Ezen a március közepi, keddi napon egy meglehetősen erős turnécsomag érkezett Budapestre, a Barba Negra sátrába. Az estén fellépő négy zenekar – Frozen Soul, The Black Dahlia Murder, The Halo Effect, Heaven Shall Burn – alapvetően a death metal műfajában alkot, de mindegyik banda a stílus más szegleteit mutatja be, ezáltal a vonal hazai rajongói egy rendkívül színes estén vehettek részt.
A turné főzenekara, a német Heaven Shall Burn ezúttal legújabb, Hiemat címmel kihozott lemezével érkezett, aminek rendkívül jó fogadtatása volt a hazai és nemzetközi szakmai lapokban is. Számos oldalon a tavalyi év top10-es listájában is helyet foglalt a Marcus Bischoff énekes vezette zenekar korongja. A hazai közönség már számos alkalommal láthatta őket, legutóbb éppen három éve szintén a csepeli szórakozóhelyen. Ha már itt voltak, egyszerre három másik bandát is magukkal hoztak a turnéra.
De még micsoda neveket, melyek közül kiemelkedett a szintén főzenekarként érkező svéd The Halo Effect, amely egy igazi göteborgi melodic death metal supergroup, benne az ex-In Flames tagjai, valamint a szintén ex-In Flames és Dark Tranquillity énekese. Őket is már sokadszorra láthattuk a hazai rajongók legnagyobb örömére. Két előzenekarként pedig az amerikai The Black Dahlia Murder és a szintén amcsi Frozen Soul töltötte be az este nyitó szerepét.
A rendkívül korai kezdés ellenére sikerült végül odaérni a bemelegítésre, amit a dallasi death metal/hardcore brigád, a Frozen Soul szolgáltatott. A hatalmas viking óriásra emlékeztető megjelenésű Chad Green vezette brigádtól nem áll távol egyébként a kísérletezés, a My Chemical Romance énekesével, Gerard Way-jel és a Triviumos Matthew K. Heafy-vel is dolgoztak már együtt korábban.
Egy gyors átszerelés után a hazánkban már számtalan alkalommal megfordult The Black Dahlia Murder következett. A legutóbbi, hét évvel ezelőtti fellépésük óta azonban számtalan változáson esett át a zenekar. Az eredeti énekes, Trevor Strnad halála után a korábban ritmusgitáros – szintén alapító – Brian Eschbach vette át a mikrofont, és az ő posztjára pedig a korábbi gitáros, Ryan Knight került.
Utánuk következett az este számomra legnagyobb neve, a skandináv melodeath supergroup, a göteborgi hangzás mesterei, a The Halo Effect. A hangszeres tagok a klasszikus, korai In Flames felállása – a gitáros Niclas Engelin, a basszusgitáros Peter Iwers, a dobos Daniel Svennson –, és hozzájuk csatlakozott a Dark Tranquillity énekese, Mikael Stanne, valamint turnégitárosként a The Hauntedból Patrik Jensen. A másik gitáros, szintén ex-In Flameses Jesper Strömblad csak a stúdióban zenél a bandával.
No de ennyit a zenekari tagokról és múltról. A közönség nagy része is láthatóan rájuk volt kíváncsi, a legnagyobb tömeget ekkor láthattuk a félig telt Barba Negrában. A koncertlátogatók körében is a legnagyobb mennyiségben az ő merchükbe öltözött rajongókkal találkozhattunk. Percre pontosan kezdtek bele a svéd srácok a klasszikus göteborgi metal órájukba. A zenekar eddig két lemezt adott ki, az új anyagról – March of the Unheard – és a debütáló Days of the Lost korongról is a legjobb tételeket kaptuk meg.
Nyitásnak a This Curse of Silence, March of the Unheard, Feel What I Believe hármas érkezett. A tagok rendkívül vidáman, végig mosolyogva játszottak, és a közönség is láthatóan vevő volt rájuk, végig ugrálva, a szövegeket énekelve tombolt. A The Neddles End, Detonate, Become Surrender hármassal tovább fokozódott a show, ezek a tételek kiválóan mutatják be a klasszikus göteborgi hangzást. Ezt követően érkezett a számomra koncert csúcspontját jelentő Gateways, Our Channel to the Darkness, Between Directions, mely dalokban Mikael sokszor még a dallamos énekhangját is megcsillogtatta. Mindkét lemez személyes nagy kedvencem, a jelenlegi In Flames stílusához képest sokkal közelebb állnak hozzám a The Halo Effect lemezei.
Utánuk már az este utolsó fellépője, a Heaven Shall Burn következett. Érdekes módon az ő szettjük alatt láthatóan megfogyatkozott a közönség is. Az ő fellépésüket már én is távolabbról néztem. Az új lemezről, a Heimatról és az azt megelőző Of Truth & Sacrifice lemezről is egyaránt négy-négy tételt kaptunk, tehát nem kifejezetten az új dolgokra koncentráltak. A legfrissebb lemezről A Whisper From Above, Confounder, My Revocation of Compliance és a War Is the Father of All dalokat játszották el, és külön üzentek a közönségnek, hogy a háborúk mennyire értelmetlenek, és mindig az ártatlan emberek lesznek az áldozatai a politikusok játszmáinak.
Számtalan korábbi klasszikus a személyes kedvenc Antigone lemezről – a The Weapon They Fear és a The Voice of the Voiceless – és a másik favorit Deaf to Our Prayers lemezről az Armia és a Counterweight is felcsendült. Az Armia tételt külön a Varsói felkelés hősi lengyel résztvevőinek címezték, akik szembeszálltak és harcoltak a német megszállók ellen.
Úgy gondolom, a régebbi rajongók és az újabb lemezek kedvelői is megkapták a saját kedvenceiket. Én inkább a régebbi lemezek rajongója vagyok, így azok a számok jelentették a koncert csúcspontját nekem. Kaptunk még egy Edge of Sanity feldolgozást is a Black Tears képében. Az alapító tagok, az – ezúttal hosszú hajú – énekes Marcus Bischoff, a gitáros Maik Weichert, valamint Eric Bischoff basszusgitáros vezette zenekar látványos és energetikus koncertet adott, a közönség ugyan eléggé szellős volt, a hangulat viszont kiváló. Volt kisebb pogo, circle pit is, szóval minden, aminek lennie kell egy ilyen bulin. Végig sokat kommunikáltak a közönséggel, a hangszeresek fel-alá szaladgáltak, az énekes is a színpad összes pontján feltűnt, ez is rendkívül pozitív volt számomra. Ez volt a zenekar hetedik hazai koncertje, reméljük a következő lemezzel is útba ejtenek minket.
A hosszú estén négy hasonló stílusban alkotó, mégis különböző hangzásvilágú zenekart láthattunk, és egy rendkívül tartalmas metal bulit kaphattak azok, akik a Barba Negrát választották. Nálam ugyan a svédek vitték el az estét, de a másik három zenekar rajongói is elégedetten indulhattak hazafelé, kiváló, teljes stílust lefedő estét élhettünk át.
Szöveg: Hajdú Tamás
Fotók: Máté Évi
