Augusztus 16-án ismét bebizonyosodott, hogy a Carson Coma-generáció nem csak létezik, hanem erősebben él, mint valaha. A Kobuci kert teltházas bulija már a helyszínen túl is érezhető volt: az óbudai Zichy-kastély külső udvarán is szép tömeg hallgatta a koncertet, jegy nélkül is. Belül pedig olyan családias, mégis fesztiválhangulat uralkodott, amit csak ez a zenekar tud előidézni.
Már a közönség látványa is sokat elárult az este hangulatáról: a rajongók nagy része feketében érkezett, egy közös dress code-ot követve – pont úgy, ahogy a szüleik generációja tette a Depeche Mode vagy a The Cure koncerteken. Az összkép nagyon is működött, és még jobban összehozta az egybegyűlteket.
A koncert különlegessége az volt, hogy a srácok egytől egyig eljátszották a Digitális/Analóg című albumuk dalait, amelyek mellé természetesen nem hiányozhattak a már-már himnusszá vált Carson Coma-slágerek sem. A legnagyobb sikert egyértelműen az Immunissá válunk, a Pók, a Feldobom a követ és a Marokkó aratták, de igazi meglepetésként előkerült a Körforgalom is, amit már jó ideje nem hallhattunk élőben. A közönség ujjongva fogadta a számot, és ez volt az egyik legemlékezetesebb pillanata az estének.
A zenekar végig energikusan játszott, minden dalhoz újabb lendületet adott a közönség reakciója. Bármerre néztem, mosolygó arcokat láttam: főleg lányokat, de rengeteg srác is ott volt, jellemzően a tízen- és huszonéves korosztályból. A Kobuci kert viszonylag intimebb mérete miatt mindenki közel érezhette magát a színpadhoz, ami még inkább erősítette a „mi bulink ez” hangulatot.
A színpadot színes, vibráló fények borították el, rózsaszín, lila és piros dominanciával – ez az energikus látványvilág tökéletesen passzolt a zenekar lendületéhez. A kommunikáció végig közvetlen volt: sokat beszéltek hozzánk, és még a dobos, Héra Barnabás születésnapját is közösen ünnepelhettük. Amikor a zenekar felhozta a témát, a közönség egy emberként köszöntötte fel Barnit, ezt a gesztust a dobos láthatóan meghatódva köszönte meg – igazi közösségi pillanat volt, amitől mindenki úgy érezte, hogy részese valami különlegesnek.
A koncert közel két órán át tartott, és a vastaps után két ráadás dallal tették fel a koronát a programra. A produkcióba még egy kis „rendszerváltó hangulat” is belefért, amit a közönség láthatóan értett és értékelt – a Carson Coma mindig is ügyesen játszott az iróniával és a korszakokat megidéző gesztusokkal, és most sem okoztak csalódást.
Ahogy a végén mindenki elégedetten, fülében a dallamokkal és szívében a közösségi élménnyel távozott, sokan még megálltak a „mörcs”-pultnál is, hogy beszerezzék az erre az alkalomra készült emléktárgyat. Az új pólókkal, fotókkal a mobilokon, és a koncert emlékével hazatérve mindenki ugyanazzal az érzéssel hagyta el a Kobucit: hogy ennek az estének a varázsa még sokáig velünk marad.
A Carson Coma ismét bizonyította: koncertjeik többek, mint egyszerű bulik – igazi ünnepei annak, hogy jó együtt fiatalnak lenni, zenét hallgatni, és közösséget alkotni.
Szöveg és 3., 4. fotó: J. Hanna
1., 2., 5., 6., 7. fotó: Carson Coma facebook (@davidbodnar @bybendedominik @bobbyholmes613)
