A 2010-es években sikert sikerre halmozó német elektronikus formáció, a Moderat a világjárványt követően nemcsak egy új albummal, hanem Magyarországot is érintő turnéval tért vissza. A trió tagjai közül Sascha Ringet a kezdetekről, a szakítás és az egymásra találás részleteiről, valamint az alkotás folyamatáról és az új korongról faggattuk a július 22-ei budapest parkos koncert előtt.
– Elsőként nyúljunk vissza a gyökerekhez: hogyan alakult meg 2002-ben a modeselektoros Gernot Bronsert-rel és Sebastian Szary-val közös projekt, a Moderat? Egy interjúban azt mondtátok, hogy elsősorban DJ-k vagytok, sose volt tervben a zenekar alakítás. A dolgok kicsit kikerültek az irányítás alól…
– Sose voltak nagy ambícióink, inkább egy fun projektként indult a dolog. Egy fesztiválon találkoztunk, ahol mindannyian a saját formációnkkal léptünk fel. Ezután folyamatosan egymásba botlottunk, ugyanazokba a line-upokba kerültünk. Egy pont után felmerült, hogy miért nem játszunk együtt – csak a vicc kedvéért. Az elején senkit sem érdekelt, mit csinálunk, így sokat improvizáltunk. Néha amikor Apparatként (szerk: Sascha szólóprojektje) léptem fel, vittem a Modeselektort magammal és együtt zenéltünk. A berlini Fusion Fesztiválra is elvittem egyszer a srácokat egy közös szettre, amit utáltak az emberek. Még reklamáltak is miatta. Régen máshogy voltak a dolgok, az emberek csodálkoztak, hogy együtt akarunk játszani. Ez természetesen egy ponton megváltozott, sokkal professzionálisabb lett a zenénk, rendes lemezt is készítettünk. Innentől nőtt egy igazi live show-vá a Moderat.
– Mit hoztatok külön-külön a közös zenélésbe? Hogyan vált és válik ez szimbiotikus egységgé a lemezen és élőben?
– Mindenki azt gondolja, hogy én hozom a dallamokat és a zene melankolikus részét, a Modeselektor pedig a ritmusokat. A Moderat nem az Apparat és a Modeselektor közös munkájáról szól, hanem három egyedi srácról. Sokszor nem tudok valamit megcsinálni a saját projektemben, itt viszont igen. Néha például Gernot szeretne egy nagyon melankolikus dallamot és mindenki azt hiszi, hogy én voltam – pedig nem. Ez fordítva is igaz: a legújabb lemezen (szerk: 2022 májusában jelent meg a MORE D4TA) a Drum Glow techno alapját én csináltam. Mindhármunknak vannak egyedi stílusjegyei, de mind producerek vagyunk, akik bármit megtehetnek ebben a zenekarban. A szerepek ugyan az idővel egy kicsit változtak, ám ettől maradtunk változatosak és izgalmasak.
– A stíluskavalkád ellenére hogyan írnád le a zenéteket?
– Nagyon széles spektrumon mozgunk: vannak dallamosabb „slágerek” és majdnem tiszta techno számok. Minden, ami e kettő között van, az a Moderat. Ezt a hangzás egyedi világa és atmoszférája tartja össze: a nyitottság, a tágasság és az olyan asszociációk, mint például átvezetni egy éjszakát. A dalaink stílusa változik, de a hangzás maga nem. A hangzás a vörös vonal, amit sosem adunk fel.
– A kísérletezős projekt világhírű előadássá nőtte ki magát több lemezzel és turnéval, ám 2017-ben mégis abbahagytátok a közös munkát. Mi történt? Tényleg megszűntetek létezni mint Moderat?
– Egyáltalán nem volt komoly dolog, nem arról volt szó, hogy megutáltuk egymást. Túl sok fellépésünk volt és egy idő után már nem tudtuk hallgatni a zenénket. Amikor több száz alkalommal lejátszol egy dalt, az nagyon unalmassá válik. Ez pedig nem egy olyan érzés, amivel jó kiállni a közönség elé. Új hatásokra és inspirációra volt szükségünk ahhoz, hogy ismét örömmel lehessünk együtt a színpadon. Ez nagyon fontos volt, hiszen a Moderat egy élő produkcióként kezdődött, mindig is azt jelentette nekünk, hogy élőben közösen zenélünk.
– Mikor sodródtatok vissza egymás mellé? Hogyan történt az újra egymásra találás?
