Ennek az élménynek nem lesz tisztességes címe, mert legalább tízszer feltettem a kérdést a Brant Bjork Trio fájdalmasan rövid – nem volt az, csak még bírtam volna simán – koncertje alatt és után, hogy „ez mi volt?” Kérem, micsoda kérdés! Sivatagi rock, Kaliforniából. Így jó?
Képzeljük el, csak hogy legközelebb ki ne hagyják az olvasók egészen véletlenül, hogy néhány pengetés után elkezdődik valami kellemesen áramló, fülledt, magával ragadó lüktetés a megfelelő hangerővel, megfelelően piszkos, megfelelően hosszú dalokkal, és úgy elsodor, hogy még a pultnál várva is táncolsz, vagy bólogatsz minimum, a visszatapsolásban könyörögve, hogy legalább még egy három percig legyen a színpadon ez a három ember.
Összefoglaltam szerintem a vasárnap esti extázist, amibe kerültünk, köszönhetően Brant Bjornek, Mike Amsternek és Mario Lallinak. Björk és Lalli nem először járnak hazánkban, pontosan egy évvel ezelőtt láthatták őket legutóbb a szerencsések szintén az A38 fedélzetén, akkor még Ryan Gut dobos támogatásával.
A desert rock hangzás atyjaként is szokás Mario Lallit emlegetni, akinek Brant Bjorkkel való kapcsolata több évtizedre nyúlik vissza. Bjork többek között a Kyuss kapcsán is ismert, Mario Lallit pedig a legtöbb hivatkozás a Yawning Man vonatkozásában említi, de aki hozzám hasonlóan most látta őket először színpadon meggyőződhetett, hogy legendákkal találkozik. Mike Amster egy másik bandájával hamarosan újra visszatér Európába, volt szerencsénk megköszönni neki a show-t és váltani vele néhány szót a koncert után, egészen elképesztő volt ő is.
A Once Upon A Time In The Desert Brant Bjork első albuma az újraindított egyik saját kiadója, a Duna Records gondozásában, alig várom, hogy az elhangzott dalokat elkezdjem a hétköznapokban is gyógyírként használni, ahogyan vasárnap méltó lezárását adta Budapest forró nyári hetének.
Hasonló koncertélményem, hasonló játék, egyformán a színpadra szegeződő tekintetek, udvariasan morajló telt házas terasz, fújdogáló szellő, boldog sör, hangzatok tökéletes násza, csoda gitárszólók, hibátlan ének, mosolyogva izzadó emberek… nos, nem volt az elmúlt években.
Talán ezért nem tudom nem extázisként aposztrofálni, de nem is akarom, mindenkinek meg kell kóstolni a sivatagi rockot, aki minőségi stonert akar hallani és kész. Remélem ehhez a fotók is meghozzák a kedvet a legújabb album mellett, de érdemes a legtöbbet játszott dalok listájára is rákeresni. Néhány tipp: Low Desert Punk, Chocolatize, Somebody, Mankind Woman, Swagger&Sway.
A trió Németországban zárja a turné ezen szakaszát, aki siet, egy gyors repjeggyel még elcsípheti őket!
Szöveg: Farkas Saci
Fotók: Máté Évi
A Brant Bjork Trio előtt a Stone Sober melegítette be a terepet egy ütős bulival:
Brant Bjork Trio fotók:
