Finom füstölőillat, ősi török miszticizmus, isztambuli sámáni ritmusok és lágyan pulzáló elektronika – december 8-án a Nasip Kısmet táncoltatta meg az Akvárium közönségét, majd az Islandman trió nyomott le egy ütős elektroakusztikus szettet.
A Psychedelic Night első születésnapjára meghívott török Islandman előtt a magyar-török barátságból született Nasip Kısmet melegítette be az Akvárium kistermét. A választás nem volt véletlen, a két frontember gyerekkori jó barátok még Törökországból. Az előzenekart a 2010 óta Magyarországon élő Arif Erdem Ocak álmodta meg 2020-ban. Hozzá csatlakozott testvére Derya Ocak háttérvokalistaként, Mester Dániel szaxofonon és klarinéton, Eged Márton basszusgitáron, Szegő Dávid a dobokon és Tomi Smuk az ütőhangszereken.
A banda zenéjében egyszerre vegyül a kortárs török népzene, az ősi anatóliai miszticizmus, a szaxofon és a ritmusszekció lágy lüktetése. Már abból érezhető volt, hogy egy korokon átívelő, párhuzamos világba csöppenünk, amikor beléptünk a koncertterembe: finom füstölő illata csapta meg az orrokat, Derya csillogó nadrágja villant a tánc pörgésében, a közönség soraiban pedig mámorító mosolyhullám terjedt. Az etnofolkjazz-zenekar az egyórás buli végére szép számú közönséget szívott a színpad első soraiba, az emberek lelkesen tekergették karjaikat és csípőket a lüktető pulzálásra.
Fél 10 előtt pár perccel már szinte tele volt az egész terem, először csak a színpad mögötti vetítés indult be aztán megjelentek a török srácok is. Az isztambuli székhelyű Islandman eredetileg Tolga Böyük szólóprojektjének indult, aztán hamar trióvá nőtte ki magát: Eralp Güven csatlakozott a dobokon és Erdem Başer a gitáron. Islandman egy kitalált karaktert takar, egy zenei személyiséget, aki egy nem létező helyről alkot történeteket. Ez az álmodozó a lejátszott hangokon keresztül ismeri meg a világot – foglalta össze korábban Tolga művészetét.
Az elektroakusztikus banda zenéjét a sámáni ritmusok, a pszichedelikus gitárriffek, a török és afrikai gyökerű dallamok keveréke alkotja. A folyamatosan pulzáló, hol lágy, hol feszesebb ritmusok egy pillanat alatt beszippantották az Akvárium közönségét. A zene sokszor hihetetlenül magával ragadta az embert, szinte egy másik univerzumba röpítette, néha pedig csak egyszerűen felkavarta. A török népzene keveredett az afrikai törzsek ritmusaival, valamint a modernebb gitárriffekkel. A szett ereje a tökéletes egyensúly volt az elektronikus struktúrák és az akusztikus harmóniák között.
Farkas-Hajdú Eszter