A DNS-ükbe íródtak a hosszú koppenhágai nyárestek, a végtelen bulik, a már-már káoszba fulladó koncertek és a punkot idéző finom lázadás. A november 11-ei Dürer Kertes fellépés előtt beszélgettünk Anton Falckkal a First Hate szintipop duó kezdeteiről, a reflexió fontosságáról és az élő bulik nyers erejéről.
– Mindketten Koppenhágában nőttetek fel, először mégis Rómában találkoztatok. Mi a nagy találkozás története?
Anton Falck: – Róma szürreális kis sarkában, egy macskamenhelyen keresztezték egymást útjaink 1999-ben. Én éppen a macskákat etettem, míg Joakim csak állt, és valószínűleg össze is kevert valakivel. Nem kapcsolódtunk azonnal, azonban az első találkozás randomsága velünk maradt. Joakim ma már allergiás a macskákra.
– Mi vezetett innen ahhoz, hogy egy közös duót alakítsatok? Mikor jöttetek rá arra, hogy együtt akartok zenélni?
AF: – Igazából ez így került a helyére. Sokat lógtunk együtt, sokféle kreatív dolgot csináltunk együtt: újságot, videókat, bármit, ami tinédzserkorban jellemző. Egy nyáron aztán amikor a szüleim elutaztak, belekerültünk egy furcsa rutinba, ahol egész nap Pierce Brosnan-filmeket néztünk és hangzásokkal kísérleteztünk. Valahol itt született meg a First Hate zeneisége, azonban sokáig ezt magunk sem ismertük fel.
– Mi a történet a banda neve, a First Hate mögött?
AF: – Nem gondoltuk túl a dolgot. Ez egy olyan név volt, ami akkor azonnal jónak tűnt. Olyan mintha ellentétekkel játszanánk: szerelem vagy gyűlölet első látásra. A fiatalság intenzív érzései. Egyszerű volt, mégis lapult benne egy kis feszültség, így maradt a későbbiekben is. Igazából AI generált volt.
Screenshot
– Hogyan írnád le a zenéteket, a művészi koncepciótokat?
AF: – Az érzések hullámvasútját keverjük, így egy kis melankóliával átitatott sötét szintipopnak nevezném, amire azért megmozdulnál. Kicsit olyan, mintha egy buliban lennél, de titokban mindent mélyebben élnél meg.
– Kit emelnél mi mint zenei inspiráció?
AF: – Mindig a ’80-as évek szinti legendáihoz, a Depeche Mode-hoz és a Pet Shop Boyzhoz hasonlítanak, akiket ugyan okénak tartunk, mégsem voltak soha a hőseink. Mindenhonnan inspirálódunk, leginkább az éjszakai netes felfedezésekből, random számokból, amik valahogy az általunk elérni kívánt hangulatot idézik meg. Ennek ellenére, sosem sikerül lemásolnunk ezeket, a végeredmény mindig valami előre nem várt, teljesen eltérő dolog.
– Mi a helyzet más hatásokkal? Például Koppenhágával, a várossal, amihez ezer szállal kötődtök.
AF: – Koppenhága a DNS-ünkben van. A fagyos telek, a hosszú nyári esték, amikor beszökünk a kikötőbe egy éjszakai fürdőzésre. A város rezgései és hangulata valahogy mindig megtalálja az útját a zenénkbe. Még a fura próbahelyeink a penészes falakkal is formálták a művészetünket. Én most Berlinben élek, így a zenében valószínűleg ez a város is fel fog bukkanni.
– Popzenekar vagytok, mégsem lehet felszínes könnyűzenének nevezni a dalaitokat. Reagáltok a szociális problémákra, legyen akár az a munkanélküliség, vagy egyszerűen a szabadság abban, hogy milyen életet élünk és kit szeretünk. Miért tartjátok ezt napjainkban fontosnak?
AF: – Nehéz nem beszélni a világról, ami körülvesz minket. Az élet olyan, mintha folyamatosan mozgásban lenne, az emberek keresik a helyüket. Nem politizálunk nyíltan, azonban ezek a témák természetesen átszűrődnek a zenénkbe. Fontos, hogy reflektáljunk a valóságra, akkor is, ha ezt a pop lencséin keresztül tesszük meg.
– Az új kislemezeteken a dán popzene egyik ikonjával, Lina Rafnnal dolgoztatok együtt. Milyen volt a közös munka?
AF: – Linának csodálatos energiái vannak, amiből mindenképpen meríteni akartunk. Természetesnek tűnt felkérni őt egy közös dalra, azonnal igent is mondott. A közös munka olyan volt, mintha egy tapasztalt kapitány került volna a fedélzetre: azonnal tudta, hogyan lépjen be a világunkba.
– Híresen emlékezetesek az élő bulijaitok. Mi olyan különleges bennük?
AF: – Az élő koncerteken kapcsolódsz igazából az emberekkel. Egy olyan nyers energiával találkozol, amit nem lehet stúdióban létrehozni. Minden buli egy picit kiszámíthatatlan, ettől izgalmas nekünk és a közönségnek is. A teremben kialakult káoszból és érzelmekből táplálkozunk.
Várjátok már az európai turnét? Mire számíthatunk Budapesten?
AF: – Természetesen! Minden helyszín teljesen egyedi, ez Budapesttel is így van. Sok energiára, izzadtságcseppre és talán pár meglepetésre számíthattok. Minden bulit felejthetetlenné akarunk tenni, készen állunk a teljes bevetésre.
– Mik a terveitek az év végére és 2025-re?
AF: – Most a tízállomásos európai turnénk van fókuszban. Emellett én az első szólólemezemen dolgozom, Joakim pedig a másik bandájával alkot.
Farkas-Hajdú Eszter