Elektronikus nihilhimnuszokra húzott underground, a kiégettség és boldogtalanság húzós tánczenei leképezése – telt házas dupla koncerten rántotta össze a jelen kilátástalanságán egyszerre elmélkedő és mellette elmenő generációt az Analog Balaton. Az Akváriumos bulik második napján jártunk.
A szombati, szintén telt házas napon Őri-Kiss Botond zongorista melegítette be a terepet. A Zeneakadémián végzett fiatal a kortárs klasszikus vonalat vegyíti elektronikus zenével. Nem is akárhogy: az egyedi hangzásvilág teljesen magába szippantotta a zenészt, az innováció és tradíció törékeny egyensúlyába repítette a szépen sűrűsödő közönséget.
Kilenc után pár perccel Zsuffa Aba és Vörös Ákos vette át a terepet a pult mögött. A tavaly év végi Barba Negrás lemezbemutató bulihoz képest a srácok túl sok újat ugyan nem mutattak, de ez láthatóan mit sem vett el a közönség örömmámorából, hogy kedvenc ütemeikre lépegethetnek az Akvárium nagytermében. Érkezett a 6363-mal közös Csússz le, a feszesebb Zserbógalopp és a költői magasságokba ugyan nem emelkedő, de meglepően fülbemászó Féreg.
Zsuffa nyakában gitárral, mintegy beekizett mackó, rótta a köröket a DJ-pult körül, míg Vörös teljes erőbedobással pattogott és integetett a lemezek és billentyűk mögött. A közönség pedig teli torokból üvöltötte a „neked tekerek egy cigarettát” és a „ne basztass, ne bánts, ne bassz át” sorokhoz hasonló magasröptű nihilhimnuszokat.
A másfél órás koncerten a lemezbemutató buliról ismert vizuál köszönt vissza pár újított fényvillódzással. A zárásban először a Pupilla pattogtatott, majd az új korongról jött a Rajtad, végül a szokásos Könnyűvel zártak, ahol mindenki egy emberként üvöltötte a sötét éjszakába, hogy „nem érdekel, kinek az ágyában aludtál.” A koncert után pedig ismét megállapíthattuk, hogy ugyan az élet nem lett sokkal jobb, de legalább az Analog Balatonnal együtt lebegünk a boldogtalan semmiben.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Analog Balaton Facebook