A kiemelkedően sokoldalú énekesnő, Poppy – eredeti nevén Moriah Rose Pereira – első alkalommal érkezett Magyarországra, a Barba Negra sátrába egy márciusi vasárnap estén. A legújabb – immár hetedik –, Empty Hands névre keresztelt lemeze bemutató turnéjának keretein belül láthatta először a hazai közönség a kétszeresen is Grammy-díjra jelölt énekesnőt. Bloodmoney című számával 2021-ben első női előadóként vitte véghez ezt a bravúrt a Best Metal Performance kategóriában, melyet 2025-ben a Knocked Loos-zal közös Suffokate című dallal ismételten sikerült elérnie, szóval hatalmas várakozás előzte meg a lemezein folyton kísérletező, megújuló és kaméleonként változó énekesnő első hazai szereplését.
A turné keretiben három zenekar lépett fel a Barba színpadján, elsőként az amerikai rapcore formáció, a Fox Lake. Sajnos az ő műsoruk nagy részéről lekéstem, de amit sikerült elcsípnem, az alapján korrekt koncertet adtak, zenéjükben leginkább a nu metal, hardcore és rap zene hatásai voltak fellelhetőek. Sokszor a Limp Bizkit neve ugrott be, nyilván a stílus nagy nevei hatással voltak a srácokra, mint sok más hasonló zenét játszó formációnál. A Nathan Johnson énekes vezette brigád leginkább az új, sorrendben második, New World Heat című lemeze tételeit hozta el, mely korongról hat számot is eljátszottak.
Utánuk következett az ausztrál nu metalos Ocean Grove, akiket már harmadszor láthattunk hazai színpadon: 2023-ban a Don Broco és a Sleeping with Sirens közös európai turnéjának különleges vendégeként és 2020-ban a japán Crossfaith előtt. A koncertjükön már láthatóan nagyobb tömeg gyűlt össze a sátorban. A szintén nu metalos, metalcore-os zenét játszó srácokról elsőként a Korn neve ugrott be, valamint a Limp Bizkit, melyeket valószínűleg sokat hallgatnak a turnébuszban is. Kezdésnek hatalmas lendülettel a legújabb Oddworld lemezük nyitótételével, az OG Foreverrel robbantak be a színpadra, mely energia az egész koncertjüket végigkísérte. Ezt követően végig jöttek a két utolsó lemez – Oddworld és Flip Phone Fantasy – legjobb tételei, a Superstar, Ask for the Anthem, My Disaster, Last Dance. Dale Tanner énekes egyszerre remekül énekel és hozza a screames témákat is, mellé pedig az egész bulit végigugrálta, valamint a basszusgitáros Brent „Twiggy” Hunterrel hangszert is cseréltek. A dobos Sam Bassal és a gitáros Ryan Burnett alkotta még a zenekart, utóbbit az Architects turné gitárosként is láthattuk idén. Zárásként a Junkies és Fly Away kettőssel búcsúztak, soha rosszabb bemelegítést. Őket követően már az est várva-várt fő fellépője, Poppy következett.
Suttogós, sejtelmes intróval, a „House of Poppy” soraival vezették fel a koncertet, melyet első számként a Bruised Sky nyitott. A szinte teljesen megtelt helyen az énekesnő egy hercegnős, kék-fehér fodros, félig ing, félig bodyban lépett a színpadra, az őt kísérő zenészek pedig végig maszkban szerepeltek, egyfajta misztikus légkört kölcsönözve az estének. Másodikként egyből következett a korábban emlegetett, Grammy-jelölt Bloodmoney sláger, mely sorait egyként énekelte, üvöltötte a közönség, majd egészen korai számként a 2019-es poposabb, üvöltözős refrénes Scary Mask.
Az egészen minimalista színpad mellé a fények rendkívül változatosak voltak, mellé pedig kaptunk füstből is bőven. Poppy nagyon jól hozta a dallamos és a hörgős részeket is. Leginkább az új lemez – Empty Hands – és az azt megelőző személyes kedvenc Negative Spaces klipes tételei kerültek sorra az estén. A The Cost of Giving Up, The Center’s Falling Out, Have You Had Enough, Crystallized, They ’re All Around Us, New Way Out számokat is eljátszotta a hatodik lemezéről, így akinek az a kedvenc albuma, kifejezetten elégedett lehetett.
Kiemelném, hogy mennyire jók voltak a kísérőzenészei, akik a maszkban végig látványosan és profin játszottak az este főszereplője mellett. Poppy az újabb lemezein egyértelműen a zúzósabb, metalos énjét mutatja meg, és ez a koncert egészét is jellemezte, akik viszont a korábbi poposabb dolgait kedvelték lehetséges, hogy kicsit csalódtak az estén.
A Van képében kaptunk egy kiváló Bad Omens feldolgozást is, mely a zenekar lemezén is szerepelt. Zárásként a líraibb If We’re Following The Light és a djentes, zúzós, szinte Jinjeres The’re All Around Us baromi erős kettős volt, majd egy rövid levonulás után megkaptuk még az énekesnő legnagyobb slágerét, a New Way Outot, melynek refrénjei néha már Britney Spears popos számait idézték fel előttünk. Hatalmas konfettieső és circle pit közepette ért véget a buli, amit követően gyorsan levonultak a színpadról. A hetven perces koncert nagyon gyorsan elrepült, még egy-két szám nyugodtan beleférhetett volna, így picit matinés érzése volt az embernek.
Összességében lehet páran kicsit nagyobb elvárásokkal érkeztek, de szerintem egy korrekt, de nem túl hosszú koncertet kaptunk, és akik az énekesnő újabb, rockos-metalosabb dolgait szeretik, szerintem nem csalódtak. Poppy korunk egyik igazi kaméleonja a színtéren, és élőben is képes volt a lemezen hallott minőséget hozni. Láthatóan itthon is jelentős számú rajongója van, ezért reméljük, a következő turnéján is útba ejti Budapestet.
Szöveg: Hajdú Tamás
(Fotóink mobiltelefonnal készültek.)
