A ’70-es évek végén kifejlesztett járművek a következő évtizedben terjedtek el úgy igazán, azóta pedig kisvárosi búcsúktól stadionokig csodájára lehet járni a gigantikus kerekű, különböző látványos formát öltő Monster Truckoknak. Bár tény, hogy a saját első emlékeim is egész apró koromból származnak – amikor is nyaranta otthon, a Balaton parti településeket járták előszeretettel ilyen-olyan bemutatókkal a gépszörnyek –, mégsem gondoltam volna, hogy egy kisgyerekes családi programba csöppenek szombat délelőtt, amikor a Hot Wheels Monster Trucks Live Glow Party felé vettem az irányt.
Persze a Hot Wheels márkanevet látván igazán sejthettem volna, ami az MVM Dome-hoz közeledve már teljesen világossá vált: mintha csak egy előrehozott gyereknapra érkeztem volna, s hamar leesett, hogy a műsor nem a tuning imádó felnőtteket fogja megcélozni. A meghirdetett 11:30-as időpontban aztán el is kezdődött a rendezvény, meg nem is. A show témájához öltözve villogó ruhába bújt műsorvezető páros vezette fel az eseményeket, de hogy mivel, az örök rejtély marad, ugyanis gyakorlatilag semmit nem lehetett érteni a mondandójukból, annyira visszhangzott az aréna.
A hanghelyzet sajnos a későbbiekben sem javult, ami azzal együtt volt csak igazán kellemetlen, hogy az – egy negyedórás szünettel – összesen kétórás programban szinte több volt a duma, mint a show-elem. Némi várakozás és érthetetlen bemutatás után aztán végre beindultak a főszereplők: Mega Wrex, Tiger Shark, Demo Derby, Bone Shaker, Bigfoot és Gunkster, valamint az újoncnak számító HW 5-Alarm, kicsik-nagyok legnagyobb örömére, ám az első bemutató kör nem tartott sokáig. Pár ugrás az immáron besötétített helyszínen, majd a neonfényekkel világított kocsiktól ismét a műsorvezetők vették át a stafétát.
Persze a megszólított kisfiúknak – voltak ugyan lányok is, de túlnyomó részt apa-fiú párosokat lehetett a nézőtéren látni – biztos nagy élmény volt a szereplés, főleg, hogy még játékokat is nyerhetett egy-egy szerencsés. Kisó – aki a show egyik házigazdája volt – pedig szépen bejárta az MVM minden zegzugát a kétórás etap során, és kiosztott vagy ezer pacsit a gyerkőcök között. Míg sanszos, hogy nem csak nekem okozott egész napos dallamtapadást a gyerekeket rendkívül sikeresen megtáncoltató Baby Shark, addig a felnőtteknek a YMCA jutott, akik amúgy meglepő lelkesedéssel szálltak be a szombat déli közös testmozgásba.
A szándékosan táncra buzdító trackeken kívül amúgy a járművek elképesztő zaja szinte minden háttérzenét teljesen elnyomott, és az sem véletlen, hogy a shop egyik legkelendőbb, állandó termékének a zajvédő füles számított.
Az első, hosszabb részben volt még némi driftelés, pontozások, illetve egy-két pólót is kilőttek a nagyérdeműnek – bár ezt sem igazán vitték túlzásba –, majd jött egy egész felesleges szünet a finálé előtt. Igaz, hogy amíg a családok a büfét és a shopokat ostromolták, bent felhúztak még egy rámpát, ám egy ismét meglehetősen rövid – sokan még csak ekkor szivárogtak vissza a nézőtérre – motocross bemutató után újabb pakolás, átszerelés és várakozás előzte meg az Utolsó Jégsárkány felbukkanását.
Míg annak idején még egy-egy motoros ügyességi bemutató extra show-elemei voltak a Monster Truckok, addig mostanra már fordult a kocka, pedig szívesen szemléltem volna látványos bemutatójukat hosszabban is. Ám mégiscsak a gépszörnyek miatt jöttünk, az energiagömböt pedig meg kellett találnia tűzokádó fagyos vasbarátunknak, hogy újra megnyithassa a portált a járművek szigetére, és még arra is maradt ereje, hogy megcsócsálja kicsit a már egészen összezúzott autóroncsokat daru (sárkány)kobakjával.
Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy küldetése – a közönség hathatós telefon-zseblámpa villogtatása segítségével – sikerrel járt, s jöhetett a műsor legizgalmasabb, negyedik versenyszáma, a freestyle. Itt már kicsit sem kímélték a szomorú sorsú, egykor valószínűleg szép utakat megélt összezúzandó autókat, jó párszor áttrappoltak rajtuk, pörögtek-forogtak, a sötétségbe burkolózó zsűri pedig döntött: ezen a kora délutánon a dinó rajongó apróságok távozhattak a legboldogabban, ugyanis a félelmetesen vicsorgó vérszomjas dinoszaurusz-járgány, a Mega Wrex diadalmaskodott az első budapesti versenyen, ami a három helyi előadás közül volt az első.
Szöveg, fotók: Máté Évi
