Lassan vége a nyárnak, bekezdtük az augusztust. Elég mozgalmas időszakon vagyunk túl koncertek szempontjából, azonban ennek még koránt sincs vége. Sőt, Kisasszony hava be is keményített és nem is akármilyen felhozatallal. Többek között két olyan bandát látott ugyanis vendégül augusztus 10-én a Barba Negra headlinerként, ahol garantált volt a megőrülés. Úgy éreztük, mi is bírni fogjuk, így stábunk ellátogatott az amerikai Lamb of God és a germán Kreator zenekarok koncertjére, amire elkísérte őket 3 vendégbanda is, a Vended, a Blood Incantation és a Cattle Decapitation, szintén az „álmok földjéről”.
Anno, mikor megláttam az eseményt, és hogy 5, azaz öt darab zenekar lesz befércelve egyazon hétköznap estére, voltak félelmeim. Ki mennyit játszik, mikorra jutok haza, stb., azonban az totál kiment a fejemből, hogy a Barba két színpaddal rendelkezik, ezért mikor kikerült a menetrend is, valahol megnyugodtam. Szerencsére a szervezőknek sikerült megoldani a beosztást is. A vendégzenekarok a kisebb (ami azért nem kicsi, sőt, nevezzük is inkább a későbbiekben fedettnek) színpadra, míg a nagy nevek a szabadtérire kerültek.
Kezdésnek a Vended lépett pódiumra a fedett helyszínen. A zene nagyon ismerős volt, de kellett némi idő, mire leesett a tantusz. A fiatal srácok mind fizimiskára, mind zeneileg megidézték a keményebb nu-metál vonalat. A basszusgitáros maszkban (Slipknot), a gitárosok riffelés közben keresik az aprót a földön (Korn), az énekes meg úgy tekeri félmeztelenül szőke böngyöri tincseit, mint Slash és Dee Snider eltitkolt szerelemgyereke, akit elengedtek a glam rock feldolgozás-zenekarából bulizni egy picit.
Aztán mikor már Sherlock Holmes is hatszor lecsukta volna a gyilkost, leesett. A Vended nem más, mint a Slipknot-os Corey Taylor és Shawn „Clown” Crahan fiainak a zenekara. Míg Griffin Taylor a frontemberi posztot tölti be (frizura megmagyarázva), addig Simon Crahan a dobokért felelős. Ez azért a zenei hasonlóságokat is érthetővé teszi. Az biztos, hogy áthallások ide vagy oda, profi produkciót tettek oda a deszkákra. Kíváncsian várom, hogy pár év múlva mennyire tudnak elrugaszkodni az „örökségüktől”.
Gyors hidratálás után következett is az est következő fellépője és egyben az első headlinere is, a német Kreator. Azt azért le kell írnom, hogy a sátorból kijönni igazi felüdülés volt. A hőség rányomta a bélyegét az élvezeti faktorra, de hát ez van. Várható, hogy egy forró nyári napon, tömegben nem 20 fok lesz egy ilyen helyszínen, de térjünk is vissza a Kreatohoz.
A thrash továbbra se az én világom, azonban idén ők a másodikak (Death Angel – FEZEN), akiket ámulattal néztem végig. Az urak olyan keményen és lazán tolták le a bulit a közönség arcával együtt, hogy csak na. Pont annyira vették komolyan a dolgot, ami még nem kínos. Sőt, írhatnám, hogy kiábrándító, mikor ilyen zene mellett mosolyognak a tagok, de számomra ez inkább azt mutatja, hogy élvezik, amit csinálnak és cseppet sincsenek kiégve.
Külön kiemelném a két alapító tagot, Miland „Mille” Petrozza énekes/gitárost és Jürgen „Ventor” Reil dobost, akik a zenekar 1982-es megalakulása óta, kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt viszik a zenekar szekerét. Az idei évben már többször megállapítottam, hogy életmódot kéne váltanom, mert az ő korukban én lehet már csak ismételten a csattogós lepkét tudnám tologatni, nemhogy nagyszínpados muzsikálást lezavarni az ő teljesítményükkel… A nagyérdemű és én is mondhatni a tenyerükből ettünk. A hangtechnikus kollégák is a kedvünkben jártak, így bizakodóan vártam a Lamb of God-ot.
