A kilenc Grammy- és megszámlálhatatlan egyéb díjat magáénak tudható mexikói származású gitárfenomén, Carlos Santana június 11-én tért vissza zenekarával ismét hazánkba, hogy az MVM Dome-ban kápráztassa el virtuóz játékával a telt házas közönséget Oneness Tour 2025 elnevezésű koncertjével.
Világsztárokra egyáltalán nem jellemző módon előzenekar nélkül, pontban 20 óra 00 perckor mindenféle felhajtás nélkül el is indult a show, hogy az 1967-ben San Franciscóban alakult Santana zenekar közel hat évtizedes karrierjének legikonikusabb dalai csendüljenek fel szépen sorban egymás után, megfűszerezve néhány újabb vagy kevésbé ismert különlegességgel, feldolgozással.
A színpadkép már első blikkre is árulkodó volt, hogy itt bizony kőkeményen a nagybetűs zenéé lesz a főszerep, az emelvényről ugyanis szinte lefolytak a hangszerek. Így a két teljes dobállás, a konga-szett és a három oldalas orgona-keyboard szekció teljes széltében betöltötte az amúgy egyáltalán nem kicsi színpadot. Ez egészült ki gitárral, basszusgitárral, és két vokalistával, akik síppal, csörgődobbal, rumbatökkel színesítették a hangzást. Talán csak a nádi hegedű maradt ki a szortimentből, cserébe viszont néha a harsona is előkerült, tovább fokozva a zenei összhangzatot.
De hogy magát a főszereplőt se hagyjuk ki a felsorolásból, a július 20-án már 78. születésnapját ünneplő Carlos Santana szerényen a bal oldali dobszerkó előtt egy bárszéken helyet foglalva játszotta végig az est jelentős részét. Néhány hónapja még azért izgulhattunk, hogy rendbe jöjjön a januárban elszenvedett ujjtörése, de hála az orvosok szakszerű beavatkozásának, teljesen felépült, és ez nem hátráltatta összetéveszthetetlen virtuóz gitárjátékában.
A fehér nadrágban, kalapban és egy azték mintás kapucnis felsőben úgy nézett ki, mint egy mexikói cukornád ültetvényes, aki a haciendája teraszán a barátaival örömzenél a naplementében. A színpadkép amolyan klasszikus koncert vizuál volt, rengeteg lámpával, középen egy óriás kivetítővel, két oldalt pedig öt-öt ledcsíkkal, amiken nonfiguratív ábrák, fraktálok tűzcsóvák váltogatták egymást az aktuális dal hangulatát megtámogatva.
Egymás után sorjáztak a világslágerek: Black Magic Woman, Gypsy Queen, Oye como va, Maria Maria, majd jött az első hangszeres szóló, a holland származású basszusgitáros, Benny Rietveld előadásában. Világsztárok ilyen intermezzók alkalmával el szoktak tűnni a backstage rejtekében, hogy ott kapjanak újra erőre a folytatáshoz, Carlos Santana azonban végig a színpadon maradt. Ő szerényen félrevonult a bal oldali takarásba, ahol egy előre odakészített széken felhúzott térddel pihent, miközben láthatóan kedélyesen beszélgetett a turnémenedzserével és a gitártechnikusával.
Ezután a szívbemarkolóan gyönyörű Europa következett, amit ritka megszólalásainak egyikével úgy konferált fel, mintha csak ars poeticáját közölte volna a közönséggel: „Mosolyt szeretnék varázsolni az arcokra és pozitív energiát sugározni.” Ezekből pedig egyáltalán nem volt hiány a koncert során, ugyanis szó szerint megállás nélkül két órán keresztül hömpölygött a napsugaras léleksimogató örömzene. A Me Retiro, a Life Is For Living, a Corazón espinado táncra csábító dallamai egyre több nézőt ösztönzött arra, hogy felálljon a székéből, és a Foo Foo alatt már az egész stadion önfeledten ugrált a latin ritmusokra.
A szűnni nem akaró vastaps jutalmául pár perc szünet után pedig jött is a fergeteges ráadás. A Toussaint L’Ouverture igazi karneváli hangulata után Señor Santana hites felesége, Cindy Blackman Santana prezentált egy olyan fergeteges dobszólót, hogy mindenkinek tátva maradt tőle a szája. Ezt követően az est főszereplője bemutatta zenészeit, majd jött a végső katarzis, a kétszeres Grammy-díjas dal, a Smooth, amit a Matchbox Twenty énekesét, Rob Thomas-t helyettesítve a két vokalista, Andy Vargas és Ray Greene keltett életre ugyanolyan profizmussal.
De ne menjünk el szó nélkül a billentyűs David K. Mathews, a gitáros Tommy Anthony és a két perkás, Karl Perazzo és Paoli Mejías mellett sem, ugyanis ők és a korábban már nevesített zenésztársak már Carlos Santana nélkül fejezték be a koncertet. Ő ugyanis ellentmondva minden frontemberi attitűdnek nem ünnepeltette magát, hanem ezt meghagyva társainak az utolsó taktusok előtt lesétált a színpadról, mintha csak tényleg a hacienda távoli sarka szólította volna…
A koncert setlistje:
1. Soul Sacrifice
2. Jingo
3. Evil Ways (Willie Bobo cover)
4. Black Magic Woman / Gypsy Queen
5. Oye como va
6. Maria Maria
7. Everybody’s Everything
8. Bass Solo
9. Europa (Earth’s Cry, Heaven’s Smile)
10. Batuka
11. No One To Depend On
12. Me Retiro
13. Hope You’re Feeling Better
14. Life Is For Living
15. The Game Of Love
16. (Da le) Yaleo
17. Put Your Lights On
18. Corazón espinado
19. Foo Foo
Encore:
20. Toussaint L’Ouverture
21. Drum Solo
22. Smooth
Szöveg: Majsa Tibor
Fotók: Máté Évi
