Talán senkinek nem kell bemutatni az első Woodstock Fesztivál kulturális jelentőségét és hatását. Ha valaki látott már jó minőségű felvételt a történelmi eseménynek is felfogható rendezvényről, az nagy eséllyel az először 1970-ben bemutatott koncert-dokumentumfilm részlete lehetett. Májustól a Pannónia Entertainment gondozásában annak felújított rendezői változata érkezik a kiválasztott mozikba.

A korához képest a lehető legfilmszerűbb élményt nyújtó alkotás ugyan a nyitó és záró előadásokon kívül nem őrzi meg a fellépők valós idősorrendjét a színpadon, válogatása így is lenyűgöző felhozatallal büszkélkedhet. Az eredetileg 185 perces moziváltozatot 1994-ben követte egy 224 perces rendezői verzió, majd a 2009-es Blu-Ray kiadásra további 143, míg a 2014-es bővített felújításra még azon túl is plusz 75 percnyi színpadi anyag került föl, ám azokat már nem vágták bele a közel 4 órás alap játékidőbe. Május 4-étől az 1994-es vágatból elérhető legjobb kép-, és hangminőségű formátum kerül a mozitermekbe.

A Woodstock doku Richie Havens kezdése után olyan előadók koncertjeiből csemegéz, mint a Canned Heat, Joan Baez, a máig megkerülhetetlen The Who, a Sha-Na-Na, Joe Cocker és a The Grease Band, Country Joe és a The Fish, Arlo Guthrie, a Crosby-Stills-Nash trió, a Ten Years After, a Jefferson Airplane, John Sebastian, Santana, a Sly and the Family Stone és Janis Joplin. Nagyjából a film felénél a közönség kórusa is teret kap, majd a fesztivál méltó és legendás lezárásaként Jimi Hendrix révén a kint lévők átélhették minden idők egyik, ha nem a legnagyobb zenei élőshowját. Mindenkitől 1-3 szám hangzik el – a rendezvény jellegéből fakadóan alkalmanként vegyítve két külön szerzeményt –, kivéve Jimit, akitől öt, köztük az amerikai himnusz gitárszólós verziója. Komolyabb hiányérzetük csak a Creedence Clearwater Revival rajongóinak lehet, a korszak hangulatához kifejezetten hozzátartozó együttes érdekes módon egyik összefüggő változatába se fért bele a koncertfilmnek.

Az 1970-es Cannes-i filmfesztiválon, versenyen kívül debütáló Woodstock mozis hatása nem véletlen. Michael Wadleigh rendezőt a vágási folyamatban nem kevesebben, mint hatan egészítették ki, köztük a háromszoros Oscar-díjas Thelma Schoonmaker, aki 8 jelöléséből itt szerezte az elsőt. Már akkor is együtt dolgozott Martin Scorsesével, ráadásul a rendezőzseni maga is besegített a Woodstock vágásába. Az alkotás az Oscaron ugyan se ezt, se a hang nominációját nem váltotta díjra (a dokuknak egyébként máig nyitottak ezen kategóriák az operatőrivel és a zeneivel együtt, de a betétdalokon kívül igen ritkán jutnak be), ám saját műfajtársait kérdés nélkül utasította maga mögé. A legendás Roger Ebert kritikájában az addig készült legjobb amerikai dokumentumfilmnek nevezte a Woodstockot. Észak-Amerikában az év 5. legnézettebb címe volt a mozikban, 600 ezer dolláros költségvetése miatt pedig profitja is igen kiemelkedő lett. A Rotten Tomatoes-on 100 százalékos értékeléssel áll.