Álomszerűen morfolódó, visszafogott dallamok találkozása az elektronika kilencvenes évekbeli friss izgalmával – a Törik a beton című koronggal bemutatkozó Fehér Lilit, alias Lenkke_-t a kezdetekről, a zenealkotás folyamatáról, az idei lemezbemutatós időszakról és a jövőbeni terveiről faggattuk.
– Mi az első zenével kapcsolatos emléked?
Lenkee_: – Kettő dolog ugrik be. Az egyik, hogy általános iskolában énekkaros voltam és zongoráztam. Ezzel kapcsolatban kedves emlékeim vannak. A másik egy konkrét pillanat, amikor tizenpár évesen a szobámban magnóról hallgatom Britney Spears-t és a NOX-ot. Besüt a nap és a tükör előtt táncolok.
– Rögtön tudtad, hogy zenével szeretnél foglalkozni?
L: – Nem, ez nem volt ennyire egyértelmű. Mivel korábban már zongoráztam és énekkaroztam, volt egy ilyen szál is, de inkább a vizuális oldal foglalkoztatott. Kisképzőre jártam, kerámia szakon végeztem. Ott rengeteget festettem, rajzoltam, kerámiáztam.
– Mikor fordult ez át benned?
L: – Nagyjából a kisképző vége felé elkezdett érdekelni az énekhangom, gitározgattam is kicsit. Egyre inkább ez lett az irány.
– Részt vettél a Kikeltető tehetségkutatón és a NKA Hangfoglaló Programjában. Hogyan kerültél kapcsolatba tehetségkutató programokkal? Hogyan hatottak a zeneiségedre? Hogyan emlékszel vissza a mentorálásra?
L: – Olyan mintha eldobtak volna egy frizbit és alákapott volna kicsit a szél. Sokat segített. A Hangfoglalóban az anyagi rész adott sokat: hogy az ötletek, a hangutómunka, a merch, a videóklip megjelenhessen és eljusson az emberekhez. A menedzseremmel segítettek ezen az úton, volt, hogy a mentorommal személyesebben lelkizhettünk is a praktikusabb dolgok mellett.
– Mi a művészneved, a Lenkke_ eredete?
L: – Van még egy dalszerző-előadó, akivel megegyezik a nevünk, és egyébként is akartam egy egyszavas nevet. Tetszettek az északi, picit kedvesebb hangzású nevek, ennek tökéletes magyar megfelelője a Lenke. Azért írom két k-val és aláhúzással a végén, mert így picit felhasználónevesebb. Mintha az eredeti már foglalt lett volna, kicsit belevinni ezt a hülyeséget.
– Milyen előadók voltak/vannak leginkább hatással a zenédre?
L: – Volt egy nagyon régi inspiráció, ami belém épült, bár aktívan nem hallgatom: a korábban említett NOX és Britney Spears (nevet). Emellett Fábián Juli & Zoohacker, a Žagar, az Anima Sound System és a Hiperkarma. Mostanában inkább nyarat idéző house mixeket hallgatok, mintha sosem ért volna véget a fesztivál szezon. Még a Floating Points, Laben és Tobak, Lucine, a ’90-es években futó big beat underground vonala, emellett a mai Billie Eilish-es hálószoba pop dallamossága is hatással van rám.
– Milyen egyéb, nem zenei hatások formáltak?
L: – Egyrészt a vizuálisabb dolgok. A zeneszerkesztő programomban audioreaktív vizuálokat tudok létrehozni, ezzel kísérletezek. Másrészt szeretek pólót festeni, kézműveskedni. A lemezbemutató miatt végig egy mindsetben voltam, minden más, ami inspirált háttérbe került, de most jön egy olyan időszakom, amikor picit újragondolom magamat. El fogok menni sétálni és kicsit kinyitom magam, hogy be tudjam fogadni azt, ami még inspirál.
– Novemberben mutattad be a telt házas Turbinában az első nagylemezedet. Mérföldkőként élted meg?
L: – Igen, egy mérföldkő volt, egy pont az i-re. Kigondoltam, megírtam, és végül eljutott a lemezbemutatóig. Először léptem fel 360 fokos színpadon, iszonyat jó hangulat volt. Imádtam az embereket, mindenkit, aki körülvett és segített. Az egész lemezmegjelenés és bemutatós időszak nagyon jó élményként zárult le.
– Hogyan írnád le az album, a Törik a beton stílusát, fő üzenetét?
L: – Mivel stílusában és dalszövegeiben eléggé eklektikus, ezért nem szokványos formában jelenik meg a főbb üzenet. Nagyon fontos, hogy folyamatosan meg tudjon újulni, és mindig egy friss, inspirált szemmel tekinthessek rá. Így születtek ezek a dalok, ez kapcsolja össze az egészet.
– A Teló című dal a közösségi média káros hatásait boncolgatja. Miért érezted ezt fontos üzenetnek?
L: – Nekem nem feltétlen üzenet célom volt ezzel a dallal. Megfigyeltem a világ egyik szeletét, működését és az én működésemet is. Találtam valami olyat, ami foglalkoztatott és utat tört magának a dalszöveg. A dal egyszerre társadalom- és önkritika.
– Egyszerre ötvözöd a dorombhoz és furulyához hasonló hagyományos hangszereket a modern elektronikus ütemekkel. Hogyan alkot szimbiotikus egészt ez a kettősség?
L: – Szeretem az elektronika picit kikövetkeztethető, de folyton mozgó, morfolódó jellegét. Nagyon tetszik, hogy repetitív és lehetőséget ad arra, hogy elmélyüljön benne az ember, hogy rátaláljon magára. Semmi nem viszi el a figyelmét, a pillanatra tud fókuszálni, a táncra és a jelenlétre. Azért tud néha nagyon szintetikus, szigorú és rideg is lenni, ebbe visz egy kis játékosságot a doromb és a furulya. Szépíti, kedvessé és dallamossá teszi.
– Hogyan születik nálad egy dal?
L: – Az egyik módszer, hogy keresgélek a hangszínek között, tekergetek a szoftveren. Valami inspirál és létrejön egy 5 másodperces loop, ami körbe-körbe megy és lehet illik rá egy dalszövegem, amit sétálgatás közben írtam. A folytonos próbálkozás és az amatőr lelkesedés visz előre.
– Január 31-én a Dürer Kertben lépsz fel OIEE egynapos audiovizuális fesztiválján. Mesélsz róla picit?
L: – OIEE különböző színpadokhoz eltérő vizuális elemeket csatol majd. Villódzó fények, audioreaktív vizuálok lesznek, de még beszélgetünk a részletes programról. Mindenképp izgi lesz.
– Ezen kívül milyen terveid vannak még 2025-re?
L: – Nagyon szeretnék még sokat koncertezni, új dalokat írni, emellett vizuálisan is egésszé kerekíteni a Lenkke_-projektet.
– Hogyan mutatnád be három szóval a Lenkke_-projektet?
L: – Kapcsolódás. Az emberekhez, egymáshoz, a zenéhez. Színes. Nem csak a fizikai formában, hanem egy tarkabarka valami, folytonos megújulás. Önazonos, hogy mindig autentikus maradjon.
Interjú: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Drapkó Péter (1., 3-4.), Göndör Dániel (Still.moods) (2.), Komróczki Dia (5.-8.)