Dobgéppel és szintetizátorokkal vegyített hibrid szettel mozgatta meg pénteken Carl Cox a negyvenfokos hőségtől sem rettenő tömeget a Budapest Parkban. Az acid house és techno úttörő bajnoka a lemenő nap árnyékában mutatta meg a Balaton Soundot idéző közönségnek, miért ő a világ egyik legjobb lemezlovasa.
Carl Cox mindössze 15 évesen kezdte pörgetni a lemezeket mobil DJ-ként, és a ’80-as évekre az elektronikus zene egyik legismertebb lemezlovasává nőtte ki magát. Úttörőnek számít az acid house és a techno világában egyedi mixelési technikájával, és a kommersz house és trance előretörésével is megmaradt az underground hangzásnál. Napjainkra szinte minden elektronikus fesztiválon megfordult, telepakolta az összes nívós klubot, és stílusa zenei nagykövetévé vált, aki előszeretettel karolja fel a fiatal tehetségeket. Zene iránti szeretete nem kopott az évek múlásával sem, ugyanolyan kedves lendülettel rakosgatja a lemezeket egy ibizai magánbuliban, egy ipartelepi raven vagy akár a Budapest Park színpadán.
A negyvenfokos hőség ellenére igen sokan érkeztek időben a helyszínre – előbb a hazai techno legenda, Budai melegített, majd a libanoni-brit promóter/kiadóalapító/rádiós/DJ/producer, Nicole Moudaber szettjére már egy emberként teljes átéléssel csápolt a keverőpultig telt nézőtér.
A jó érzékkel pár nappal a Balaton Sound végéhez igazított buli közönsége így joggal érezhette, hogy még mindig a vízparton ringatózik a kemény ütemekre. Többen félmeztelenül vagy fürdőruha felsőben képzelhették magukat Ibizára, bár a pumpálás közel sem volt olyan élvezhető a negyven fokos betondzsungelben, mint egy vízparti paradicsomban. A leghasznosabb parti kelléknek a legyezők bizonyultak, akadt, aki Carl Cox fejét mintázó kiegészítővel hűsítette magát, a szerencsésebbek pedig letáboroztak a párakapu alatt.
A brit lemezlovas már a hatodik X-ét tapossa, ám ugyanolyan lelkesedéssel, hol kedvesen kiintegetve, hol az ütemekre csettintgetve nyomta végig a kétórás szettet. A buli különlegessége volt, hogy Cox dobgépet, szintetizátorokat és egyéb kiegészítő hangzást épített bele szettjébe.
A különböző keverőpultok és elektronikai kütyük sokszor a kivetítőn is megjelentek, pulzálva forogtak körbe a szakavatottak legnagyobb örömére.
A tömeg hajnali órákat megirigylő pumpálással, nem szűnő sikolyokkal és folyamatos videózással dokumentálta az estét. Ahogy a nap lement, a fények is nagyobb sebességre kapcsoltak. Először nagyobb stroboszkópok villantak, végül a Budapest Park összes vizuálját is bevetették: villództak a lámpák de még a konténerek oldala is.
A lemezlovas mindezt laza félmosollyal, pár beköszönéssel és közönséghergeléssel konstatálta, mintha csak egy jól működő űrhajót irányítana a pultok mögül.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Képek: Rosta Márk / Budapest Park