Magas pörgésszámú, brazil ritmusokra pulzáló bulijával mozgatta meg a Budapest Parkot a Sofi Tukker. A zenei duó multikulti ünnepén előtérbe kerültek az érzelmek, a játékosság, az életigenlés és a nagybetűs TÁNC.
A Budapest Park színpadát Kőrösi Mimi, alias Saya Noé melegítette be elektronikus szólóprojektjével. Az inkább lágyabb dallamokkal dolgozó zenész – igazodva az este főfellépőjéhez – a keményen veretős, bulis vonalra ült fel, kiszólásai és színpadi ugrálása is effelé vitte a hangulatot. Korábbi önálló bulijáról már beszámoltunk és nagyinterjú is készült az énekesnővel.
Sophie Hawley-Weld és Tucker Halpern kettőse, aka Sofi Tukker a 2010-es években alakult, amikor a Brown Egyetemen töltött évei alatt Halpern belefutott az akkor még akusztikus-jazzben utazó énekesnőbe. Sophie jógát és éneket szeretett volna tanítani gyerekeknek Brazíliában, ám az együttzenélés miatt visszamondta ösztöndíját és New Yorkba költöztek a közös munkára. A latin világ mindezek ellenére szerves része maradt a duó zeneiségének, a 2024-es Bread („Be Really Energetic And Dance”, magyarul kb. legyél nagyon energikus és táncolj) című korong nagy részét például már itt írták.
Zeneiségüket leginkább az életigenlés jellemzi, dalaikban a brazil funk keveredik a drum & bass feszességével, a dancepop pörgősségével, a bossa nova játékosságával és a kortárs portugál költészettel. A duó 2022-ben már járt a Budapest Park színpadán, ahol az épp aktuális Wet Tennis című lemezre reflektálva még a teniszütők is előkerültek. A szombati buli színpadképében a játékosság helyett most a vizualitás volt hangsúlyos: óriási kivetítők kerültek Halpern pultja elé, valamint oldalt is duplázták a LED-falakat. A vetítés, csak úgy mint a duó setlistje, eklektikusra sikerült, hol világító medúzák, hol trópusi táj, hol ínycsiklandó croissant-ok bukkantak fel a háttérben.
A számválasztásoknál az új lemez élvezett előnyt, érkezett a Kah-Lóval közös Woof, a fenékrázással illusztrált Throw Some Ass, a szénhidrátgazdag vizuállal turbózott címadó Bread, valamint a Chacal brazil költő soraival dúsított Jacaré. Mindezek ellenére, főként a koncert első felében, nagyon sok saját remixet is lejátszottak. A közönség nagy része láthatóan vevő volt a partihangulatra, azonban a sokadik alkalomnál, különösen, amikor olyan trash nóták refrénjei csendültek fel, mint a Las Ketchup The Ketchup Songja, már egyre többen indultak a pult felé frissítőért. Sofi természetes bája és energiái azonban mindent működőképessé tettek, akkor is teljesen önazonos tudott maradni, amikor a DJ-pult tetején rázta az ikonikus Aserejére vagy amikor a portugálul énekelt jungle-pop Emergency alatt mutatott be egy mérlegállást.
A pulzáló ritmusok teljesen áthangolták a közönség szívverését. Egy igazi multikulti ünnepet celebrált a táncosokkal kiegészült duó, ahol Halpern magára öltött egy magyar színekben pompázó kalapot, a zárásra pedig egy brazil zászló is előkerült a közönség soraiban. A levonulást követően a tömeg ellentmondást nem tűrően üvöltött egészen addig, míg a kettős vissza nem tért a deszkákra, és Sophie elektromos gitárjával a nyakában, Tucker pedig műszaki kütyüjei árnyékában letolta az első közös dalukat, a Drinkeet.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Vatai Réka Tímea