– Mindhármunk folytatta a saját, teljesen más projektjeit: a Modeselektor egy techno lemezt készített, én pedig a gitár, az akusztika és a minimál elektronika felé mozdultam el. Ez idő alatt szinte nem is álltunk kapcsolatban egymással, a zenénk teljesen eltérő univerzumokba és fesztiválokra vitt minket. Aztán 2-3 évvel később készen álltunk arra, hogy újra találkozzunk: telefonáltunk és közösen kezdtünk alkotni. Eltelt egy kis idő, mire visszataláltunk egymáshoz, ám a koronavírus furcsamód sokat segített: hirtelen egy stúdióba zárva találtuk magunkat.
– Hogyan nézett ki ez az időszak a Covid alatt? Beástátok magatokat egy berlini stúdióba és közösen alkottatok?
– Igazából nem tért el annyira a megszokott lemezkészítési folyamattól, hiszen mi korábban is teljesen elzárkóztunk a világtól a saját kis buborékunkba. Korábban inspirálódsz, majd bemész a stúdió biztonságos terébe és kísérletezel. Ekkor már nem akarod, hogy a külső dolgok nagyon befolyásoljanak. Tudom, cinikusan hangzik, de a pandémia időzítése munkaszempontból nagyon jól esett. A dalainkat egyedül írjuk 3-5 hónapig, aztán összeülünk a stúdióban ezzel a sok ötlettel és darabjaira szedjük őket. Általában nagyon destruktívan dolgozunk: pár hetet követően már annyira nem ragaszkodsz az eredeti dalötleteidhez, engeded a változtatásokat.
– A világjárványon kívül mi volt még hatással az új albumra?
– A Covid alatt jöttem rá, mennyire fontos volt számomra az utazás, mindig innen inspirálódtam. Például amikor keresztülvezetsz Hong Kong utcáin annyi, a hétköznapitól teljesen eltérő vizuális inger ér. Ezek a hatások mind megszűntek a lezárások alatt. Mivel nem lehetett utazni, így máshol kellett inspirálódnom: galériákba és múzeumokba jártam. Néztem a képeket és a tudatommal egy másik dimenzióba kerültem. A kedvencem egy régi galéria volt tele reneszánsz festménnyel. Ezek a sokszor még kétdimenziós, nem is perspektivikus korai képek tele vannak mély szimbólumokkal, történetekkel. A festmények a pandémia őrületének feldolgozását is segítették: ráébresztettek, hogy az emberiség történetében korábban is történtek borzalmas dolgok és mégis túléltük.
– Mi az új album fő üzenete ezekben az őrült időkben?
– Minden szám más témát dolgoz fel, egy külön kis világ. Nem mondanám, hogy van egy fő üzenet. A műalkotások mellett a politika is hatott a lemezre: az Undo Redo-t például a csecsen háborúk ihlették. Olvastam egy cikket, hogy a második fegyveres összecsapást követően hogyan tudtak újra egymás mellett élni a korábbi ellenségek. Hogyan dolgozod fel az eseményeket? Inkább csak elfelejted a történeteket? – ezek a gondolatok jelennek meg a számban. A dal megszületését követően aztán pár hónappal Oroszország megtámadta Ukrajnát… A történelem ismétli önmagát – talán ez az üzenet köti össze legjobban az album dalait.
– Milyen érzés újra úton lenni és turnézni?
– Meglepő módon ismerős. A turné előtti próbákon úgy éreztem, hogy egyáltalán nem fogom bírni a színpadot, ennyi embernek zenélni. Nagyon idegennek tűnt az egész. Aztán 2-3 élő show után visszatértem a régi kerékvágásba, a korábbi félelmeim egy pillanat alatt elillantak. Megtanultam mennyire alkalmazkodóképes az ember. Nagyon hálás vagyok, hogy újra turnézhatunk, hiszen ezt az elmúlt 20 évben adottnak vettem, pedig egyáltalán nem az. Most, hogy a járvány után visszakaptam az életemet, értékelem és ünneplem.
– Mit várhatunk tőletek a budapest parkos koncerten július 22-én?
– Korábban már voltam az Apparattal és a Moderattal is Magyarországon, azonban a műsor mindig fejlődik és alakul. Ugyanúgy egy audiovizuális show-ra számíthattok, azonban sokat dolgoztunk azon, hogy egy kerek egész legyen a végeredmény – nemcsak számok egymás után, hanem egy kétórás utazás. Ezt szerintem sokkal jobban csináljuk mint korábban, több anyagunk és lehetőségünk van. Szerintem ez a turné a Moderat eddigi legjobb verziója hozza.
interjú: Hajdú Eszter