Jonathan Roy, kanadai énekes-dalszerző gyerekkorában még úgy tűnt, hogy híres hokijátékos apja nyomdokaiba lép majd, azonban rájött, hogy igazi szenvedélye a zenélés, így szögre akasztotta a korcsolyát és minden energiáját az alkotásnak szentelte. És milyen jól tette! Az elmúlt évek során négy nagylemezt jelentett meg, egy önkereső utazás után pedig legutóbbi anyagán már egy megújult, csiszolatlanabb, önazonosabb hangzással tért vissza. Most mi is ezt az arcát ismerhetjük meg Jonathan Roy első budapesti koncertjén május 31-én, az A38 Hajón.
Hosszú, váratlan és szó szerint kanyargós út vezetett Jonathan Roy mai dalaihoz. Mivel Colorado és Montreal között nőtt fel, Jonathan számára nem volt szokatlan érzés a nyugtalanság, pár évvel ezelőtt azonban ez a súly egyre nyomasztóbbá vált számára. Noha már évek óta zenélt, mégis érezte, hogy valami hiányzik. Így akárcsak egy modernkori beat költő, Jonathan úgy döntött, hogy útra kel.
Az önfelfedezés kalandos útjára indulva, célpont nélkül, Jonathan elindult és keresztül szelte az Egyesült Államokat egy 1989-es Ford Ultra RV-vel. „Amikor elindultam, minden befért a lakókocsiba” – mondta. – „Eladtam mindent, és rájöttem, hogy ezek a dolgok nem tesznek boldoggá… hogy boldogságot szerezz, el kell indulnod és meg kell találnod azt magadban”. A zenész végül Los Angelesben kötött ki, ahol a Los Angeles-i út mentén élt két évig, kilátással az óceánra és ez volt az a hely, ahol a belső változások igazán elkezdtek kibontakozni. Az egyik legkorábbi dal, amit Jonathan ebben az időszakban írt az érzelmekkel teli Keeping Me Alive volt az első jele annak, hogy egy teljesen új irányba mozdult. A Keeping Me Alive fényévekre van a popos Mr. Optimist Blues-tól, Jonathan 2017-es lemezétől, jelezve a változás kezdetét.
A dal Jonathan 2021-es, My Lullaby című lemezén is helyet kapott és hamarosan több mint 90 millió streamet ért el a Youtube-on. A szám azonnali sikere bizonyítékul szolgált Jonathan számára, hogy még ebben az előregyártott világban sem jut semminek akkora visszhang, mint az igazi, hiteles művészetnek.
„Sokkal jobban kötődöm ahhoz, amit most csinálok, mert ez egyenesen a szívemből jön és nem máshonnan” – mondja. – „Teljesen a saját utamat jártam. Ez baromi ijesztő, de nagyon jó érzés volt. Úgy éreztem, ha elbukom, az 100 százalékban az én hibám lesz és nem fogok tudni senki mást hibáztatni érte. Izgalmas volt.” Visszatekintve azonban nem ez volt az első alkalom, hogy Jonathan dacolt a konvenciókkal. Gyerekként azt hitte, hogy a saját útját járni azt jelenti, hogy profi hokijátékos lesz, mint az apja, aki az NHL legendás játékosa, Patrick Roy. A Quebec Major Junior Hockey League-ben, úgy tűnt, hogy Jonathan folytatni fogja a „családi örökséget”, azonban Patrick inkább arra ösztönözte fiát, hogy a hoki hullámvölgyeit cserélje le a biztos tanulásra, ekkor Jonathan viszont megosztotta vele, hogy igazi szenvedélye a zene. Ennek köszönhetően egy pillanat alatt szögre akasztotta a korcsolyát és munkához látott.
Debütáló albuma, a What I’ve Become 2009-ben jelent meg, majd nem sokkal később követte a Found My Way, majd első francia nyelvű lemeze, a La Route. Ezután következett a Don Juan című francia siker musicalben kapott szerepe. 2017-ben megjelent Mr. Optimist Blues című lemeze már a kanadai slágerlistákra is felkerült a Daniella Denmark című slágerrel. Ugyanakkor, hiába örült a sikernek, Jonathan vágyott egy kevésbé csiszolt hangzásra és ekkor született meg az életét megváltoztató ötlet.
Jonathan ennek a szellemében egy sor videoklipet forgatott, amelyekben az új dalok lecsupaszított változatait játszotta, köztük a Keeping Me Alive-ot, amellyel ismét berobbant. A nyers hitelesség iránti elkötelezettséget követve, amely a 2021-es My Lullaby-t is táplálta, Jonathan tovább csiszolta egyedi hangzását a februárban megjelent Life Distortions című albumán, amely a legteljesebb kifejeződése Jonathan személyiségének és művészi fejlődésének.
Jonathan a Juno-díjas zenészt/producert, Brian Howest (Hinder, Skillet, Nickelback) kérte meg, hogy segítsen az album produceri munkálataiban, valamint Marc Belandat, a Hinder dobosát/ütőhangszeresét. Jonathan olyan munkatársakkal veszi körül magát, akikben megbízik és akik segítségével követni tudja vízióját. „Azt hiszem, az emberek kapcsolódni fognak ahhoz, ami valódi” – mondja Jonathan.- „Az embereknek van szarságérzékelőjük. Azt játszom a dalokban, amit szeretek. Megpróbálom megragadni mindazt, amit szeretek a zenekaroktól és akiket csodálok, és megpróbálom beletenni a saját keverékembe, az írásaimba és a dallamaimba. Úgy érzem egy old-school macska vagyok, aki ezt a fura popos alternatív zenét csinálja, és ezt imádom.”
Ezt az átható szenvedélyt tapasztalhatjuk meg mi is május 31-én, Jonathan Roy koncertjén az A38 Hajón. Jegyek már kaphatók a www.livenation.hu oldalon.