Szelíd, hipnotikus metallal karcolt a Soen a Dürerben

A társadalom betegségei felett érzett frusztráció és az elfojtott harag megéneklése kissé nyersebb vonal felé vitte a svéd Soent, azonban továbbra is megmaradtak egy melankolikus univerzumban. A nyugodt Buddhát idéző Joel Eklöf bandája szinte lemezminőségben szólt, az atmoszferikus zene pedig a közönség minden porcikáját átjárta. A progresszív metal zenekar lemezbemutató turnéján a kétszemélyes Trope és a finn Oddland melegített be.

Az estét a kétszemélyes Trope zenekar indította, ahol a kanadai énekesnő, Diana Studenberg lágy, ám mégis vagány vokáljai simultak az akusztikus gitár szelíd témáira. A progresszív metal elemekkel erősített alternatív rockzene szuperül szólt a Dürer Kert nagytermében, azonban a keményebb vonalon mozgó Soen előtt kicsit furcsa választásnak bizonyult.

Ellenben, a finn Oddland már-már agresszív tónusa és nagyívű dallamai hamar beindították a keménykedést. A hatalmas dinamika és a stílusában leginkább Gojirára, Opethre, Toolra és Alice In Chainsre hajazó számok ellenére, néhol hamiskásan csengett Sakari Ojanen éneke, és valahogy a progresszív gitártémák sem törtek át a már Soenre ácsingózó első sorokon.

A svéd Soen este 9 órakor sétált színpadra, hogy bemutassa a magyar közönségnek a tavaly ősszel megjelent Memorial című korongját. Az Opeth egykori dobosa, Martin Lopez által alapított progresszív metal banda erőteljes gitártémáiról és dallamos megoldásairól híresült el, és egyre nagyobb közönséget hódított meg hivatalos, 2010-es megalakulása óta. Hazánkban eddig két alkalommal rengették meg az A38 Hajót, azonban a harmadik, immár Dürer Kertbe szervezett buli nézőszáma sajnos nem igazolta be a nagyobb helyszínválasztást. A teremben ugyan sokan összegyűltek, de kényelmes kis terület maradt mindenki körül a szolid zúzásra.

A bulit rögtön az új lemez kezdőszámával, a pörgős Sincere-rel indították, majd a füstoszlopok ölelésében álló tagok sikerrel tartották fenn a hangulatot a 2019-es Martyrs-szal. A húzósabb gitártémák ellenére az egész zenekarból, de főként a fekete bőrdzsekis Joel Eklöf énekesből, olyan visszafogott higgadtság és nyugalom sugárzott, mintha egy teadélutánt vezényelne le, nem egy progresszív metal bulit. Eklöf melankolikus énekei ugyan néha kicsit elhalkultak és mintha el is vesztek volna a riffek tengerében, ennek ellenére, a hangzásra nagyobb panasz nem lehetett.

A címadó Memorialt háborús fegyverropogás vezette fel, a tagok a buli alatt több alkalommal le is vonultak a színpadról, hogy utána még drámaibb legyen a visszatérés és a dalok nyerssége. A társadalom betegségei felett érzett frusztráció és az elfojtott harag megéneklése egy kissé nyersebb vonal felé vitte a zenekart, ennek ellenére, a banda továbbra is megmaradt a Soen melankolikus univerzumában. Az új korong líraibb pillanatai, az Elisával közös Hollowed és a záróakkord Vitals azonban kimaradtak a turné setlistjéből.

A koncert az ikonikus, finom Lotus-szal zárult, ahol Cody Lee Ford gitáros szólója – mint minden hallgatás során – tarkón vert, teljesen átjárt és megborzongatott. A zárásban az alig kommunikáló, higgadt Buddhát idéző Eklöf azért futott egy kört az árokban és lepacsizott az első sorban állókkal. Érkezett a zúzós Antagonist és az új lemez egyik legerősebb dala, az erőszak nyersségét és lágyságát egyszerre megfogó Violence. A zenekar szinte végig lemezminőségben szólt, atmoszferikus zenéjük pedig a közönség minden porcikáját átjárta.

A Dürer Kertben elhangzott dalok:

Sincere
Martyrs
Savia
Intro War
Memorial
Lascivious
Unbreakable
Deceiver
Ideate
Interlude (3 drum fill)
Monarch
Illusion
Modesty
Lotus

Ráadás:

Antagonist
Violence

Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi

no images were found