Oscar-simogatás, csöpögős nagybeszédek, drónparádé és régi sulis klasszikusok – Will Smith bő egy órás, táncosokkal turbózott űrlény show-ja egyenesen Miamiba repítette a Budapest Park közönségét. A meglehetősen eklektikusra sikerült produkció azonban sokszor már inkább tűnt színészi teljesítménynek mint koncertnek.
Will Smith nem ma kezdte a zenei ipart, igaz, egy két évtizedes szünetet követően vett újra mikrofont a kezébe. A nyolcvanas évek végén, The Fresh Prince művésznéven alkotó rapper a Grammy-díjat is hozó sikereket cserélte le a színészetre, amikor szerepet vállalt a Kaliforniából jöttem (The Fresh Prince Of Bel-Air) című televíziós sorozatban. Ezután sorra következtek a nagyobb szerepek, mint például a Bad Boys vagy a Men In Black. Színészi karrierjének csúcsa, illetve bevallása szerint személyes életének egyik mélypontja volt, amikor 2022-ben Oscar-díjjal jutalmazták a Richard király című filmben nyújtott alakításáért, ám a díjátadó pofozkodásba torkollt az ex-feleségén élcelődő Chris Rock miatt.
A színészi sikereket követően, 20 év után érkezett el a pillanat a zenei visszatéréséhez a Based On A True Story című koronggal. Az album fogadtatása igen negatív lett, a kritikusok nem voltak elalélva tőle. Az előadóművész szerencsére vette a lapot és a csütörtöki Budapest Parkos bulin is inkább a régi dalokra fókuszált, a közönség lelkesedésére pedig nem lehetett panasz. A közel telt házas koncert egy videobejátszással indult, ahol Smithről villództak képek színészként, énekesként, művészként és apaként, majd nagy tapsorkán keretében, hazai színekbe öltözve, piros Phillys felsőben, baseball sapkában és mikrofonnal bukkant fel az este főhőse.
Jó showmanként rögtön a Gettin’ Jiggy Wit Ittel és a sorozatos időszakára utaló, Bel-Air Academy feliratos, kosaras szerkóban rázó táncosokkal durrantott, majd hirtelen Miamiban találtuk magunkat, ahol neonszínekbe öltöztetett épületek, tűzijáték és luxushajók villództak a stroboszkópként pulzáló látványorgiában. Ezután következett egy jó, régi sulis éó-ztatás, a Boom! Shake The Room, majd egy rövid látogatás az árokban és füstoszlopokkal turbózott EDM veretés. A szusszanásnyi szünetekben a rapper végig fenntartotta a hangulatot: hol táncosait mutatta be, hol a közönséget hergelte. A hetvenes-, nyolcvanas évek klasszikusa, az It’s Not Unusual alatt például az első sorokban transzparenseket lengető rajongók némelyikét a deszkákra invitálta egy rögtönzött táncbemutatóra és fotózkodásra.
A bohókás könnyedséget egy hegedűszóval kísért és beszéddel felvezetett megemlékezés követte a 2013-ban elhunyt James Averyre, a Kaliforniából jöttem című sorozat Phil bácsijára, akit az énekes édesapjaként szeretett és tisztelt. Itt egy hosszasabb monológ következett a mindenki életében felbukkanó nehézségekről, amit szépen átvezetett a következő dal üzenetére, a You Can Make Itre (magyarul: „meg tudod csinálni”).
A szentimentális intermezzót pedig hirtelen ismét felváltotta a színészkedés, Smith élőben TikTok-táncot lejtett a Doechii-féle Anxiety-re, majd a Netflix sorozatstreamelő oldalra reflektáló Willflix kínálatában szemezgetett. Hatalmas kosztümkavalkáddal érkezett a Bad Boys, a Wild Wild West, majd a Men In Black ikonikus dallamaira felbukkant az égen egy hatalmas, drónok fényeivel megformázott repülő csészealj. Itt következett egy újabb, magyar tolmács által segített epizód, ahol Smith utalva az ominózus díjátadós pofozkodásra, köszönetet mondott a közönségnek a támogatásért, majd kissé szürreális módon még az Oscar-szobrocskáját is előkapta táskájából egy kis közönségsimogatásra.
A zárásban a farmerbe csomagolt táncoslányok strandlabdákat dobáltak a közönségbe, a tikkasztó esti melegben hitelesen szólt a Summertime. Nagy búcsúzkodás és zenekari bemutatkozások következtek, majd amikor sokan már útnak indultak, Smith vokalistájával duettben felcsendült a Hard Times (Smile). Véleményem szerint, sokkal szerencsésebb lett volna a korábbi klasszikussal befejezni a bulit, hiszen az új lemez dalai kevésbé szóltak nagyot, ám ez láthatóan cseppet sem zavarta a pillanatok álarcot váltani képes, folyamatosan vigyorgó főhőst.
A koncerten elhangzott dalok:
Gettin’ Jiggy Wit It
Miami
Boom! Shake The Room / Brand New Funk
Get Lit
Switch / Yo Home To Bel-Air
It’s Not Unusual (Les Reed-feldolgozás)
James Avery tribute
You Can Make It
Bad Boys (Inner Circle-feldolgozás)
Wild Wild West
Bulletproof
Men In Black
Work Of Art
Summertime (DJ Jazzy Jeff & the Fresh Prince)
Ráadás:
Hard Times (Smile)
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
