Martin Gore, a Depeche Mode első számú – és sokáig kizárólagos – komponistája idén nyáron lesz 60 éves. Élete eddigi hat évtizedéből négyet főállású muzsikusként töltött – ennek elismeréseként tavaly a Rock&Roll Hall Of Fame-be is bekerült –, és ahogy az idén január 29-én megjelenő The Third Chimpanzee című EP-je is mutatja, továbbra is a zenélést tekinti legfőbb elfoglaltságának.
Az 5 tracket felvonultató középlemez a 2015 áprilisában megjelent legutóbbi szólóanyagának (MG) nyomdokain haladva ismét egy instrumentális mini-album lesz. A tavalyi évben kezdődött világjárvány mellett a rajongók által csak „Martin L. Géniuszként” emlegetett zeneszerző sem tudott szó – azaz hang – nélkül elmenni, és világfájdalmát egy különös címet viselő elektro-korong formájában kürtöli most világgá.
Nem, a lemez címét adó harmadik csimpánznak nincsen sem Tarzan Csitájához, sem pedig a három bölcs majomhoz köze, melyek közül az utolsó nem beszél rosszat – mint az közismert. A címválasztást Jared Diamond „A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása” című antropológiai értekezése ihlette, mely mű elénk, emberek elé tart görbe tükröt, hogy mily’ hatalmas tévedésben vagyunk saját különleges, minket az állatok fölé emelő mivoltunkkal. Martin Gore elvont humora mutatkozik meg a névadásnál, hiszen saját elmondása szerint ő maga sem több, mint egy a harmadik csimpánzok, azaz az emberek közül.
Az elvontság aztán az aktuális EP tételein is végigvonul, bár azok számára, akik figyelemmel követik Martin Gore 2000-es évekbeli zenei munkásságát – a Depeche Mode-dal és szólóban – nem fog különösen nagy meglepetést okozni, hogy a művész ismét a kortárs elektronikus zenékbe menekült az egész világot érintő vesztegzár elől.
Saját elmondása szerint képtelen volt klasszikus dalokban gondolkodni, amikor Santa Barbara-i házi stúdiójában a szintetizátorok között keresett menedéket. Saját hangját is többszörös torzításon keresztülvíve rögzítette, felismerhetetlenné és artikulálatlan majom-üvöltésekhez hasonlóvá téve a vokálokat. Innen kapták a trackek is az elnevezésüket – mindegyik egy-egy majomfajra utal.
A rajongók eddig két trackkel ismerkedhettek meg, a Mandrill és a Howler címűekkel. Az utóbbi egyben a lemez nyitányát is képezi, és ennek kivonatolt változata – mely azt a tipikus, édesbús „depesmósdos” dallamot emeli ki (kicsit a Love In Itself harsona-hangjaira emlékeztetően) – egyfajta reprízként zárja az EP-t.
A monoton, szigorúan elektronikus tételek egyfajta agykikapcsoló, relaxációs terápiazeneként is felfoghatóak. A monotonitás és a minimalitás pedig viszonylagos, ugyanis minél többször hallgatjuk meg az anyagot, annál több érdekes kis részletet fedezünk fel benne. Egy jó hangrendszer vagy fejhallgató ezért mindenképpen ajánlott a The Third Chimpanzee szellemi és lelki világában tett kozmikus utazáshoz.
Martin Gore más pályatársaihoz hasonlóan a zene gyógyító erejében bízik ezekben az embert – harmadik csimpánzot próbáló időkben. Ha már minimál elektronikáról esett szó, megemlíthetjük a Nitzer Ebb oszlopos tagját, Bon Harris-t, aki Los Angeles-i otthonának kertjéből, citromfái árnyékából sugárzott mini-koncerteket, és elő chaten is kedvesen válaszolt rajongói kérdéseire.
Egy hasonló akcióra most Martin Gore is készül, hiszen a lemezmegjelenés előtti napon – 2021. január 28-án – a szerző kommentárjaival ellátott live streamet terveznek a művész Facebook oldalán.
És még egy gondolat majom-ügyben. A január 29-én megjelenő EP borítóját stílszerűen egy főemlős alkotta. Pockets Warhol ugyanis egy festőként elhíresült kapucinus majom, aki 2011-ben került a média érdeklődésének középpontjába ezen művészi képessége kapcsán.
Az EP digitális formátumban, CD-n, valamint limitált kiadású azúrkék vinylen is megjelenik. Online előrendelhető / meghallgatható itt.
Martin Gore: The Third Chimpanzee EP (Mute/[PIAS])
1. Howler
2. Mandrill
3. Capuchin
4. Vervet
5. Howler’s End
Janurik János