Egy lebontásra ítélt párizsi toronyház szolgál helyszínéül október végéig a franciaországi utcaművészet eddigi legjelentősebb kollektív kiállításának. A rövid életű tárlat a graffitiművészekre szakosodott Itinerrance Galéria vezetője, a tunéziai Mehdi Ben Cheikh ötlete alapján született meg a francia főváros 13. kerületében található, Szajna-parti kilencszintes épületben, az 1950-es években épült úgynevezett Tour 13-ban. Az összesen 36 lakásból álló toronyházban a graffitiművészet eddigi legnagyobb kollektív kiállításán 16 országból több mint száz utcaművész mutatkozik be.
A művészek, akik saját költségükön érkeztek Párizsba, hónapok óta élnek és szabadon alkotnak a toronyházban, amelynek egy-egy lakásából csak mostanában költöztek ki az utolsó lakók. Köztük a negyedik emeleten, 48 négyzetméteres lakásában egyedül élő 77 éves Ginette, aki a bejárati ajtajára annyit írt ki: „Itt még laknak, kérjem ne kopogjon, ne csengessen!”. Valaki odafirkantotta azt is, hogy „ide ne graffitizzon!”.
Az idős asszony úgy élte az utolsó hónapokat az utcaművészek lármájában, mintha mi sem történt volna. Pedig a ház külső falát is befestették a graffitiművészek. Az idős asszony a francia lapoknak azt mondta, hogy tavasszal egy rakás fiatal kezdett fel-alá járkálni a leglehetetlenebb időkben, és nekiálltak az üres lakásoknak. „Mindent elkezdtek befesteni, festékszag volt mindenhol, de végre élet költözött az épületbe és az nagyon jó volt” – tette hozzá Ginette.
A félévig tartó társbérlet Ginette szerint kiválóan működött. „Van, aki segít nekem bevásárolni, igaz a többség nem beszél franciául, de mind nagyon szimpatikus” – mesélte Ginette, aki délelőttönként végigjárta a toronyházat és megnézte a készülő alkotásokat. „Azt hittem, hogy feliratok lesznek, de valójában ezek gyönyörű alkotások”.
Az épület külső és belső falán létrehozott műveket október 1-től a hónap végéig ingyen látogathatják az érdeklődök, az alkotások azután az épülettel együtt örökre el fognak tűnni a föld színéről, csak fotók őrzik majd az emléküket.
A megnyitó előtt elsőként a régi lakók és Ginette tekinthette meg a kiállítást. „Volt, aki negyven évig élt itt, könnyek között lépett be a volt lakásába” – mondta Véronique Quémére, a szociális lakásokért felelős cég vezetője.
A helyszíni tudósítások szerint annak, aki be akar jutni az Aurélie Filippetti kulturális miniszter által megnyitott kiállításra, legalább háromórás sorban állásra kell számítania.
„Amikor a művészek az utcán alkotnak, azt saját költségükre teszik, nem kérnek érte semmit. Mint az utcaművészettel foglalkozó galériás én sem kereskedelmi szempontok alapján gondolkodom. A torony nagy léptékű felületet biztosít, anélkül, hogy meghazudtolnánk a filozófiánkat” – mondta a L’Express című hetilapnak az ötletgazda. Mehdi Ben Cheikh szerint a toronyház befestése teljes összhangban van az utcaművészet lényegével. A belépés ingyenes, semmit nem lehet megvásárolni, mindennek el kell tűnnie.
Az utcaművészet a hetvenes években New Yorkban született, azóta viszont az egész világot meghódította. Az alkotók a nagyvárosokat egy nyitott galériának tekintik, műveikért semmit nem fogadnak el cserébe, úgy tekintik, hogy ingyen bocsátják alkotásaikat a nagyközönség rendelkezésére. Az utóbbi időben Banksy, a nyilvánosság előtt sohasem mutatkozó világhírű brit graffitiművész munkái élesztették újjá a vitát az utcaművészet legitimitásáról. ( MTI )