Vonósokkal megbolondított mainstream, lánykérés az első sorokban, magasba emelkedő űrhajó – egy meglepően szerény, az elektronikát a klasszikus zenével bátran vegyítő, érett produkciót hozott az MVM Dome színpadára Kygo. A norvég DJ-producer kétórás szettje egy pillanatig sem önmaga ünnepeltetéséről szólt, egymást követték a közreműködő énekesek és zenészek. A buli előtt a Klangkarussel lötyögött egyet, illetve Sam Feldt idézte meg a faludiszkók trash-ét.
A két elektronikus zenész-producer alkotta Klangkarussel kezdő szettje kicsit lassan indult be, mire megmozdult a meglepően gyér tömeg, már véget is ért. A Sonnentanz-cal hírnévre szert tevő duó melegítőfelsőben, ásványvizet kortyolgatva bólogatott a pörgetett ütemekre, mögöttük a kivetítőn pulzáló kör és csillagképeket idéző minta virított. Az ismert dal mellett persze eljátszották másik örökzöld slágerüket, a Netzwerket és az október végén kiadott Highs & Lows-t is.
Az este következő produkciója a visszafogott, már-már komor osztrákok szöges ellentéte volt: a holland Sam Feldt főfellépőket megszégyenítő energiákkal, ibizai bulikat idéző selyemingben robbant a színpadra. A DJ-producer faludiszkók világát hozó szettjében minden a lemezjátszóra került: a pumpálós Crying On The Dancefloor, a Rosa Linnel közös, veretős Heart Like Mine és a kissé trash-es bejátszások, mint például a már cringe kategóriát súroló The Rhythm Of The Night. Emellett elég nagyképűnek tűnt a holland, szinte minden tracknél egy színpadi kamerába magyarázott.
Ezt követően üdítő szerénység áradt a norvég Kyrre Gørvell-Dahllból, alias Kygóból. A Szingapúrban született fiatal zene iránti szerelme a zongorával indult, majd részben Avicii ihletésére fordult az elektronika felé. Elsőként egy Ed Sheeran-remixszel bukkant fel, majd a Conrad Sewellel közös Firestone hozta meg neki 2014-ben a világhírnevet. Azóta olyan nevekkel dolgozott együtt mint Ava Max, Selena Gomez és a One Republic, emellett olimpiai záróünnepségen és tömött arénákban lépett fel. A vasárnapi MVM Dome-ban megtartott bulin egy meglepően szerény, az elektronikát a klasszikus zenével bátran vegyítő, érett produkciót láthattunk.
A buli meglepően szellősre sikerült, a kezdés után pár perccel is könnyedén lehetett az első sorokban helyet találni. A biztonsági őrök szerint a jegyek mindössze 60 százalékát adták el. A tömeg mindezek ellenére, hatalmas sikollyal fogadta a kivetítőn megjelenő, öltözőjéből a színpad közepén elhelyezett zongorához sétáló közel két méteres norvégot. A billentyűs bevezetést követően rögtön tűzijátékkal és füstoszlopokkal spékelve érkezett az Ava Max-szel közös Shakira-átdolgozás, a Whatever, majd főhősünk űrhajóra emlékeztető pulpitusán a magasba emelkedett, hogy az emberek felett lebegve irányítsa az estét.
Kygo kétórás szettje egy pillanatig sem önmaga ünnepeltetéséről szólt, egymást követték a közreműködő énekesek és zenészek. A Forever Yours-szal és a Levels átdolgozásával megemlékezett egyik fő inspirációjáról, a tragikusan korán elhunyt Avicii-ről. Majd a Stargazing alatt Justin Jesso invitált a színpadra egy táblát lóbáló rajongót, hogy aztán meglepetten hallja a gyönyörűen elénekelt refrént. A lelkes lány jutalma jó pár ölelés volt, illetve egy pacsit is bezsebelhetett Kygótól. Zak Abel a For Life és a Freedom alatt csillogtatta meg énektudását. A show egyik leglátványosabb pillanata volt, amikor utóbbi refrénje alatt, a zongorázó DJ és az énekes egy kék fénykupolába zárt emelvényen emelkedett a magasba, mialatt körülöttük hat vonós zenélt.
Az egymást érő slágerekre egy hatalmas kivetítőn villódzó klipek árnyékában mozdult egyként a tömeg, a pirotechnika fényekkel és a Coldplay-koncertről már ismerős, bejáratnál kapott világító karkötőkkel egészült ki. A koncert egy pontján pedig óriás diszkóvá avanzsált a Dome: egy hatalmas diszkógömb ereszkedett alá és felcsendültek a Gimme! Gimme! Gimme! ABBA-klasszis ütemei. A zárásban Parson James is tiszteletét tette a színpadon: a kivetítőn követhettük, ahogy fekete kalapjában a stadion folyosójáról érkezik a fényárba és lenyomja közös dalukat, a Stole The Show-t.
A tömeg nagy részét leginkább a bulizós vonal mozgatta meg, aminek a DJ maximálisan eleget is tett. Ennek ellenére, a szett több volt egy mezei elektronikus bulinál, amit tökéletesen mutatott, hogy a Firestone hosszabb változatban került a közönség elé, a dal lírikus felvezetést kapott. Itt egy lánykérés is történt a közönség első soraiban, amit Jesso teljes extázisban jelentett be a tömegnek. Továbbá, nem a durrogtatós, néptáncoltató Higher Love volt a zárás, hanem kaptunk egy vonósokkal és menetelő dobosokkal gazdagított, lassan pulzáló Freeze-t.
A koncerten elhangzott dalok:
Intro / Whatever / Whatever
For Life (Zak Abellel)
Me Before You
Forever Yours (Avicii előtt tisztelegve)
Levels (Avicii feldolgozás)
Stay
Stargazing (Justin Jessoval)
It Ain’t Me
Can’t Do It On My Own
The Feeling
Stars Will Align (Kygo & Imagine Dragons feldolgozás)
Hold On Me (Sandro Cavazza-val)
Lost Without You
Sexual Healing (Marvin Gaye feldolgozás)
Wait M83
Surrender
Dancing Feet
Gimme! Gimme! Gimme! (A Man After Midnight) (ABBA feldolgozás)
Hot Stuff (Donna Summer feldolgozás)
Louder
Lose Somebody
Freedom (Zak Abellel)
What’s Love Got to Do With It (Graham Lyle feldolgozás)
Woke Up In Love
Remind Me To Forget
Stole the Show (Parson James-szel)
Without You (Avicii cover)
Fragile
Firestone (Justin Jesso-val)
Higher Love (Steve Winwood feldolgozás)
Freeze
Szöveg, telefonos fotók: Farkas-Hajdú Eszter