A hőhullámok közepette valószínűleg sokan vágynak az északi, zordabb vidékekre most, a Sólstafir segítségével pedig picit lélekben utazhattunk egyet kedd este Reykjavik irányába. Ha lehűlést nem is hozott a tarsolyában az izlandi négyes, zenéjüknek köszönhetően szűk két órára kicsit a hűs fjordok közt érezhettük magunkat az A38 Hajó gyomrában.
A Sólstafir előzenekar nélkül, pár perccel a hivatalosan meghirdetett 20.10-es kezdés után foglalta el az A38 deszkáit. A közönség elkötelezettségét jól mutatta, hogy már az intróként szolgáló Náttfarit (többé-kevésbé) ütemes taps kísérte, míg két oldalt a kivetítőn egy kisfilm volt látható. A vizuál azonban itt véget is ért, ezek után már csak a zenekari logó ékeskedett a közel kétórás koncert során, de nem is hiányzott egyéb inger. Ott volt maga a zene, azzal a hatalmas, misztikus térrel maga körül, amihez szerencsére príma hangzás is párosult, leszámítva, hogy az elején az ének még nem igazán szólalt meg, de pár dal után helyre rázódott minden.
A zenekar nyolcadszor koncertezett hazánkban, és ha hihetünk Aðalbjörn „Addi” Tryggvason frontembernek, ez volt eddigi kedvenc magyar bulijuk. Azt talán sose tudjuk meg, hogy mindez csupán marketing duma volt-e, de a bárpultról való éneklés a koncert vége felé mindenképp arról tanúskodott, hogy lehet valami Addi állításában. Tőle azt is megtudhattuk, hogy nem meglepő módon a hőség nem a barátjuk, komolyabb vizekre evezve szóba jött a depresszió és a tudatmódosító szerek használata is, és azt is megígérte, hogy ha felvásárolja a nagyérdemű a merch pultot, tuti visszajönnek még. Ha nem veszünk semmit, akkor pedig maradnak, mivel benzinre se fog telni.
Az egyes dalok közti csendet – amíg a zenekar hangol, vagy felfrissíti magát – ugyan nem lenne rossz orvosolni némi zenei aláfestéssel, de ez legyen a legnagyobb probléma, ha aztán olyan csodálatos dalok világában merülhetünk el, mint a Fjara vagy a Köld. Nézzétek meg képeinket a koncertről!
Szöveg, fotók: Máté Évi
