Nem a magyar pénztárcára szabták, de az idén harmadik X-ét betöltő Sziget Fesztivál továbbra is egy óriási zenei és kulturális élmény, ahová amint belépsz, mosolyognod kell. Az első napon a Foals mozgatta meg a fesztiválozókat, majd a Florence + The Machine mutatott be emberáldozatot.
A 30. Sziget Fesztivál a szervezők szerint számos újítást és kényelmi elemet tartogat a kilátogatóknak: többek között hatósági áras (2500 Ft-os) étel minden szolgáltatónál, több és tisztább mosdók és pormentesítés. Minden törekvés ellenére az árak továbbra is az egekben: 1690 a dobozos sör, 1050 az espresso, 2590 a fény és a felesek, ötezer felett a hamburger és a burrito, de egy 2 literes vödrös koktélért majd 15 ezret kérnek el.
A drágaságon azonban már senki sem lepődik meg, „az árakat ne is lássam” – hangzott el egy magyar srác szájából a pultnál. A megszokottnál magasabb árakért részben az infláció felel, de egy ételbódé vezetője elmondta, hogy a profit 33 százalékát kell a fesztiválnak adniuk, emellett a dolgozók hetijegyét is neki kell megvennie. Az árlistát elnézve azonban nem igazán tudtam még így sem sajnálni őket. „A reggeli ellenőrök után te vagy ma az első magyar vásárlóm” – tette hozzá este 7 körül, miután alapból külföldiként kezelt. Igaz, hogy továbbra is a brit fesztiválozók vannak érezhető többségben, de hallani holland és francia szót is. Számomra amúgy meglepően sok magyarral lehetett találkozni, azonban ők inkább napijeggyel érkeztek.
Az infrastruktúra valóban fejlődött a fesztivál területén: szó szerint minden sarkon van egy mobil wc. Igaz első nap rögtön egy csőtörés bonyolította a szervezők életét, kb. az ötödik mobil egységbe engedtek be, de víz híján ott is balkáni állapotok uralkodtak. Szerencsére hamar úrrá lettek a káoszon, addig meg mindenki nosztalgiázhatott egyet a toi toi-oknál. Emellett por sem volt, a Nagyszínpad körül még fűben ücsörögve lehetett ejtőzni a délutáni koncertek alatt.
Sokan tettek így az igen korai idősávba száműzött Foals délutáni fellépése alatt. Az indie rock banda frontembere, Yannis Philippakis hiába tett bele apait anyait, a koncert számomra nem hozott sok újdonságot az előző évekhez képest. A bevadultan ugráló keménymag mondjuk lehet máshogy nyilatkozna, őket teljesen megvette a papagájos ingében tomboló, hol hörgő, hol lágyan énekelő énekes. Yannis az utolsó etapban még az árokba is lerohant és a What Went Down sorait szó szerint az első sor arcába üvöltötte.
Meglepően sokan érkeztek pici gyerekkel és babával, nekik egy külön tribünnel kedveskedtek a szervezők. A kicsik mosollyal az arcukon csápoltak és legnagyobb meglepetésemre a legkisebbek egyike édesdeden aludt anyján egy hordozóban. Nem tudom, hogyan csinálta ezt a mama ebben a hangzavarban, de egy híresen rosszul alvó 10 hónapos anyukájaként majdnem azonnal tippeket követeltem.
Azok, akik a Nagyszínpadtól mertek kicsit eltávolodni megtapasztalhatták mennyire színes fesztiválon vannak. A Magic Mirror előtt például a spanyol Raisha Cosima tartott Vouge Fem táncórát. Sokan lelkesen beálltak mozogni, azonban egy idő után egyre több telefon került elő, hogy megörökítsék a nagy szexizés közbeni fenékre huppanásokat. A FreeDomeban a londoni Los Bitchos lányai rázták cumbia stílusú instrumentális zenére. A hol pszichedelikus, hol lágyabb zenére sokan álltak be mosolyogva verni a képzeletbeli kongájukat. Őket a svéd Viagra Boys punk zenekar követte – a szervezők választásán nem tudtam nem mosolyogni.
A Világfaluban mindeközben a hazai Mordái mutatta meg a shisha és baklava mellett ejtőző fesztiválozóknak, hogy milyen a magyar folk rock. A Vándor vurstliban pedig kalapdobálás, vándorjós, szerencsekerék és diótörés várta a mókás kedvűeket. A lelkes fesztiválozók mentőövet dobhattak a süllyedő Titanic utasainak és képzeletbeli zenekarukat is megalapíthatták egy fotó erejéig. A cirkuszsátorban a kanadai Cirque Alfonse adta elő hol bizarr, hol szemtelenül gyermeki farméletet bemutató „mezőgazdasági funkját”. Az akrobaták talicskákon egyensúlyoztak, majd kolompokat dobáltak és még a kacsák is fellázadtak és énekelve fenyegetőztek egymással.
A színes kitérőt követően velem együtt sokan vették ismét útjukat a Nagyszínpad elé, ahol Florence Welch percre pontosan libbent be rózsaszín lebernyegében. A Florence + The Machine nem először lépett fel a Szigeten, és bár hatalmas energiákat mozgattak meg, nem hoztak sok újdonságot a korábbi bulikhoz képest. Pedig minden adott volt: egy karrierje csúcsán járó énekesnő, akinek elementaritása a fehér oltárt mintázó díszlet előtt papnői magasságokig emelkedett és egy jól sikerült új album. A 2022-es Dance Fevert a banda a Covid alatt alkotta meg, Florence dalait a nappalijában szinte ájulásig táncolva a középkori eredetű koreománia, a kollektív tánc ihlette. (Szerk: a koreomániára kimerülésig tartó táncrituálé a középkorban, amikor több száz nő táncolta halálra magát.)
Florence több számot a tömegből énekelt, egy-egy szerencsés rajongó arcát simogatva, majd őszinte meghatódottságban nézett végig a tömegen. A bevallottan introvertált énekesnő a színpadon mindig szárnyakat kap, folyamatosan tartja a kapcsolatot az emberekkel: a Dog Days Are Over közben ismét mindenkivel eltetette mobilját, majd a Cosmic Love alatt mobilok fényéből varázsolt erdőt, végül a Rabbit Heart (Raise It Up) alatt virágkoszorúval a fején várta a tömeg fölé emelt emberáldozatokat.
Szöveg: Hajdú Eszter
Fotók: Kult FM, Sziget Fesztivál (Florence + The Machine)