Hair Of The Dog
Love Hurts (The Everly Brothers feldolgozás)
Morning Dew (Bonnie Dobson feldolgozás)
Ráadás:
Broken Down Angel
Dream On
This Flight Tonight (Joni Mitchell feldolgozás)
Szöveg, fotók: Máté Évi
