Elhunyt a Nebula-, és Hugo-díjas Frederik Pohl, amerikai sci-fi író. Novemberben lett volna kilencvennégy éves. Az 1977-ben megjelent Átjáró című regénye a fogyasztói társadalmak illúziógyártó gépezetének, az ebben őrlődő emberi érzelmek mély tragikumának lenyűgözően kíméletlen, s ezzel együtt is szórakoztató leírása, ami a hard sf tudományosságát ötvözi az új hullám befelé forduló, elemző emberközpontúságával, amellett, hogy rendkívül szórakoztató, humoros kalandregény is.
Pohl, mint a klasszikus sci-fi nagy öregje, kortársa, Arthur C. Clarke halála után magára vállalta a feladatot, hogy – egyfajta tisztelgésként a Clarke-életmű és a szerző előtt-, befejezze annak utolsó regényét, A végső bizonyítást.
És hogy mekkora ember is volt valójában Frederik Pohl, jól szemlélteti egyetlen kiragadott bejegyzés a blogjából, amelyben elmesél egy vacsorát az Encyclopedia Britannica szerkesztőségével:
„Ahogy az emberek beestek az eseményre, az első ismerős arc, amit megláttam, Isaac Asimovhoz tartozott. Ő se látott senki más olyat, akivel szívesen egy asztalhoz ült volna, úgyhogy kialakult hármas csapatunk. Aztán, amíg Isaac kereste a fal mellett felhalmozott kötetekben a bejegyzéseit (mármint nem azokat, amiket ő írt, hanem azokat, amelyeket valaki más írt bizonyos Asimov, Isaac címmel), besétált Carl Sagan, egyedül, ugyanúgy nem ismert senkit a vendégek tömegében, mint mi, így nagyon boldog volt, hogy meglátott minket.”