Művészete egyaránt jelen van a film, a televízió és a média világában, kompozíciói ugyanúgy felcsendülnek kis zenei vizsgabemutatókon vagy a világ legnagyobb klasszikus zenei helyszínein. Ludovico Einaudi az MVM Dome színpadára is elhozta műfaji határokat elmosó, egyszerre minimalista és érzékien erőteljes szerzeményeit. A vonós- és ütősszekcióval kiegészült felállásban igazi mágusként varázsolta el a közönséget.
Az olasz Ludovico Eiunaudi neve még a kortárs klasszikus zenében kevésbé otthonosan mozgóknak is ismerős lehet, hiszen napjaink egyik globálisan legelismertebb zongoraművészéről beszélünk, aki számos film zenéjét szerezte és dalai napi 2,5 milliós streamelést értek el. A Torinóban született művészre nagy hatással volt anyai nagyapja, Waldo Aldrovandi karmester, Puccini kollégája, aki a fasiszta Olaszország és családja elhagyására kényszerült. Einaudi korábbi interjúiban mesélt arról, hogy kezdetben zenéjével akarta összekötni édesanyját az egész életében bántóan hiányzó apjával.
A családjában mélyen gyökerező zeneiség – édesanyja is játszott zongorán – egészen fiatalkorában a zenei pálya felé terelte: a milánói konzervatóriumban tanult, majd leckéket vett a The Beatles dalokkal, elektronikával és törzsi vokális zenével egyaránt kísérletező Luciano Berio zeneszerzőtől. A minimalista technikákban kiforrott művész stílusát leginkább a műfaji határok elmosása és egy meditatív, spirituális, ám mégis nagyon érzelmes zenei világ jellemzi. Alkotásai megosztóak a klasszikus zenei körökben, a klasszikus iskola sokszor bélyegezte műveit unalmasnak és gyengén megírtnak.
Mindezek ellenére, a közönség és a populáris kultúra szinte azonnal magához ölelte a zeneszerzőt. A hétfői MVM Dome-ban tartott nyári turnéindító koncertje is szinte telt házas volt, az embereket egy pillanat alatt hipnotizálták a sejtelmes fények és füst takarásából előlépő, kalapos Einaudi mágikus ujjai. A szólójátékok alatt egy pisszenést sem lehetett hallani az arénában, a hatalmas tér ellenére egészen intim pillanatok voltak. A The Summer Portraits című új korong szerzeményei mellett a régebbi kedvencek, többek között az Experience, a Nuvole Bianche, a Divenire és az Una Mattina is felcsendült.
A zongoraművészt a turnéra egy vonós- és ütősszekció kísérte el, melyek hol drámai erőteljességgel, hol finom lágysággal járultak hozzá a zenei ív megrajzolásához. Einaudi mint egy mester, néha egy apró, szinte láthatatlan gesztussal vezérelte zenészeit, egy pillanatig sem fáradva. A kétórás zenei mágiát követően hosszú, jócskán kiérdemelt vastaps zúdult a művészekre. Az ezt követő csend pedig szöges ellentétbe került a korábbi percek lelket gyógyító dallamaival.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
