Focialista forradalom címmel a közelmúlt magyar történelmének egyik elhallgatott, kevesek által tudott epizódjáról írt regényt Benedek Szabolcs. A sztori az 1954 nyarán elvesztett labdarúgó-világbajnoki döntő utáni budapesti zavargásokon alapul. A 40 éves, József Attila-díjas írónak a most megjelent Focialista forradalom a 18. kötete, a legutóbbi, A vértanú idén jelent meg. „Több mint tíz éve szembesültem először azzal, hogy a Puskás-féle Aranycsapat berni veresége után a magyar fővárosban a csalódott emberek utcára vonultak és rendbontás volt. A Szolnokon megjelenő Eső című irodalmi lapnál 2001-ben készítettünk egy futballtematikus számot, és az azóta elhunyt Ember Mária egy esszét küldött be erről a témáról. Ő az ötvenes években újságíró volt, a Belvárosban lakott és látta a megmozdulásokat. Úgy tudom, az ő írása, ami akkor az Esőben megjelent, volt az első igazán átfogó feldolgozása ennek az eseménynek” – mondta Benedek Szabolcs az MTI-nek.
Az addig hosszú éveken át veretlen magyar labdarúgó-válogatott 1954. július 4-én nagy meglepetésre 3-2 veszített a svájci világbajnokság döntőjében a Német Szövetségi Köztársaság ellen. A döntőt országszerte rádión hallgatták az emberek, sőt, ahogy a regényből kiderül, a Népstadionban mintegy 40 ezren a kihangosítva a lelátókon követték az eseményeket. A meccset követően mintegy tízezren vonultak Budapest utcáira (a Libri Kiadónál megjelent regényben a szereplők egy része is), sokan a Ferencvárost (a kommunista rendszer idején háttérbe szorított, Kinizsivé átkeresztelt csapatot) éltették, kirakatokat törtek be, magyarázatot követeltek a sérült Puskás játékára, és Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt pocskondiázták az összeállítás miatt. Az Aranycsapatot szállító vonat szinte titokban érkezett haza, a retorzióktól tartó játékosok a tatai edzőtábor érintésével valósággal „hazaszöktek”. A regény szereplőinek története ebben a közegben bontakozik ki. A „kis magyar focialista forradalom” kifejezést az akkori népnyelv találta ki. Az író megjegyezte: a történteket annak idején itthon elhallgatták, a külföldi médiumok, köztük a BBC azonban beszámoltak róla. „Ember Mária esszéje nagyon megfogott, már akkor elhatároztam, hogy egyszer foglalkozni fogok a témával. Először egy színdarabot próbáltam írni belőle, ami a regényben is az egyik helyszínként szolgáló pesti bérházban játszódott. Később a színdarabot dolgoztam át regénnyé. Nagyon kevés dokumentum maradt fenn, alapvetően a Budapest Fővárosi Levéltárban fellelhető, korábban titkosított rendőri jelentésre támaszkodtam, ami mindössze 5-6 oldalas és az akkori zavargások néhány napjának rövid összefoglalója. Néhány évvel ezelőtt egy napilapban is megjelent egy írás Majtényi György történész tollából, ami szintén Ember Mária egykori esszéjére támaszkodott” – fejtette ki az író. Benedek Szabolcs elmondta, hogy találkozott az 1954-es események egyik szemtanújával is, aki például azt állítja, hogy ő törte be Sebes Gusztáv lakásának ablakát. A tüntetők és a rendőrök között valószínűleg összecsapásokra is sor került, a rendőri jelentések szerint a „focialista forradalom” miatt mintegy négyszáz embert tartóztattak le. „Nincs nyoma az akkori ítéleteknek, az indoklásokat sem tudjuk”. A szerző csak érzékelteti, hogy az 1954 nyári esemény az 1956-os forradalom egyfajta előjátéka volt. „Alaposabb forráskutatást igényelne, hogy az 1954-es események vezettek-e az 1956-os forradalomhoz. Mindenképpen vannak párhuzamok, 1954-ben is a rádióhoz vonultak először az emberek, hogy beolvassák követeléseiket, rá két évre is így történt. Ami nagyon érdekes, hogy a rendőri jelentések szerint nem tudták eldönteni, mit tegyenek a tömeggel szemben, oszlassanak, lőjenek-e, és kiderül a dokumentumokból, hogy fegyverük sem volt elég a rendőröknek. Két évvel később már az elején lőttek a tömegbe” – mondta az író. Szerinte az 1954-es zavargásokat is az elkeseredettség váltotta ki, még ha akkor a tömeg nem is fordult a politikai vezetés ellen. Hozzátette, hogy az ötvenes években komoly szerepe volt a labdarúgásnak a társadalomban, az emberek a meccseken nyugodtan ordítozhattak, kiabálhattak, és nemzeti zászlót is lehetett lobogtatni. „A diktatúra által eredményezett elfojtások ilyenkor tudtak eltűnni, ráadásul a válogatott nagyszerűen játszott, az embereknek közösségi örömforrást, a valahová tartozás érzését jelentette. A berni vereséggel ezt veszítették el, ez vitte őket az utcára” – vélekedett Benedek Szabolcs. A regény végén az ’54-es események egyik szereplőjét az 1967-es nyilas perben ítélik el. „Ez valóban csak fikció, nincs összefüggés a kettő között, egy televíziós dokumentumfilm adta az ötletet”. Benedek Szabolcs elmondta, hogy az 1954-es események után nem sokkal, szeptemberben újra pályára lépett a magyar labdarúgó-válogatott, és 100 ezer ember éltette a focistákat, köztük Puskást a Népstadionban. „A berni vereségbe végül egy ember bukott bele, Feleki László, a Népsport főszerkesztője, mert úgy ítélték meg, hogy a sportlap túlzott elvárásokat támasztott a játékosokkal szemben, és ez okozta az elkeseredést”. ( MTI )