Közben a sátorban a húrok közé csapott a Blood Incantation, de itt már lehetett érezni, hogy az emberek a másik főzenekarra vannak kiélezve. A nézőtér kb. háromnegyede inkább a közeli italelosztókhoz vonult szomjoltás céljából, majd türelmes sorban állás után ismét elfoglalták helyüket a nagyszínpad előtt. Jöjjön hát a várva várt Lamb of God.
A srácok utoljára 2010-ben jártak hazánkban, ezzel kellően kiéheztetve itthoni közönségüket, többek közt engem is. Főleg, hogy arra a 12 évvel ezelőtti bulira nem jutottam ki. Nagy elvárásaim voltak. Jó, akárhogyan is nézzük, tudtam, hogy azt a LoG-t már nem kapom meg, hiszen az eredeti dobos Chris Adler már nem tagja a zenekarnak, illetve a mostani európai turnén testvérét, Willie Adler gitárost is helyettesíteni kellett, de hát na. Nem kutyaütők kerültek a helyükre. Art Cruz (ex-Prong) már majd 4 éve felel az ütősszekcióért, Willie témái pedig nem másnak, mint Phil Demmelnek a kezébe kerültek, akit sokunk a Machine Head soraiból ismerhet. Emberünk egyébként akkora arc, hogy mikor szintén a LoG-ban, John Campbell basszusgitárost kellett pótolni egy időre, akkor is ő volt a hős megmentő.
Szóval a minőség nem veszett el. Viszont sajnos az ének megtréfálta várakozásom. Randy Blythe vokalista olyan szinten alul volt keverve, hogy nem hittem a fülemnek. Hiába a tökéletes hangszeres rész, ha a zenéjük egyik alappillére érthetetlen. Még a konferálások is mintha egy felmosó vödrön át szóltak volna. Nem is igazán értettem Randy dumáját, hogy Mark Morton gitáros nagyija mit keresett Magyarországon, talán itt élt…Pedig nem Tom és Jerry-n tanultam angolul. A program is jó lett volna, amit hoztak, tele olyan számokkal, amik régóta ott vannak a bakancslistámon. Ott is maradtak. Azért szerencsére a közönség élvezte a bulit, nem is kímélték egymást a színpad előtt.
Az est utolsó fellépője, a Cattle Decapitation volt, szintén a sátorban, de sajnos ezt már a kései kezdés miatt nem tudtuk megvárni. Összegezve az eseményt, jó volt. A Kreator nálam meglepő módon elvitte a prímet. Igazán kölcsönadhatták volna a keverősüket az őket váltó Lamb of Godnak. A sátorban játszó zenekarokat picit sajnálom, valószínűleg ők is érezték, hogy nem valami hálás a feladatuk. Ettől függetlenül jó volt látni, hogy mennyi embert bevonz ez a műfaj, és van még olyan szórakozóhely Budapesten, ami be mer vállalni egy ilyen nagyobb volumenű eseményt. Vended-es srácoknak nagy drukk a jövőre nézve, van bennük potenciál. Asszem’ elő is kapom a Limp Bizkit CD-ket, és rakok elemet a discmanembe.
Szöveg: Hari
Fotók: Máté Évi
Kreator setlist:
The Patriarch (Intro)
Violent Revolution
Hate Über Alles
Phobia
Satan Is Real
Hordes of Chaos (A Necrologue for the Elite)
Hail to the Hordes
666 – World Divided
Awakening of the Gods (Csak intro)
Enemy of God
Mars Mantra
Phantom Antichrist
Strongest of the Strong
Flag of Hate
Pleasure to Kill
Apocalypticon (Outro)
Lamb of God setlist:
Memento Mori
Ruin
Walk With Me in Hell
Resurrection Man
Now You’ve Got Something to Die For
Contractor
11th Hour
Omens
Hourglass
512
Ghost Walking
Vigil
Laid to Rest
Redneck
